újabb események régebbi események további események
23:50
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
22:50
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Utazások párommal 1

2010. július 8. - Látogatók száma: 24

-Nem, ne gyere velem, mert akkor megint át kell pakolnom mindent....

.. és fél úton azt fogom nézni, hogy te hogyan alszol mellettem. Ráadásul nem fogok megint semmit sem megtalálni! Az összes dugipénzem ott hagyom valami otthagyhatatlan butaságra, aminek nem tudsz ellenállni. Meg én sem, mert addig könyörögsz, amíg meg nem veszem! Ráadásul minden nagyobb fánál meg kell hogy álljak, mert te nem bírod ki a következő parkolóig. Kicsemegézed a hűtőmet, telepakolod a fülkét, lemeríted a laptopot, utána meg nyafogsz, hogy unatkozol. Én meg éjjel lámpafénynél vezetek, mert akkor jön rád az olvashatnék!
Körülbelül ilyen az a szöveg, amit végighallgatok ha el szeretném kísérni a páromat. Ennek ellenére ha nagy ritkán elmegyek vele, végigbüszkélkedi a mikrofonba az utat, hogy " itt van ám az asszony is velem". Én meg hallgatom a CB-rádión áthallatszó "de jó neked" sóhajokat. Azért egy idő után elismeri hogy jó hogy ott vagyok, jó hogy lefőzöm a kávét neki, jó hogy nem kell bajlódnia a kajával mert eléje teszem. :)
Allandnál megkérdezi: A megbánás megvolt? Ott annak a pályának az elején szokott eszembe jutni, hogy mi a nyomorult madárfüttyöt keresek én itt? Tudom, hogy egy érdektelen hosszú rész következik kevés látnivalóval, és mindig eszembe jut, hogy minek jöttem el.
Az első olaszországi utamat úgymond ajándékba kaptam. Karácsony előtti utolsó héten nemigen akadt a fuvarra vállalkozó, mindenki igyekezett hazasunyni, hogy az ünnepek előtt már ne találják meg. Apus kiszámolta, hogy haza érünk még és sütni főzni is marad időm.
- Eljössz velem Milánóba?
Néztem ki a fejemből mint a kisdobosok. Gyorsan elrendeztem a dolgomat és elindultunk. Az osztrák hegyek hósipkáiból nem sok mindent láttam, mivel éjszaka volt. Az első pihenőn, néztem ki a sötétbe.
- A következő megálló már a vám. - mondta Apus.
Az autópálya végtelen csíkjáról egy sötét épület mellé álltunk be. Itt ott kisebb csoportok beszélgettek, mint megtudtam, a vámra vártak. Mi viszonylag gyorsan átjutottunk. Akkoriban Magyarország még nem volt benne a shengeni egyezményben, mégis gyorsabban átjutottunk, mint a keletről érkezők. Elhagytuk a sötét épületet és villogó fények hatoltak a szemembe. Nem tudtam, hova kapjam a fejemet! Az út fölött egy csillag alakú lámpafüzér ragyogott. Újdonság volt, mert itthon akkor még nem volt divatban a karácsonyi díszkivilágítás. A jobb oldalamon egy kivilágított vonat robogott el éppen, a bal oldalon patak zubogott alá.
Tarvizio szűk kis utcáin beszívtam a számat, amikor a házfalat súrolta a ponyva. A kirakat " jött "szembe, és mielőtt belementünk volna, a kamion majdnem derékszögben fordult. Én meg ültem és nevetgéltem.
- Hehe! Olaszországban vagyok!
A mai napig eszembe jut az az olasz mondat, amit legelőször megláttam.
- " Exlusiva Apartamenta
Apus a mai napig emlegeti azt a mondatot, amit vagy tízszer elmondtam ott. Aztán lassan araszoltunk Milánó felé. Ahogy világosodott, a német és osztrák falvakban megszokott hajnalban már világos ablakok sehol nem voltak. Már a nap is felkelt, de lélek alig mozgott az utcákon. Úgy hét óra felé kezdtek az első autók feltűnni.
- Na, ez sem egy koránkelő népség. - jutott akkor az eszembe.
Milánó előtt volt a pihenőnk. December 19- én 22 fok, a nap ragyog az égen a madarak csicseregnek. A téli szürkeségbe már belesüppedt lényem csodálatosnak tartotta ezt a nálunk ismeretlen téli idillt. Hiszen felénk ilyen csak tavasszal van, meg nyáron.
Milánó nagyváros. Ez abból jött le, hogy már egy órája araszoltunk befelé, de még mindig csak a külvárosban jártunk. Egy széles sugárúton haladtunk éppen, amikor Apus felemelte a kezét.
- Az ott a Milanói Scala!
- Teatro alla Scala. - olvastam a feliratot.
Alig megyünk pár kilométert Apus megint int.
- Ott a Dóm!
A hatalmas épület lassan elmarad mögöttünk. Már nem látom a fülke falától. Az autók egymás lökhárítóját tolják, a forgalom hatalmas. A kis udvar, ahova be kellett volna állni, nem kamionok fogadására épült. De az olaszok megoldották a lerakodást. Kicsit hőbörögtek a mögöttünk álló autósokkal, majd nekiálltak targoncával leszedni az árut. A várakozók visszahőbörögtek majd békésen megvárták amíg végeznek.
Kimentünk a pályára várakozni, mert üresen hazamenni innen sem lehet.

A cikket írta: Babenko

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 13. 19:52
Eddig ez a legjobb. Mármint a másikhoz viszonyítva. :)
Jól teszed, ha mész. Legalább gazdagabb leszel.
2010. július 8. 09:54
Köszönöm Lyza! :)
2010. július 8. 09:27
Tetszett az úti kalandod! :)
Puszi: Lyza
2010. július 8. 09:00
Köszönöm Kiki! :)
2010. július 8. 08:35
jó volt olvasni a történeted így reggel
:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: