Panem et circenses
Látogatók száma: 64
A kenyérrel még akadnak gondok, de a cirkuszt illetően nagyhatalom vagyunk!
Hiszen látván a tehetségkutató műsorokra jelentkező tömegeket, erről bárki meggyőződhet! Azokon bizony boldog és boldogtalan elindul, az is, akinek van hangja - márpedig mindenkinek van, aki nem néma -, és akinek énekhangját ellopta a cica.
Életkorukat tekintve lehet a jelentkezők között fiatal, alig tinédzser korú és antik bakfis nagymama, ami mégis közös bennük, a magamutogatás, a celebség iránti vágy és nem utolsó sorban a díj, a havi egymillió, meg a hozzácsapódó külföldi út, stb.
Aki egyik tehetségkutatón nem kerül be a legjobbak közé, akkor az indulhat a másikon, vagy a harmadikon, vagy a negyediken és így tovább.
És a nép, az istenadta nép, körmét rágva nézi a „felkészült” énekeseket, akik még angolul sem beszélnek, mégsem magyar dalt énekelnek, mert az olyan snassz, hanem angol nyelvűt, és néha a dal szövegét sem értik, csak utánozzák az eredeti énekest.
Feltételezem, hogy a született angolok sírva menekülnének produkciójuk hallatán, vagy találgatnák, vajh’ milyen nyelven énekel az előadó, mert nem igen értik a dal szövegét, nem beszélve arról, hogy a dallama is csak deja vu érzést kelt bennük.
Néha elborzadok, amikor részleteket mutatnak az előselejtezőkből, honnan jön ez a sok önjelölt, saját magát, értékeit és korlátait, nem ismerő delikvens, akiket még a zsűri is sírva hallgat.
Persze, ahhoz is gyomor kell, vagy még inkább magas tiszteletdíj, hogy sikeres, befutott művész vállalja a zsűri szerepét és ezernyi módon megfogalmazza, nehogy megsértődjön az „énekes”, hogy inkább kapálni menj, mintsem énekelj.
Rendes emberhez méltatlan a zsűri e szerepe, de ezek szerint van az a pénz, amennyiért elvállalják.
Megjegyzem, visszás dolog ez a zsűri tagság. Ott van Keresztes Ildikó, aki zsűritagként osztja az észt, még néha az ember el is hiszi neki, nézőként is, hogy szakmája kiválósága, majd elindul a Dal Eurovíziós selejtezőn és enyhén szólva - a futottak még – kategóriában végez. Részéről nagy taktikai hiba a következő nemzedék feltörekvő tagjaival versenyre kelni. Megengedem, mindenki úgy rontja a saját imázsát, ahogyan neki tetszik.
Elvégre szabad országban élünk!
Visszatérve a televízió előtt ülő nézőre, megállapíthatjuk, hogy végre valakinek képzelheti magát, mert elhitetik vele, hogy az ő szavazata a döntő, ezért nyomja az sms-t, ezerszer is telefonál a kedvenc énekesét segítendő, nem számít a pénz, amennyibe kerül, végre számítanak rá. Meg sem fordul a fejében, hogy senki sem ellenőrzi a szavazatszámlálást, azt hozhatnak ki győztesnek, akit a szervezők akarnak, vagy akinek személye győztesként éppen az adott politikai vezetésnek jól jön.
Szóval, össznépi cirkusz szervezésében már kiválón teljesítünk.
Már csak a kenyérrel kellene valamit kezdeni.
Még mindig hiányzik egymillió munkahely.
De az nagyon.
*Kép csak illusztráció a netről
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én már egyáltalán nem csodálkozom ezeken a műsorokon, sőt egy fokkal jobbnak tartom, mint a valóságműsorokat, mert itt legalább csinálnak valamit a pénzünkért, nem csak zabálnak és unatkoznak.Kenyér? Kit érdekel! Azért énekeljünk mi...:))
Pussz.Ilona
http://www.youtube.com/watch?v=1gDPSSOfvUs&feature=share
"ez a sok önjelölt, saját magát, értékeit és korlátait, nem ismerő delikvens," többnyire a mi hazánk GYERMEKEI.
Vagy ÁRVÁI?
Valahol a nevelésük gellert kapott.
A kérdés az, hogy hol?
Otthon, a családban, vagy az iskolában, esetleg a társadalmi közeg hatása volt az erősebb?
Vagy ÁRVÁI?