Angyal

Látogatók száma: 87

Ma gyönyörű napsütéssel, csalhatatlanul megérkezett a Tavasz.
A szívem is mosolygott, kislányomért mentem a napközibe, mint minden nap.
Kis esőgyermekem szokás szerint, rám se hederített csak kezembe halmozta kincses dolgait és a megszokott rituálét követve beült az autóba,elindította kedvenc zenéjét,elhelyezkedett s közölte "hazamegyünk".
Szokás szerint próbáltam vele kommunikálni, kérdezni mi volt az ebéd, egy puszit kikönyörögni, megsimogatni.
Sokszor hiányzik ez anyai lelkemnek.
Mégis hálás vagyok elsősorban azért, hogy Őt kaptam. Azért, hogy annyi mindenen túljutottunk, s győztesek vagyunk minden területén az életnek. Hálás vagyok, hogy kaptam erőt a próbák elhordozásához, s hogy így másképp tudom szemlélni az élet dolgait.
Bár nem mindig értem Őt, olyan kétségbeesett hittel hiszem, hogy szeret és annak ellenére, hogy nem beszél, s nem tudja elmondani a gondolatait összeköt bennünket egy titkos kapocs.
Hazaértünk. Kacagva hadarta tündérmonológját, boldogan nevetett, s két kezével szárnycsapásokat végzett.
Szívem megtelt újra melegséggel, angyal él velem.

A cikket írta: juanitasenorita

előző cikk következő cikk

12 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

« előző
1
2
következő »

Szeret, már hogyne szeretne! Sokkal jobban, mint ahogy kifejezni tudjuk, mivel ő másabb, bölcsebb, nem is próbálkozik azzal, hogy kifejezze. Nagyon szeretnék közel kerülni egy autistához, Neked megadatott. Tudom, nem könnyű, de hidd el, nem véletlen vagy Te az Ő anyukája!