Petis mese (Játék a szavakkal - pályázat!)
Látogatók száma: 57
A zsemle miatt, mert olyan átlagos:)
Kis sámli, kis asztal. Minden a kisgyermek méreteihez illő volt a szobában, még az ablak sem volt magasan így könnyen kinézhetett bármikor, ha szeme a távolból várt valamilyen megoldást apró gondjaira. Még a gondjai is olyanok voltak, mint ő. Picikék, szeplősek, olyan Petisek és a családhoz tartoztak.
Most is az ablakban állt és nézte a pocsolya felé igyekvő vadgalambot, aki kicsit idegbajosan rángatta a fejét.
- Fél. - állapította meg, de már fel is tűnt a félelem forrása, mint egy hatalmas hurrikán úgy vonult végig az utcán a motorjával. Motorizált vihar, és még ráadásul a szomszédban lakik.
Nem igazán voltak jó viszonyban, mert a motorizált vihar mindig kinevette. Zolinak hívták különben és ő már felsős abban a suliban, ahová kis Peti járt.
Ráadásul jóban van Peti testvérével, Ferivel is, aki szintén felsős már, és abban a tévhitben él, hogy neki naponta nevelnie kell Petit, mintha a szüleik nem tennék ezt meg, vagy rosszul csinálnának valamit. Így volt akkor is, amikor kisebb csete-paté alakult ki közöttük, ki vigye le a szemetet, mert általában ez a Feri dolga volt, ám ő máskor is, sűrű fenyegetések között ezt Petire osztotta ki. Ezért aztán a szüleik is haragudtak, és valahogy mindenki Petire.
A fenyegetés elől kitérek,- gondolta, és egy cetlire, ákom-bákom kis elsős betűkkel leírta: - Nem vizsem le a szemetet!- és bedugta a papírt a bátyja ajtaja alatt a szobájába, majd elosont.
Pár perc múlva akkora nevetés hallatszott, hogy még az ablakok is megremegtek, és már félt, hogy megrepednek a falak is, majd feltűnt Feri: - Nem vizsemle, hahaha, nem vizsemle...tanulj meg írni öcskös...ja, mától fogva, Zsemle...hahaha.
Peti befogta a fülét és kiszaladt az utcára, majd megállt a legvastagabb törzsű fa alatt, hogy ne lássa senki.
De meglátta mégis egy öreg apóformájú kötényes manó.
Ő, a másik szomszédban lakott és egy ezermester bácsika tulajdonképpen, aki valóban mindenhez értett. Behívta, meghallgatta, és hosszan beszélgettek.
Peti később is gyakran lement hozzá a műhelybe, ami a háza mögött az udvar végében volt kialakítva, csak úgy, mert szeretett ott lenni.
Tele volt a kis műhely csodákkal. Vállfák, sámfák, különféle szerszámok, dobozok, fiókok, gépek, satu, és még nagyon sok más tárgy is lustálkodott ott a polcokon, ha nem éppen Pali bácsi keze alatt szorgoskodott.
Most éppen a gyalu simító mozgásának hangja, az a finom surranás kötötte le a figyelmét, amitől apró, göndör faszilánkocskák hullottak a padlóra. Azt a csodát leste meg, amikor a fahasáb átalakul valami egészen mássá. Történetesen korlát lesz belőle, de ezer más dolog lehetne ezen kívül.
Az apró forgácsok aztán egy nagy ládába kerültek, és ott várták a telet, hogy a tűzben hamuvá válva is szolgálják az öreg mestert. Peti ezt soha nem láthatta, mert bár sok minden vonzotta, de kályhacsőlakk illatától mindig megfájdult a feje, így a téli látogatások lassan elmaradtak.
Aztán egy idő után minden elmaradt. Egy napon nem nyitotta ki senki a műhely deszkás ablakát, és Peti már csak álmában hallhatta a szerszámok hangját, ahogy azon dolgoznak, hogy a csodák megszülessenek.
kép: god.hu
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nekem a kisöcsémet juttatta eszembe! Nagyon aranyos írás, szomorkás véggel.
Tetszett! Köszönöm, hogy olvashattam!
Pussz,
Tündér
:)
Tetszett a meséje, de maradt egy hiányérzetem.
Bokor
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Cikkíró!
Tetszett a meséje, de maradt egy hiányérzetem.
Bokor
Am. kedves kis történet volt, csak ...
elindult, kezdett kibontakozni, aztán zutty, game over.
Válasz erre: Bianka
Huh, elég hirtelen lett vége...
Am. kedves kis történet volt, csak ...
elindult, kezdett kibontakozni, aztán zutty, game over.
Válasz erre: Cikkíró
Sajnálom, de kötött a karakterszám.
Válasz erre: Virág
1000 és 10.000 közt lehetett....
Válasz erre: Cikkíró
Megtudhatnám mivel kapcsolatban? Hátha segíthetek:)
Ez egy jó bevezetés, de a cikk nincs befejezve. Folytassa, azzal segítene Nékem, és látom a többieknek is.
Bokor