Utazások párommal 2
Látogatók száma: 29
A benzinkút parkolója hatalmas volt, de engem nem ez érdekelt, hanem a pálya felett átnyúló étterem. Én, oda akartam felmenni nézelődni. Fel is mentünk naná! :) Amíg én megbirkóztam a "pastával" félszemmel az alattam elszáguldó autókat figyelve, Apus elment a kútra faxolni. Mire visszajött kezében a cím, ahova mennünk kellett. De még nem lehet indulni, a pihenőidőt ki kell tölteni. Kaptam suvenírt is, így visszaültünk az autóba. A előttünk elterülő város a karácsony, az ünnepvárás fényében ragyogott. A parkoló végén valami épület állt, kisebb tömeg gyülekezett most előtte. Majd megláttam egy díszes ruhás papot. Mellette a füstölőt lóbálva ministráns fiú vacogott. Megáldotta az épületet, majd gyorsan visszaültek az autóba. Az, ami nekem tavasziasan langyos idő volt, nekik vacogó hideg.
Lejárt a pihenő, irány Verona!
Ami rögtön az eszembe jutott, Rómeó és Júlia! Tudom, ők ketten nem léteztek, csak Shakespeare drámájában, ennek ellenére mégis van egy ház, amit Júlia szülőházaként tartanak nyilván és ott van a híres erkély is!
"....ó Rómeó! Miért vagy te Rómeó? Hagyd el családod, dobd el neved, s ha nem teszed , én nem leszek többé Capulet!...." - szavaltam akkor Apusnak. Vigyorogva nézett rám a sofőrülésből, tetszett neki a lelkesedésem.
Közben esteledett már, az út szélén sétálgató lányokat nézegettem. Voltak köztük úgynevezett érett szépségek, és voltak szinte gyereklányok is. Csípőcsontig érő alig szoknyában, vagy fényes testhez simuló cicanadrágban ácsorogtak az utak szélén. Némelyik integetett az autósoknak, de úgy láttam,nemigen állt meg ott senki. Egy néger örömlánnyal összeakadt a tekintetünk. Én a meleg fülkében felpócolt lábakkal, ő a hideg járdán, a combjait alig takaró szoknyának nem nevezhető semmiben. Mintha sóvárgást láttam volna a szemében.
A gyárban ahova mentünk, a látszatja sem volt a munkának. Párom a dudát nyomkodta, mire nagy nehezen előkerült egy kék köpenyes idős férfi. Hümmögve tanulmányozta a papírokat, majd gyorsan elhadart valamit, amit a párom megértett és elindultunk az épület mögé. Mire odaértünk már ő is ott volt, és kínlódva kinyitott egy hatalmas kaput. Beálltunk egy hangár méretű raktárba. Az öreg kiabálva odarendelt egy targoncást, az meg kiabálva jött oda, majd mogorván nekiállt megrakni a pótot.
- Ezek már nagyon az ünnepre készülnek! - szólalt meg Apus. - Dolgozni már nem nagyon akarnak!
Mindezek ellenére gyorsan végeztünk. Megkaptunk a papírjainkat, majd kiaraszoltunk a gyárból az utcára. Vijjogó rendőrautók húztak el előttünk. Alig értünk ki a szélesebb utcára, már meg is álltunk, mert a rendőrautók elállták az utat. Akkor láttam először géppisztolyos olasz Carabinierit. Megállítottak mindenkit és kinyittatták a csomagtereket. Mindenki pattant ki az autójából és engedelmesen felnyitotta nekik. A rendszámot megpillantva a fiatal rendőr felnézett a fülkébe, majd intett, hogy menjünk.
A tükörben figyeltem őket, amíg láttam. Milyen ország az, ahol a rendőrnek géppisztolyt kell hordania. De olvastam már eleget az olasz alvilágról, a közbiztonságról, így nem nagyon csodálkoztam ezen.
Visszafelé, ahogy közeledtünk az Alpok hegyvonulataihoz, úgy lett egyre hidegebb. Az utolsó pihenőnkön már - 8 fokot mutattak a hőmérők. A fülke fűtése jó volt, bent nem nagyon éreztük meg a hideget. Kora reggel kellett továbbindulnunk. Az alagutak után gyorsan átjutottunk a vámon és már osztrák területen voltunk. Itt még egy rövid pihenő, majd a határon átaraszolva éjjel megérkeztünk haza! Én felpakoltam a csomagjaimat és felosontam a lakásba, a párom meg tovább indult lerakodni. Nem tartottam érdemesnek már lefeküdni, ezt a nap folyamán később nagyon bántam. Mire anyukám, és a fiúk felkeltek, az asztalt beborítottam finom olasz csokoládéval, az olaszok karácsonyi kuglófjával. A reggelivel együtt el is tűnt az asztalról.
Másnap nekiálltam sütiket sütni, hiszen egy nap és ott volt a Karácsony!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
grat.
:)
Én is szeretek utazni, mindig valami újat, szépet látni.. Gratulálok írásodhoz!
Puszi: Lyza
Én is voltam Júlia erkélyénél, egy kicsit kiábrándító a sok turista miatt, de Veronát nem lehet elfelejteni.
Jó volt olvasni ismét olaszhonról.
:hatalmam élénk sárga szmajli, mert voltál ott, ahol én még nem is :(