Pilla(natok)

Látogatók száma: 67

Vasárnap délután egy barátnőm könyvbemutatóján voltunk a férjemmel.

Van abban valami különösen izgalmas, ha az ember lánya végre ledobja a játszótéri outfit-ot, csini tűsarkút húz és párjával kézenfogva andalog a pesti Király utca imitt-amott macskaköves aszfaltján. Egy kortárs írónő könyvbemutatójára igyekeztünk, úgyhogy jelen történetben az andalgás csak utópia, aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy némileg hiányosak a térképolvasó ismereteim és ebben az esetben nem a google maps a ludas. Hangyányit messzebb volt a hely, mint két centi és két sarok, de ha már eldöntöttem, hogy csinosban megyek, pár kilométer gyaloglás tíz centis tűsarkakon nem tántoríthat el semmitől.
Az utolsó métereket rohamtempóban tettük meg, fél szemmel a házszámot lesve, mégse utolsóként kéne beesni az ajtón.
Aztán kiderült, hogy maximum a vaslépcsőn gurulhattunk volna le, mert a Tarajos Gőte Leitató Központ autentikus összevisszaságában ajtó az nincsen, van viszont meredek lépcső, diszkrét félhomály (ne legyenek rögtön romantikus elképzeléseitek, ez pár darab csupasz dróton lógó villanykörtét jelent), némi dohszag, a mosdóban igazi aquapark feeling (ha lehúzod a wc-t, azon nyomban bokáig állsz a falból kiömlő vízben).
Még mielőtt valaki arra gondol, hogy ez egy negatív kritika, gyorsan mondom tovább.
A Gőte pont az, aminek hirdeti magát. Romkocsma. Romberendezéssel. A kedves kiszolgálás kárpótolt a kávé hiányáért, bár talán nem is azért járnak oda az emberek.
A lényeg, hogy amiért odamentünk, abban nem volt hiba. Csodálatos emberek, sorsok, életek kínálták tálcán önmagukat. Művészek, írók, költők színes kavalkádja, mindenki nagybetűs ember! Pillám olyan, mint vártam, kedves, vidám, szeleburdi, épp ettől Pilla.

Pillánál találkoztam egy másik csodálatos nővel, édesanyával, akinek a sorsa, élete és tragédiája már akkor megérintett, amikor először olvastam Róla. És a fiáról, akit tizennégy éve elvesztett. Zolika életmentés közben a tengerbe fulladt...
Egy anyának ez a legnagyobb veszteség... Valika hittel és erővel talpra állt a gyászból, fiának gyönyörű versekkel állít emléket.
És ma elhozta közénk élete kis csodáját, unokáját, Mirácskát. A cserfes, barna kislány újra életet vitt nagymamája szemébe.
Drága Gősi Vali, köszönöm, hogy téged is megismerhettelek!

Én, mint csak olvasó, hálás vagyok a tegnapért. Köszönöm!

A cikket írta: anubis

előző cikk következő cikk

4 szavazat