Utazások párommal 9
Látogatók száma: 20
A másik címünket bizony elég nehezen találtuk meg. Közben megfordultunk Nápoly gyönyörű belvárosában, sőt mi több a sétálóutcán!
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak egy hét és feles kis kamionnal voltunk, így meg tudott Apus fordulni. Annyira érdekes látvány voltunk ott, hogy a turisták lefényképeztek. :-) Naná, hiszen oda még egy személyautó sem megy be.
A politia a fejét vakarta, amikor a cím után érdeklődtünk, majd bizonytalanul intett a távolba. Egyet megtudtunk, az a gyár biztos hogy nem itt van a jachtkikötőknél. :-) Széles sugárúton mentünk..... valamerre. Nos, igaz az a mondás, hogy a kamionos nem téved el, legfeljebb kerülőúton megy. :-) A sarki gyümölcsárus aztán már tudta hogy hol van az a gyár.
- Azt mondta a szeméttelepet keressük. - mondja Apus.
- Szeméttelepet? Ott is gyár van az olaszoknál? - csodálkozom.
Ott nem, csak mellette!
Nemsokára már hatalmas szemétkupacok között araszolunk, egy vége hossza nincs kerítés mellett. Nézem a hőségben remegő levegőt. Olyan meleg van, hogy a közelben található szürkés domb mintha mozogna. Apus is figyeli, majd meghúzza a kürtöt. A szürke domb szanaszét szalad! Ezer egy patkány volt! Visíthatnékom támad.A dudaszóra aztán kinyílik a kapu.De jóformán át sem megyünk rajta, már csukódik is be! Odabent aztán pár perc alatt leszedik a vastag szövettekercseket és már mehetünk is! De előtte bemegyünk az épületbe vízért. Az ebédlőben vagy mi ez a helyiség, páran ülnek az asztaloknál és beszélgetnek. Az egyik asszony feláll és poharat hoz. Amikor odaér, szinte csak úgy mellékesen megmorzsolja a hajamat. Már megint! Mosolyog, mond valamit majd bólint. Már nem tiltakozom, úgysem értik.
Visszafelé a kapu ugyanolyan gyorsan záródik mögöttünk. Szeretnék itt is szedni virághajtást, de Apus gyors tempóra vált. Nem hiába. Az út széli bozótból egy férfi bújik elő és a kamion után bámul.
- Itt nem lehet megállni, gyorsan fél kamionnal mennénk haza!
Bolognában kapunk újabb árut, amit Budapestre hozunk. A velencei kúton éjszakázunk.
Nagyon meleg van, szúnyog istentelen mennyiségben. Hallgatom a sofőröket, ahogy főzőcskéznek a kamion mellett. Mi már túl vagyunk a vacsorán. Előttünk kb. három méter szabad hely van, ahova most beáll egy francia autó. Idősebb házaspár száll ki belőle, majd plédet terítenek a fűbe és nekiállnak kipakolni.
- Nahát! - mondom a páromnak. - Ezeknek meg hogyan jutott eszükbe ide beállni?
- Ahogy nekünk a kamionparkolóba a lakókocsival. Valami nyugdíjas kamionsofőr lehet az öreg.
Bementünk a kútra, ahol is megláttam az álarcokat! Igazság szerint külön fejezetet érdemelnének, mert nem tudtam választani, így kettőt kaptam Apustól! :)
A harmadikat később San Marinóban hízelegtem ki az öregemből. :) Most lakásunk dísze mind a három. Porfogó, ahogy Apusom mondja. De ha ránézek, eszembe jut annak az útnak minden mozzanata!
Már késő este volt, aludni nem tudtunk, amikor egy spanyol rendszámú kisbusz állt meg mellettünk. Én a felső ágyon egy szál alsóneműben próbálom túlélni a meleget, amikor meghallom a férfi hangját.
- Nem tudod vannak még lányok az abdai út szélén? Ki akarunk vinni páran a bárba. Megszokott lett a választék, már nem jönnek a vendégek.
Mi van???? Nézek ki a fejemből ott a fülkében.
Hallom az öregem válaszát, hogy ő nem látott ott lányokat, meg már régen járt arra. ( minden útján ott húz el)
Lemászok és óvatosan szemügyre veszem az illetőt. Testes, sötét bőrű, ha nem ismerném a fajtáját spanyolnak gondolnám a rendszám után. De nem az!
A kisbusz elhúz, látom érdeklődik még másoknál is, de a sofőrök elfordulnak, vagy csak pár szóval válaszolnak. Sóhajtok egyet, és visszafekszem. Nagyon meleg van, nehezen alszom el. Hajnalban kávéillatra ébredek.
- Indulnunk kell. - hallom Apus hangját.
Összeszedem magam, frizurát csinálok a kócomból a fülke mellett állva, vágyakozva nézek a velencei háztetők felé, ahova a mai napig nem jutottam be. Megiszom a kávét, majd indulunk. A parkoló a szokásos telített képet mutatja. Ahányan elmentek, annyian jöttek helyettük. Aki most áll be, az majd a tűző napon tölti el a kilencórás pihenőjét. Indulunk hazafelé!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Így már értem és logikus is a rácsodálkozásuk.
Meggondoltam magam. Várok akkor egy szerencsésebb alkalomra. Nem éppen álmaim lovagja a leírtak alapján. :)))
A hajam fehér szőke. A nápolyi részeken olyanok az emberek, mint itt a romák. És állítólag rettentő ritka a szőke. Mondjuk én sem láttam egyet sem. Az ismerősnek megadhatom a telcsiszámát, de előre jelzem, hogy nálam alacsonyabb öregebb és a szemüvege legutoljára ragtapasszal volt összefogva.:))))
Meggondoltam magam. Várok akkor egy szerencsésebb alkalomra. Nem éppen álmaim lovagja a leírtak alapján. :)))
Kiki mögé állok csendesen és sárgán. :)))
Milyen a hajad, hogy mindenhol megcsodálják?
Kérem szépen az ismerős telefonszámát!!! ;-)))))))))
Milyen a hajad, hogy mindenhol megcsodálják?
Kérem szépen az ismerős telefonszámát!!! ;-)))))))))
:)
az utazások miatt