Utazások párommal 3
Látogatók száma: 13
Hat évvel ezelőtt az öregem hazajött és azt mondta: Liverpool!
Naná hogy ugrottam! :) Anglia? La Manche- csatorna? Ezt nem lehet kihagyni! Rakodás, pakolás, ígéretek hogy mit hozok.
Elindulunk! Televíziókat vittünk Sárvárról. A konyhaablakban tipródtam, hogy mikor szusszan a kamion a ház előtt. Na végre! Lepakoljuk a cuccot. Mivel nálam voltak a kaják, kis időt vett igénybe a bepakolás.
Majd irány ........shalom. Ez Hegyeshalom akar lenni, de mivel sokáig ki voltak égve a betűk, ez a felirat díszelgett a határépületen. Kicsi vámoskekeckedés, majd nekiindulunk Európának.
Nagyon izgatott vagyok! Én a Babi átmegyek a La Manche- csatornán? Amiről eddig csak a földrajz könyvekben olvashattam? Megnézem a Beatles várost? Annyira Anglia járt az eszemben, hogy voltaképpen az útról át Európán, másra nem is nagyon emlékszem.
Ó, de igen! A brüsszeli körgyűrűn már hallgattuk a rádión a tanácsokat, hogy ha megállunk, jöjjünk át a hazafelé vezető oldalra, mert az albánok felmásznak a kamionokra, és úgy próbálnak átjutni Angliába.
- Én nem keringőzök! - morgott Apus.
Ennek következtében reggel azzal szembesültünk, hogy a pótról hiányzik a vámzár! Tanakodtunk mit tegyünk. Kizavarni az albánokat a kamionból? Kihívni a rendőrséget? Egyikünk sem tud franciául.
Felhívtuk az egyetlen Belgiumban élő ismerőst. A tanácsa a következő volt.
Vigyük be a telefont a benzinkutasnak!
Há mééér? Aztán leesett.
A kutassal beszélt az ismerősünk, aztán újra velünk. A kutas kihívja a rendőrséget, de nem menjünk sehová, várjuk meg őt, mert szeretne velünk találkozni ha már Belgiumban járunk! Nos, a vége az lett, hogy az ismerősünk előbb odaért a francia belga határról, mint a rendőrség Brüsszelből. Már javában beszélgettünk, amikor megállt mellettünk két kisbusz. Rendőrök szálltak ki az egyikből, vámosok a másikból. Kérdezték, megnéztük-e a rakományt. Mi ugyan nem! Erre neki álltak kifűzni a ponyvát. Kétoldalt a dobozok mellett volt körülbelül olyan ötven centiméternyi kis terület. Mind a két oldalon alacsony bőrkabátos sötét kis alakok álltak és néztek mint a kisdobosok! Az egyik oldalon hárman, a másikon öten. Ahogy láttam, a rendőrök meg sem lepődtek. Egykedvűen intettek hogy lefelé, azok meg egykedvűen le is másztak.
A mai napig nem értem, hogyan gondolták??? Késő tavasszal, több száz kilométer, a komp, a ponyva alatt ácsorogva? Mert leülni sem volt nekik hely!
A vámosok újra leplombálták a szállítmányt adtak róla egy papírt és mehettünk. Hogy mitől menekültünk meg, azt csak később tudtam meg!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Keresem itt össze-vissza az előző részeket, mondom nem sok az a kettő, még pótolható...sehol semmi, se semmi, majd bevillan a jó öreg keresőnk...
Ne zavarj! Olvasok. :)
Arról is szól a fáma, hogy én mikor tudom meg?
Keresem itt össze-vissza az előző részeket, mondom nem sok az a kettő, még pótolható...sehol semmi, se semmi, majd bevillan a jó öreg keresőnk...
Ne zavarj! Olvasok. :)
:)
felettébb érdekes, mert ilyen esetben nagyon szigorúak, szerencsétek volt, de nagy! még jó!!!!!!
:)