újabb események régebbi események további események
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel
21:33
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
21:18
Új cikk került fel a weboldalra
16:41
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:39
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
16:17
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:59
L. Alexa új cikket töltött fel
14:33
Yolla új cikket töltött fel
11:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Záróra

2018. október 30. - Látogatók száma: 26

Ez az írás egy régebbi alkotásom felújított változata! Habár egy új olvasónak ez is az újdonság varázsával fog hatni!

Kivágódott a „Szivattyúház” nevű kedélykarbantartó ajtaja, és bejáratában megjelent Méla Béla amatőr költő, és tulajdonos, egy redőnyhúzó vassal a kezében. Visszafordulva rekedten próbálta sokadszorra is távozásra bírni a láthatóan leltárba vett, akadozó szavú és tántorgó járású törzsvendégeit.

- Kérem uraim! Kitört a záróra! Kérem, igyák ki a maradék italaikat, aztán séta!- mondta szigorúan, de mivel ennek nem volt foganatja, az irodalomhoz fordult segítségért.
Elszavalta vadonatúj költeményét, hátha majd az hatással lesz a hallgatóságra! Végső érvként pedig ott van a redőnyhúzó vas!

- Záróra! Írta: Méla Béla, - azaz én!

Ma már nem kap itt szeszt senki!
Most már haza kéne menni!
Te sem vagy már kiszáradva!
Haza mehetsz, - tántorogva!
Amióta Béla babérkoszorúját egy utcai erődemonstráció során eltűntté nyilvánították, azóta az ismeretségi köréből a felé áradó tisztelet is eltűnt, - ugyanúgy, mint a koszorúja. Ugyan a koszorút később megtalálták, de már nem volt meg a régi fénye, mert sárba tiporták a demonstráció során, pont úgy, mint a tulajdonosát. Lassan az idő múlásával ez a kínos incidens is kezdett feledésbe merülni. Mindössze néhány igen bátor törzsvendég merte csak időnként felemlíteni ezt az incidenst, de csak igen erős alkoholos állapotban, nehogy teljesen felejtésbe merüljön. Így tudták elérni, hogy az utókor számára is fennmaradjon ez a szomorú történelmi esemény!
Hát, így múlt el Méla Béla dicsősége. Az eset óta Béla búskomorrá vált. Csak az hozott neki némi örömöt az ürömben, hogy akkor a feleségét is elveszítette, - ugyanis az asszony az erődemonstrációhoz kivezényelt karhatalom ügyeletes főhadnagyával lelépett! Attól az időtől fogva állandó jelleggel mindenhová magával cipelte a kedvenc redőnyhúzó vasát, - mert hátha a főhadnagy mégis vissza akarná hozni az asszonyt! A redőnyhúzó azóta szinte hozzánőtt, és így az lett Bélának az egyetlen közeli hozzátartozója!

Nem nagyon hatott meg senkit sem a tulajdonos redőnyhúzó vasa, sem a könyörgőre fogott, rímekbe szedett mondanivalója, mert már kellően bátorrá itták magukat. Pedig már a legnagyobb fenyegetésekkel sem tudták rávenni a koszorúját vesztett költőt, hogy újabb italokat hozzon ki fogyasztási célra a még meglévő félig üres poharak mellé. Lassan tehát elkezdték kiüríteni a még meglévő félig teli poharakat, és a kopott helyiséget.

Béla ott állt a lépcső tetején az ajtó mellé húzódva, hogy utat engedjen a távozni készülő törzsközönségnek, és azért is, hogy az eddig még nem fizető vendégektől is bekasszírozza a fogyasztásuk árát áfástól! A nyomaték kedvéért azért erősen lóbálta a tiszteletet keltő redőnyhúzó vasát, amin már erősen meglátszott az idő vasfogának a nyoma. A sokszor nem rendeltetésszerű használat során itt-ott rászáradt vérfoltok ékesítették. Bizony, már ráfért volna a vasra egy felújítás, ugyanúgy, mint a helyiségre, és annak tulajdonosára.

- Csao, te Béla! Holnap majd megint találkozunk! De el ne késs!- búcsúzott el tőle a tanár úrnak titulált törzsvendég.

- Egészséges Jucikát neked is, tanár úr! A soron következő barátnőd már biztosan nagyon vár, - te, … - te bika kandúr! Ha meg mégsem vár rád széttárt végtagokkal, akkor legalább egyszer végre sikerül kipihenned magad, - te, … te ágy, és vágyoktató!

- Ejnye, te boldogtalan kocsmáros! Én a Kreszre oktatom a tanítványokat, - tudhatnád!

- Aha, vágom!- vigyorgott a kocsmáros, és kacsintott hozzá. A jobb kéz szabály, meg ilyesmi…. Jobb a kéz, - mint a semmi!

- Te tényleg olyan sötét vagy, mint aminek látszol! Biztos te is bőven iszol az utóbbi időben!- szólt vissza a tanár úr távozóban, és belekarolt az egyik ivócimborájába, aki a lépcső aljánál a fal tövében gyakorolta a betűvetést. A betűvetésnél éppen az Ő betűt ismételgette egyre könnyebben, - mindezt garatból, mert mint tudjuk, - a gyakorlás teszi a mestert! Ennek a műveletnek a vadászok körében rókabőr kiterítés a neve!

Jaj!- sóhajtott magában nagyot a kocsmáros, - nekem már tényleg nem szabad innom, mert akkor eliszom a hasznot, - akkor pedig erősen duhajkodom!
A tanár úr és társa élénken vitatkoztak a világ viselt dolgairól a haza vezető úton, amikor megállította őket egy turistának látszó alak, aki egy hátizsákkal a hátán eléjük toppant.

- Good Evening! Where is the hotel?

Összenéztek az ivócimborák, de csak a vállukat vonogatták. Erre a reakciójukra más nyelven próbálkozott az idegen.

- Wo ist das hotel?

Ismét csak vállvonogatás volt a válasz, és tovább akartak indulni, de az idegen megfogta a tanár úr karját.

- Per favore! Dov’ é l’albergo?

Nem kellett volna. A tanár úr nem szólt semmit, csak felsegítette, és udvariasan leporolta a véletlenül elesett idegent. Mindezt azért tette, hogy az idegen érezze a népünk odaadó barátságát, és a törődést. Aztán a cimborája felé fordulva megjegyezte:

- Látod komám, semmi értelme sincs a nyelvtanulásnak! Minek járjunk nyelviskolába? Ez a turista is több nyelven beszél, mégsem tudta meg azt, amit akart! Az iskola meg amúgy sem kocsma, hogy minden nap oda járjunk! Na, haladjunk tovább!

- Már bocsánat, de szerintem az is hozzátartozik a művelcséghez, hogy az inteligencs ember makogjon valamit külföldiül! Én is tudok egy pár szót! Például fák jú, ... meg ilyesmi! … - Egy filmben hallottam, - csak még azt nem tudom, hogy mit is jelent! Te tudod?

- Hát … persze! Azért, hogy magyarul is érthető legyen, ez szabad fordításban körülbelül így hangzik: Egy juh a fák közé …. őőő … szóval az erdőbe tévedt! Érted már?

- Értem hát! … A buta birkája!

- Na, látod! Ez igaziból főleg Kanadában fordulhat elő! Mert ott vannak a juharfák! De most már beszéljünk valami másról! Megyünk vacsorázni?

- Hát nem ártana! Mióta említetted a birkákat, - egészen megéheztem! Egy jó kis fokhagymás birkasült…. hmm! Otthon úgy sincs soha semmi kaja, mert az asszony kiküldetésre ment! Azóta a király, - a king főz rám! A Burger king!

- Mikor ment kiküldetésre az asszonyod?

- Szerintem olyan jó három éve! Akkor küldtem ki a lakásomból! Azóta nem jött vissza! Lehet, hogy eltévedt?

A cikket írta: emillio

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: