Utazások párommal 5

Látogatók száma: 18

Angliában vagyunk!

A balos közlekedés rémisztő volt számomra. Akkor már vezetgettem pár éve és automatikusan pillantottam bal felé a körforgalomban, erre Apus befordul bal felé! Az autók meg jobbról jönnek! Vááá!
Az első megállónknál kiszálltam a fülkéből, és felvettem az első követ. Fura megkövesedett fadarab volt, a közepén egy lyukkal. A mai napig megvan és ha rápillantok a mai napig az az aluljáró lejárat jut eszembe amit akkor eltorlaszoltunk a kamionnal, mint tudtuk meg két perc múlva egy udvarias motorosrendőrtől! :)))
Elindultunk Liverpool felé. Bal oldalon. Mire odaértünk, szinte természetes volt a fordított közlekedés. Maga a város, hát mit mondjak? Késő este kivilágítva, a pályáról elég mutatós volt, de ugye mi a kikötőbe tartottunk és nem városnézésre.
A kikötő viszont szó szerint egy nagyüzem volt! Hajnal felé megtaláltuk a raktárt, ahova a lerakodásunk szólt. Addigra Apusom már káromkodott én meg kókadoztam mint egy kiszáradt hervadt hattyú. Vagy inkább liba?
Elrendezkedtünk, már nincs semmi dolog, majd reggel úgyis felébredünk a zajra. Fel is ébredtünk, de nem a zajra hanem arra a tréfás kamionsofőrre, aki ugyanott rakodott ahol Apus és kora reggel ért oda. Sürgősen meg kellett kérdeznie, hogy mi hogyan értük oda ilyen gyorsan? Aztán elvonult aludni, mert az ő lerakója 12 órára szólt. Mi meg néztünk ki a fejünkből csipásan álmosan és roppant mérgesen. De mindegy, visszaaludni már nem volt érdemes, mert elkezdődött a műszak. Kamionok álltak ki és be, villámgyorsan lepakolták őket.
Hatalmas tülköléssel ír kamionok érkeztek. Egymás után négyen. Legalábbis az első nagyon megelőzte a többit, a sofőr villámgyorsan megfordult, szinte nyílegyenesen beállt mellénk, majd csendre intett bennünket, és nekiállt vetkőzni a fülkében. Közben a másik kezével a függönyt rángatta. Tátott szájjal lestem, nem tudtam mire vélni. Mondom kapok itt egy kis férfisztriptízt? De nem kellett sokáig várni, megérkeztek a társai is. A sofőr abbahagyta a vetkőzést, visszahúzta a függönyt majd álmosan magyarázott a többinek. Á! :)) Egy kis szívatás kamionos módra! :))))
Később összebarátkozunk, megtudtam hogy az írek és a magyarok testvérek, meghallgattuk az egyik fiatal férfit, hogy neki mennyire tetszett Magyarország, egyszer már járt itt nyaralni, és hű de finom a magyar "balack". Valamiből sejtettem hogy nem a gyümölcs ízlett neki annyira! :)))
Eljött a mi időnk, szólítottak a lerakodásra, amivel gyorsan végeztünk is. Visszafelé a kikötőből, sikerült szembe villantanom egy sofőrt, mert annyira megtetszett a kidekorált kamionja, hogy azt nekem le kellett fényképezni! Az elejét is! :)))
A képen nem az a kamion van, de valami hasonló volt.

A cikket írta: Babenko

támogatóink