Több, mint játék…
2016. április 28. - Látogatók száma: 59
Most miért csodálkozol azon, hogy engem sokkal jobban érdekel, ami e mögött van, mint az, hogy ez csak egy játék?…
1.
Ha azt nézem, hogy még tétje is van, nem kevés, de a kevesebb is elég lenne, mint ami annak a markát fogja ütni, aki kibírja ezt a három hónapot, annak minden ódiumával, megpróbáltatásaival együtt…, a végére vagy el tudja hitetni, hogy egy jó gazda, vagy egy gazdasszony válhatna belőle,... azt a szerepet, amit osztottak neki, de közben másként alakult, mégis jól játszotta, vagy nem,… ha engem kérdezel, már most el tudnám dönteni, kinek adnám a stafétabotot, pedig még a felénél sem tartunk a Farm-on töltött időnek.
Megismerni valakiket a gazdaságon belül emberileg, jó- és rossz tulajdonságaival együtt, a munkához-, egymáshoz való viszonyulásán keresztül, hamar kiderül ám, mit bír el az ember?! Hogy mennyire jó az alkalmazkodó- és tűrőképessége a személynek, mennyire tudja tolerálni a másikat, a legszélsőségesebb menyilvánulásokat is figyelembevéve,… ha valakinek nem tetszik a fizimiskája, az egyénisége, a hozzáállása, egyáltalán a jelenléte is mérgezi a levegőt, és szúrja a szemét egyik, vagy a másik, esetleg a legtöbb játékosnak… és ennek hangot is ad, és ha már az sincs, valamilyen módon kifejezésre juttatja, mint pl.
Nincs helye tettlegességnek, mert kiesik a játékból, abban a pillanatban a szereplő, ha nem bírja cérnával és úgy becsületesen odavág egyet, mint tettem volna én a legelső alkalommal, amikor belegázolnak a lelkivilágomba és olyannyira megsértenek, mint Attilát sértette meg Norbi, amikor már nem volt több szava, csak nyála és szabályosan leköpte őt… Attila, miután letörölte a nyálat, tett egy fenyegető lépést feléje, majd szitkozódások közepette odébbállt…Tudta jól ugyanis, hogy akkor a játéknak részéről egyszer s mindenkorra befellegzett… Szabály, az szabály! Viszont az én, mint néző szemében akkor Attila személyisége, viselkedése Norbival, a nála sokkalta fiatalabb és szemtelenebb játékossal szemben nagyot nőtt! Hogy közben távozóban mit is mormoghatott magában Attila, azt sajnos nem lehetett érteni, mert a műsor egyik fő hibája, ami végigkíséri, hogy a néző füléig nem jut el minden hangfoszlány, bármennyire is szerették volna tökéletesre vinni, pedig a látványosságon túl - most már elmondhatom - erre kellett volna a legfőbb hangsúlyt fektetnie a műsor készítőinek… Mert képzelőerőm azért van és kikövetkeztetni is lehetett…, valami olyasmit ígért a vele szemben ilyen undorító módon eljáró Norbinak, ezt véltem leolvasni a szájáról, vagy csak szerettem volna ezt hallani?!… - Kint találkozunk mi még! Ez már több, mint játék!
Kettejük párharca még nem dőlt el és ezt az incidenst leszámítva talán sohasem fogják elfelejteni, és valahol majd egyszer a kinti világban sor kerül ennek tisztázására, ki tudja, talán a legjobb barátokká, nem pedig ellenségekké válnak… de az események sodrása magával vitt, így a figyelmemet már egészen más jelenségek vonták el róluk egészen Cintia felé, akinél, nő létére mocskosabb szájú, undorítóbb egyéniséget nem hordott föld a hátán. Csak, ha megszólal is, kiesik a kanál a kezemből… Semmihez sem ért. Semmit nem akar. Senki véleménye nem érdekli. Öntörvényű, elkényeztetett vidéki liba. Azon gondolkodom, ha a viselkedését és a hozzáállását látom, vajon ő miért jelentkezett ebbe a műsorba? Hogy mindegy mit, csak beszéljenek róla? Vagy, hogy a piercingjeit és a tetoválásait megmutathassa a nagyvilágnak?
Egyetlen mondata még itt cseng a fülemben: - Nem barátkozni jöttem ide!
folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend