Volt egyszer egy Ifi Park
Látogatók száma: 50
Egy estém az Ifi Parkban.
(Avagy: én vagyok a nagy generáció!)
Az én ifjúságomnak egy nagyon rövid, de meghatározó része az Ifiparkhoz kötődik.
1960. május 1. fontos dátum az életemben.. Akkor jöttem fel Pécsről Budapestre „szerencsét próbálni” és felvételizni az Eltére, az imádott fővárosomba. Enyém volt a világ, a fiatalság, a szerelmem és itt volt a nagy tervek ideje.
Unokanővérem olyan világot ismertetett meg velem, mely minden képzeletemet felülmúlta. Minden hétvégén táncolni mentünk, hol a várba a műszakisok kollégiumába, hol a Szentkirályi utcába egy bérház első emeletén lévő „Erzsike” (vagy Kati?) szórakozó helyre. Ezek voltak a korosztályom „helyei”. Ma már tudom, hogy valamiféle tombolás is volt ez, az ellen a rendszer ellen, mely egy zárt világban tartott bennünket. Sorra alakultak meg a diákokból, egyetemistákból, vagy csak hangszereken játszani tudó fiatalokból a zenekarok, és olyan számokat játszottak, melyek kinyitották a szemünket a valós világra.
A várban akkor kezdte bontogatni szárnyait a Metró, az Illés és az Omega, hosszú hajjal, rendhagyó dallamokkal és szövegekkel, melyek ugyancsak felhívták a hatalom figyelmét rájuk. Bő, háziszőttes (és meglehetősen rövid) szoknyában, kőkeményre vasalt alsószoknyában tűsarkú papucsban, széles gumiövvel összefogott blúzzal és kis kendőcskével a nyakamban ráztam a lófarkamat. A fiuk vastag gumitalpú cipőben, Elvis frizurával lassan áttértek a bugi-vugiról az igazi rock and rollra. DJ-k még nem voltak, élő zenére táncoltunk.
Aztán 1961-ben állandó helyet kaptak az együttesek a Várkert Bazárban, Ifjúsági Park elnevezéssel. Csoportokba verődve, fiúk-lányok, özönlöttünk ide. Sikk volt a bulikon részt venni már nyitáskor a bejáratnál toporogni, és megpróbáltunk megfelelni öltözködés szempontjából a követelményeknek. Mert azok aztán voltak. Öltöny és nyakkendő nélkül a fiúk a park közelébe sem mehettek, a szerencsésebb pár gyerek, akinek farmerja volt (kuriózum) kint rekedt a nagy fa alatt, ahová még elhallatszott a muzsika. Kezdett divatba jönni a csőnadrág, ami a vagányság első számú meghatározója volt.
Áradt a roki, bár eleinte a konszolidáltabb slágerek mentek, Sárosi Kati, Német Lehel, Kovács Erzsi, Ambrus Kyri és a Koós, de Bergendyék a Kex, a Gemini kiszorította őket nagyon hamar a rendhagyó muzsikájával. Szegény Radics Béla, akiről már akkor tudni lehetett, hogy tehetségével kitűnik a többiek közül, a Sakk Matt együttes frontembere volt, nekem személy szerint akkor a kedvencem. Toldi Máriával együtt énekeltem a mindkettőnk számára aktuális slágerét, a „Húsz éves vagyok” c. dalt.
A sok szabály miatt az ellenőrzött szórakozás egyik eszköze lett az Ifi Park. Az állam itt kontrolálhatott, nyesegethette a „bűnös” zenét, ami nyugatról jött, de megállítani nem tudta. Aztán ezeket a slágereket felváltották az együttesek saját zenéje, szövege. A Ki-Mit-Tud-ok megjelenésével aztán kincset ért egy Zorán, vagy egy Zalatnay dedidikáció.
A fiúk hosszú haja, minden tiltás ellenére tért hódított, ekkor hangzott el Kádár János híres mondata: „Nem baj, ha hosszú a hajuk, csak mossák!”
Parizeres zsemlén és langyos sörön kívül nem lehetett mást fogyasztani, a fiúk különböző furfanggal rejtették az öltönyük zsebébe és bélésébe a lapos üvegeket, ami „célzó víznek” hívtunk. Minden tiltást kijátszottunk, a fiúk zsebre vágták a nyakkendőjüket, mi pedig térd fölé gumiztuk a szoknyánkat. Ha jól emlékszem Ranák elvtárs (vagy Rajnák?) volt a fő korifeus, az ő mindent eldöntő szava határozta meg, hogy ki mehet be, és ki nem. Hatalmát alkalmazta, el is üldözte a kor legendás beat zenekarait, akik aztán már presztizsből is el-el maradoztak. Bár az ő ízlése dominált leginkább a zenekarok fellépésekor is, az Ifi Park az én korosztályom ifjúságának mai napig emblematikus helye maradt.
1963-ban férjhez mentem, utána még el-el járogattunk a parkba, de egyre inkább ellaposodott a színvonal, még a Syconor bulijait meghallgattuk, de aztán jöttek a gyermekeim és az Ifipark csupán egy szép emlék maradt.
Nosztalgikus, és nagyon jó érzés lett úrrá rajtam, amikor meghallottam, hogy megújult, megszépült a Várkert Bazár, ahol én olyan sokat táncoltam, és részese lehettem a ma már „nagy generációnak” nevezett ifjúságnak.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Mamóka!
Jó volt olvasni az írásod! Hatására bennem is feltűntek
a régi emlékek! Sajnos én már az első alkalommal, amikor
be akartam jutni az ifiparkba, előbb csak szóváltásba
keveredtem a kapunál lévő biztonsági őrökkel, ami a végére
verekedésbe torkollt! A"hibám" mindössze annyi volt, hogy
nem viseltem nyakkendőt! Örökre kitiltott lettem! Sajnos....
Van nekem is jó pár emlékem abból az időkből! Bevittek a
rendőrök a rendőrségre, és ott próbáltak rám ijeszteni, persze
sikertelenül! Ezután a vállig érő hajamba keresztet nyírtak,
aztán pár óra után elengedtek! "Micsoda emlékek"! De azért
szép volt, mert fiatalok voltunk, a vérünk pezsgett, és
lázadoztunk minden ellen, - amit csak tiltottak!
Pusszantalak: emillio
Szia Mamóka!
Nosztalgiázol? Örültem ennek a cikkednek, mert ez azt jelenti, hogy lélekben fiatalok maradunk. Mit nekünk a kor, csak egy kicsit megrázzuk magunkat és nyomunkban az ifjúság. Bár egy kicsivel később, de elmondhatom, én is csatlakoztam a nagy generációnak nevezett ifjúsághoz..., ha mást nem, de a táncparkettet még egy ideig koptattuk... Én sem a férjemmel roptam a táncot, botlábú volt... :-)
Puszi
Jó volt olvasni az írásod! Hatására bennem is feltűntek
a régi emlékek! Sajnos én már az első alkalommal, amikor
be akartam jutni az ifiparkba, előbb csak szóváltásba
keveredtem a kapunál lévő biztonsági őrökkel, ami a végére
verekedésbe torkollt! A"hibám" mindössze annyi volt, hogy
nem viseltem nyakkendőt! Örökre kitiltott lettem! Sajnos....
Van nekem is jó pár emlékem abból az időkből! Bevittek a
rendőrök a rendőrségre, és ott próbáltak rám ijeszteni, persze
sikertelenül! Ezután a vállig érő hajamba keresztet nyírtak,
aztán pár óra után elengedtek! "Micsoda emlékek"! De azért
szép volt, mert fiatalok voltunk, a vérünk pezsgett, és
lázadoztunk minden ellen, - amit csak tiltottak!
Pusszantalak: emillio
Nosztalgiázol? Örültem ennek a cikkednek, mert ez azt jelenti, hogy lélekben fiatalok maradunk. Mit nekünk a kor, csak egy kicsit megrázzuk magunkat és nyomunkban az ifjúság. Bár egy kicsivel később, de elmondhatom, én is csatlakoztam a nagy generációnak nevezett ifjúsághoz..., ha mást nem, de a táncparkettet még egy ideig koptattuk... Én sem a férjemmel roptam a táncot, botlábú volt... :-)
Puszi