újabb események régebbi események további események
20:14
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:33
Ilona új cikket töltött fel
11:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
10:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:50
Kőnig új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

Záróra

2017. október 12. - Látogatók száma: 24

Kivágódott a „Szivattyúház” nevű kedélykarbantartó ajtaja, és bejáratában megjelent Méla Béla amatőr költő, és tulajdonos, egy redőnyhúzó vassal a kezében. Visszafordulva rekedten próbálta sokadszorra is távozásra bírni a láthatóan leltárba vett, akadozó szavú és járású törzsvendégeket.

- Kérem uraim! Kitört a záróra! Kérem, igyák ki a maradék italaikat, aztán séta!- mondta szigorúan, aztán, - mivel ennek nem volt foganatja, az irodalomhoz fordult segítségért! Elszavalta vadonatúj költeményét, hátha majd az hatással lesz a hallgatóságra! Végső érvként pedig ott van a redőnyhúzó vas!

- Záróra! Írta: Méla Béla, - azaz én!

Ma már nem kap szeszt itt senki!
Haza kéne most már menni!
Nem vagytok már kiszáradva!
Hazaérhetsz, - tántorogva!

Amióta Béla babérkoronáját egy utcai erődemonstráció során eltűntté nyilvánították, azóta az ismeretségi köréből a felé áradó tisztelet is eltűnt, ugyanúgy, mint a koszorúja. Ugyan a koszorút később megtalálták, de már nem volt meg a régi fénye, mert sárba tiporták a demonstráció során, éppen úgy, mint az eredeti tulajdonosát. Lassan az idő múlásával ez a kínos incidens is kezdett feledésbe merülni. Mindössze néhány régi, és igen bátor törzsvendég merte csak időnként felemlíteni erősen alkoholos állapotában, nehogy teljesen felejtésbe merüljön ez az incidens. Így tudták csak elérni azt, hogy az utókor számára is fennmaradjon ez a szomorú történelmi tény!
Hát, így múlt el Méla Béla dicsősége. Az eset óta Béla búskomorrá vált. Csak az hozott neki némi örömöt az ürömben, hogy akkor a feleségét is elvesztette, - mert az asszony lelépett az erődemonstrációhoz kivezényelt karhatalom ügyeletes főhadnagyával! Attól az időtől fogva állandó jelleggel mindenhová magával cipelte a kedvenc redőnyhúzó vasát, mert hátha a főhadnagy mégis vissza akarná hozni az asszonyt! A redőnyhúzó azóta szinte hozzánőtt, és így most már az lett Bélának az egyetlen közeli hozzátartozója!

Nem nagyon hatott meg senkit sem a tulajdonos redőnyhúzó vasa, sem a könyörgőre fogott, rímekbe szedett mondanivalója, mert már kellően bátorrá itták magukat. Pedig a legnagyobb fenyegetésekkel sem tudták már rávenni a koszorúját vesztett költőt, hogy fogyasztási célra újabb italokat hozzon ki a még meglévő félig üres poharak mellé. Lassan tehát elkezdték kiüríteni a még meglévő félig teli poharakat, és a megkopott helyiséget.

Béla ott állt a lépcső tetején az ajtó mellé húzódva, hogy utat engedjen a távozni készülő törzsközönségnek, és azért is, hogy az eddig még nem fizető vendégektől is bekasszírozza a fogyasztásuk árát, - áfával együtt! A nagyobb nyomaték kedvéért azért erősen lóbálta a tiszteletet keltő redőnyhúzó vasát, amin már igencsak meglátszott az idő vasfogának a nyoma. A nem rendeltetésszerű használat során itt-ott rászáradt vérfoltok ékesítették. Bizony, már régóta ráfért volna a vasra is egy felújítás, ugyanúgy, mint a helyiségre, és annak tulajdonosára.

- Csao, te Béla! Holnap majd megint találkozunk! De el ne késs!- búcsúzott el tőle a tanár úrnak titulált törzsvendég.

- Egészséges Jucikát neked is, tanár úr! A soron következő barátnőd már biztosan nagyon vár, - te, … - te bika kandúr! Ha meg mégsem vár rád széttárt végtagokkal, akkor legalább végre egyszer sikerül kipihenheted magad, - te, … te ágy, és vágyoktató!

- Ejnye, te boldogtalan kocsmáros! Én a Kreszre oktatom a tanítványokat, - tudhatnád!

- Aha, vágom!- vigyorgott a kocsmáros, és kacsintott hozzá. A jobb kéz szabály, meg ilyesmi…. Jobb a kéz, - mint a semmi!

- Te tényleg olyan sötét vagy, mint aminek látszol! Biztos te is bőven iszol az utóbbi időben!- szólt vissza a tanár úr távozóban, és belekarolt az egyik ivócimborájába, aki a lépcső aljánál lehajolva a betűvetést gyakorolta a fal tövében. A betűvetésnél éppen az Ő betűt ismételgette egyre könnyebben, - mindezt garatból, mert mint tudjuk, - a gyakorlás teszi a mestert! Ennek a műveletnek a vadászok körében rókabőr kiterítés a neve!
Jaj!- sóhajtott nagyot magában a kocsmáros, - nekem már tényleg nem szabad innom, mert akkor eliszom a hasznot, - akkor pedig erősen duhajkodom!

A tanár úr és társa a hazafelé vezető úton élénken vitatkoztak a világ viselt dolgairól, amikor megállította őket egy turistának látszó személy, aki egy nagy hátizsákkal a hátán eléjük toppant.
- Good Evening! Where is the hotel?
Összenéztek az ivócimborák, de csak a vállukat vonogatták. Erre a reakciójukra más nyelven próbálkozott az idegen.
- Wo ist das hotel?
Ismét csak vállvonogatás volt a válasz, és tovább akartak indulni, de az idegen megfogta a tanár úr karját.
- Per favore! Dov’ é l’albergo?
Nem kellett volna. A tanár úr nem szólt semmit, de felsegítette, és előzékenyen leporolta a véletlenül elesett idegent. Mindezt azért tette, hogy az idegen érezze a törődést, és a népünk odaadó barátságát. Aztán a cimborája felé fordulva megjegyezte:
- Látod komám, semmi értelme sincs a nyelvtanulásnak! Minek járjunk nyelviskolába? Ez a kis turista is több nyelven tud, mégsem tudta meg azt, amit akart! Az iskola meg nem kocsma, hogy minden nap oda járjunk! Na, haladjunk tovább!

- Már bocsánat, de szerintem az is hozzátartozik a művelcséghez, hogy az inteligencs ember makogjon valamit külföldiül! Én is tudok egy pár szót! Például fák jú, meg hasonlók! … Egy filmben hallottam, - csak még azt nem tudom, hogy mit is jelent! Te tudod?
- Hát … persze! Azért, hogy magyarul is érthető legyen, ez szabad fordításban körülbelül így hangzik: Egy juh a fák közé …. őőő … szóval az erdőbe tévedt! Érted már?
- Értem hát! A buta birkája!
- Na, látod! Ez igaziból főleg Kanadában fordulhat elő! Mert ott vannak a juharfák! De most már beszéljünk valami másról! Megyünk vacsorázni?
- Hát nem ártana! Mióta említetted a birkákat, - egészen megéheztem! Egy jó kis fokhagymás birkasült…. hmm! Otthon úgy sincs soha semmi kaja, mert az asszony kiküldetésre ment! Azóta a király, - a king főz rám! A Burger king!
- Mikor ment kiküldetésre az asszonyod?
- Szerintem olyan három éve! Akkor küldtem ki a lakásomból! Azóta nem jött vissza! Lehet, hogy eltévedt?

A cikket írta: emillio

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2017. október 15. 13:33
Szia, Emillio!
Mindig sikerül megnevettetned!
Puszi: Yolla
2017. október 12. 10:42
Kedves Emillio!

Jól szórakoztam,köszi!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: