A gyerekeim élete
Látogatók száma: 45
A házasságomból két gyermekem született. Egy lány és egy fiú. A lányom kereskedelmi iskolát végzett. Dolgozik . Idén nyáron férjhez ment. Örülök, hogy boldog, bár megszenvedett érte. Volt egy 7 évig tartó kapcsolata és a férfi kihasználta, de hiába mondtunk bármit nem hitt nekünk. Így nem tiltakoztam mikor önálló életet akartak kezdeni albérletben. Sőt segítettem nekik bevásároltam konyhai felszerelést és amit tudtam adtam. Volt egy régebbi mosógépem és centrifugám oda adtam nekik a kezdéshez. Sőt asztalt és székeket is. Igyekeztem segíteni. A lányom meglepődött, hogy segítettem, mert nem rejtettem véka alá ellenszenvemet a választottja iránt.
Mikor elköltöztek bizony nem ment minden simán. A lányom dolgozott a fiú meg otthon ült. Aztán egyszer csak elkezdett munkát keresni, mert elszégyellte magát, hogy a lányom telefonált nincs mit enniük. Felpakoltam és ami volt feleztem az itthoni tartalékaimat és vittem amit tudtam. Rizst, cukrot, lisztet, tojást,kenyeret, zöldségeket krumplit és főtt ételből is bőven. Sütöttem és vittem a süteményből és megjegyeztem,. ha nem egyedül dolgozna jutna sok mindenre. A fizetnivalókba is sokszor besegítettem mert nem tudták fizetni a lakbért és a rezsit.
Aztán ahogyan múltak az idők a lányom egyre többször panaszkodott különféle kifogásokra és munkákra, de pénzt soha nem adott a párja. Mondtam járjon utána , mert ez így nem jó dolog.
Utána járt és kiderült van egy másik barátnője is. Ekkor összekülönböztek és szakítottak. A lányom maradt egyedül az albérletbe. Mondtam kérje vissza a kulcsot a fiútól. Először engem szidott le, hogy minek nézem nem olyan ember a volt barátja.
Na egyszer arra ment haza, hogy elvitt több dolgot is ami nem az övé volt.
A fiam két barátjával és a lányom elmentek a holmiért. A lány szülei voltak otthon és visszaadtak mindent és megkérdezték a lányomat igaz hogy elvetélt és nem tud főzni?
A lányom majd elájult a dolgok hallatán.Tud főzni és soha nem is volt terhes. Ezt az őt kísérők is megerősítették. A szülők pedig mondták, hogy a fiú a lányuk barátja azt mondta azért szakítottak. A lányom elmondta azért szakítottak, mert a fiú nem dolgozott és élt a nyakán és még a lányukkal is összeszűrte a levet.A szülők meglepődtek nagyon.
A lányom ekkor döntött úgy végleg vége a kapcsolata ezzel az emberrel.
Azután magányosan élt pár hónapot. Majd a kolléganők elhívták egy közös programba, hogy ne üljön otthon.
A jelenlegi párjával a férjével ekkor ismerkedtek meg.Együtt laktak egy ideig az albérletbe. A férje teljesen más mint a volt barátja. Szeret főzni és özvegy édesanyjával élt és neki is volt pár rosszul sikerült kapcsolata.
Az édesanyjának is szimpatikus volt a lányom és megkedvelték egymást. Ennek külön örültem, mert így a legfontosabb dolgokban helyén van. A férje szereti, az anyósa is szereti és nem lehet nagyobb gond az életében. Én szeretem és édesanyám és jelenlegi párom élettársam is szereti őket. Most majd azt várjuk mikor szólnak jön az unoka.
A fiam élete sem volt egyszerű. Én mondtam tanuljon tovább, de Ő keresni akart és barátnőt haverokat bulit. Így nem ment tovább.
Elhelyezkedett egy cégnél és elkezdett dolgozni.A baráti körben megismerkedett egy lánnyal. Sokáig évekig jártak együtt. A leányzó szeretett volna férjhez menni és gyereket szülni, de a fiam azt mondta Ő még inkább várna ezzel. Így szakítottak és barátsággal elváltak útjaik. A leányzó azóta férjhez ment és szült egy szép fiúcskát a férjének. El szokott hozzám látogatni és beszélgetünk is a barátság megmaradt közöttünk is. A fiam aztán megismerkedett egy lánnyal, aki a nagyijánál lakott, de nem érezte ott jól magát. Aztán egyszer ide költözött hozzánk. Hát ő nem volt egy konyhatündér, de a fiam szerette így kiszolgáltam őt is.Aztán ő nem is volt egy hűséges típus, mert egyszer bejelentette, hogy a fiam fáradt és nincs kedve elmenni egy buliba attól még neki ott a helye. Elment és megismerkedett egy fiúval, aki akkor külföldön dolgozott és megbeszélte kimegy hozzá. Aztán hazajött megbeszélték és összepakolt és elutazott a fiúhoz.
Később még megkereste a fiamat, mert nem úgy jött össze ahogyan elképzelte és haza akart jönni, de nem volt pénze. Kisegítettük, hogy haza jöhessen a szüleihez. A fiam szakított vele és Ő a szüleihez költözött másik városba.
A fiam megismerkedett egy elvált nővel, akinek volt egy kislánya akit a szülei neveltek, de sokat volt itt az anyukájánál. Nem gyanakodtam és nem kételkedtem. Szerették egymást én jóváhagytam a dolgot nem szóltam bele. Úgy gondoltam magam is elvált vagyok két gyerekkel semmi jogom s3enki életébe beleszólni.
A szülőkkel is szimpatikusak voltunk egymásnak, a fiatalok szerették egymást. A kislány is szerette a fiamat és tisztelt minket is.
Aztán rábeszélte a nő, hogy vegyenek fel kölcsönt a lakás felújítására és új autóra . Felvették a pénzt. Közben a barátnője csábította ki Olaszországba, hogy menjen ki segít neki munkahelyet szerezni és hamarosan a fiamat is kivitetik maguk után. A fiam megbízott benne, így kiment. Aztán 3 hónap után haza, majd vissza és a fiam nem mehetett, mert nem volt munka meg lakás sem és együtt laktak a lányok egy szobában és nem tudták volna őt hova tenni. A fiamnak érdekes dolgokat meséltek haverok, de nem hitt nekik. Aztán egyszer a lakásba ahol laktak a lány állítólag kiadta egy görög családnak több hónapra.Így a fiamnak haza kellett jönnie. A lány vagyis nő szólt bocs, de így nem tud élni és vége. Hát a fiam kicsit szomorú volt, de a haverok aztán megvigasztalták és a fiam helyes és jó vágású és derék így hamar akadt partnere. Igaz óvtam a kusza alkalmi kalandoktól, de ezt Ő tudta és védekezett és megtett mindent ellene. Aztán új munkahelye lett egy másik városba.
De a barátok egy része kiment Londonba és hívták maguk után, hogy menjen.A fiam végül is vívódások árán úgy döntött megpróbálja a dolgot: Nem sokat tudott akkor még angolul, de kiment. Aztán keresett munkát és talált igaz nem rögtön álmai munkáját, de dolgozott és keresett pénzt. Aztán meg tanulta a nyelvet. És kapott ahogyan jobban beszélt rendes munkát is. Elvégzett egy vendéglátós iskolát angolul. Sikeresen levizsgázott. Kapott rendes munkát és dolgozott. Ma egy szállodalánc londoni szállodájában dolgozik konsziensként.Ez egy éjszakai szolgálatos vendég segítő. Keres szépen és a maga lábán áll. Közben megismerkedett kint egy magyar lánnyal, de nem volt tartós a kapcsolatuk, mert a lányka zsarolta a szerelmével és nem voltak jó kapcsolatban sem egymással. Később megismerkedett egy összejövetelen egy angol lánnyal. Először nem hitt a szemének, mert sokan ellenezték hogy angollal járjon, de kitartottak egymás mellett. Aztán a lány haza vitte és bemutatta a családjának is. A családnak szimpatikus volt, bár ott a családi kapcsolatok is lazábbak mint itthon.Aztán haza hozta a lányt és bemutatta nekünk is. Örültünk, mert a kislány tanult magyarul, hogy beszélhessünk. Mára már a menyasszonya a fiamnak. A szülőknél laknak. A szülők is szeretik nagyon a fiamat, mert meggondolt és nem szórja a pénzt, hanem spórolgatja és szeretne saját lakást venni. Az após jelöltje nagyon tiszteli, mert otthon a ház körül sokat segít és rendbe tart mindent. Vett egy motort és viszi az anyóst is bevásárolni és kíséri az apóst is ahova kéri. Dolgozik és nem iszik, nem csatangol. Amikor kell és elfoglalt az anyós jelöltje, akkor megfőz és ha kell kimos. A lánynak a haját szárítja és megcsinál mindent amit kérnek.Büszke vagyok rá, mert házias és jól nevelt gyerek a fiam. Voltak itt a szülők most nyáron és elégedettek voltak azzal, ahogyan a lányukat szolgáljuk ki és szeretjük őket. Még a hideg angolságukat is félre tették és közvetlenek és kedvesek voltak velünk. Pedig mi társadalmilag lentebb vagyunk, de Emberségben és bármi másban egyformák vagyunk. A családi szeretetünk pedig határtalan. AZ esküvő jövőre lesz kint és már lefoglalták az éttermet és a szállodát, ahova a család és a barátok mennek majd. Hát nem tudom hogyan, de megpróbálunk mi is kellően hozzájárulni a dolgokhoz, bár a rokkant nyugdíjamból nehéz, de hát ez van. A fiam boldogsága mindennél többet ér, mint a lányomé is.A gyermekeim az életem. örülök, hogy mind a kettő élete sínen van, és boldogok.
Így az életem nekem is boldog, mert a legfontosabbak jól vannak. Édesanyám itt van mellettem és még egy dolgom van az életben az öcsém fiának segíteni megtalálni a helyét a világban. Azt hiszem ezt még meg kell tennem. Az öcsém emlékéért és a fiáért is.Hát megteszem ezt is. Remélem ez is fog sikerülni. Azt hiszem ez a feladatom a világban még, a családom minden tagját a jó útra terelni és elengedni az életük útján úgy ahogyan kell.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A hozzáállásod példa értékű, hiszen nem beleszóltál a gyerekeid életébe, hanem kivártad, maguk jöjjenek rá arra, miben követtek el hibát. Mellettük álltál, segítetted őket lelkileg és anyagilag, ami azért, --magamról tudom--, hogy embert próbáló küzdelem. És még mindig van feladatod,....azt is mondhatnám, hogy szerencsére....Sok erőt és kitartást ehhez, .....szeretettel üdvözöllek.
Hát kedves Évi, a te életed se volt problémáktól mentes.
A hozzáállásod példa értékű, hiszen nem beleszóltál a gyerekeid életébe, hanem kivártad, maguk jöjjenek rá arra, miben követtek el hibát. Mellettük álltál, segítetted őket lelkileg és anyagilag, ami azért, --magamról tudom--, hogy embert próbáló küzdelem. És még mindig van feladatod,....azt is mondhatnám, hogy szerencsére....Sok erőt és kitartást ehhez, .....szeretettel üdvözöllek.
Egyetlen mondatodnál álltam meg. "Pedig mi társadalmilag lentebb vagyunk, ..."
Ugyan már! Ilyennel ne törődj! Még ennyit se, hogy egy fél mondatot szánsz rá.
Sajnos, a gyerekeink életébe nem lehet örökké beleszólni, akkor sem, ha esetleg nem tetszik a választottja, mert akkor végleg elveszíthetjük őket. Okosan döntöttél, és látod, minden helyrejött. Az a pár pofon az élettől mindenkinek jár, így edződünk.
Sok boldogságot a gyermekeidnek és természetesen Neked is.
Judit