A szülő is ember (1. rész)

Látogatók száma: 67

A kisgyerek számára a szülő az „Isten”. Ahogy cseperedik, rájön, hogy a szülő is ember. A volt férjem gyakran mondta: - Kis hazánkban a focihoz és a gyerekneveléshez mindenki ért… Vajon tényleg így van?

Ha én lennék az oktatási miniszter taníttatnám a gyereknevelést. Gondoljunk csak bele! Megszületik a baba, akiért attól a perctől kezdve mi felelünk. Életünk része lesz. Kutya kötelességünk, hogy kielégítsük az alapvető szükségleteit, példamutató magatartásunkkal megtanítsuk a szépre és a jóra, segítsük, hogy illeszkedjen be a társadalomba, és annak hasznos tagjává váljon, satöbbi. satöbbi… Nem is olyan egyszerű, ugye? Ahogy a gyermek növekszik és tanul, ugyanúgy a szülők is vele együtt tanulnak: a gyereknevelést, és a csöppséggel való együttélést sajátítják el. A gyerek becsöppen az életünkbe, és teljes mértékben megváltoztatja addigi életvitelünket. Van olyan szülő, aki még fel sem nőtt igazán, keresi az útját, kiforratlan személyiség, talán még őt is nevelni kell… úgy érkezik hozzá a csecsemő.

A szülő-gyerek kapcsolatnak különböző szakaszai vannak:

Pici gyerekként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szüleink tökéletesek, felnézünk rájuk. Aztán eljön a lázadó korszak, a kamaszkor, amikor apa és anya „ellenségünkké” válik. Bármit mond, „csakazértse” fogadjuk meg, mert okosabbnak tartjuk magukat, sziklaszilárdan hiszünk magunkban, a saját elképzeléseinkben, és be akarjuk bizonyítani, hogy „majd mi megmutatjuk!” , többre visszük, mint ők, mindenben le fogjuk pipálni őket.
Kilépünk a nagybetűs életbe, és megkezdődik a „fent” és „lent” váltakozása: boldogság-szomorúság, siker-kudarc, öröm-bánat… Az élet színpadán váltja egymást a komédia, tragédia, dráma, tragikomédia, fülünkben pedig egyre gyakrabban visszhangzik, amit anyánk vagy apánk mondott. Beugranak a féltő tekintetek, és a mögöttük meghúzódó ki nem mondott szavak. Aztán amikor az élet jól megcincált bennünket és mi is szülők leszünk, lassan összeáll a kép. Nem bántjuk már a szüleinket úgy, mint tinédzser korunkban, de csodálatunk tárgyai sem ők lesznek. Valahogy minden teljesen más megvilágításba kerül. Rádöbbenünk, hogy ők is gyarló emberek, ugyanúgy megvívták a csatáikat a szüleikkel és az élet nehézségeivel, mint mi… több, kevesebb sikerrel… mint mi. Az élet kereke körbe-körbe jár…

(folyt.köv.)

A cikket írta: Lizelotte

előző cikk következő cikk

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Nekem nagyon tetszett! Köszönöm

Szia Liz!

Köszi, várom a többit!!! Epedve :D

Pusz:Ailet

Tetszett Lizi!

Mindig azt gondoltam. az ember a saját anyjától tanulja meg, hogyan kell anyának lenni. De nem igaz. A gyerekedtől. A gyerekedtől tanulod meg, hogyan legyél anya.
Tony Parsons

Puszik!