Az infláció egy tizenegy éves gyerek értelmezésében

Látogatók száma: 78

Családi idill egy vidéki kisvárosban.

Néhány sor arról, hogyan működik az infláció egy közgazdász házaspár 11 éves csemetéjének logikája szerint. Egy sietség nélküli, kellemes vasárnapi reggelen történt.

A kerek asztalt beragyogta a szeptemberi nap fénye, a mézzel teli üvegen színpompás bukfencet vetett a napsugár, melegen mosolygott a frissen sült zsömle az asztal közepén. Már a reggeli vége felé járt a család és ilyenkor esik szó a következő hét feladatairól, az elmúlt hét tanulságairól. A nagylány és az apja elmélyült vitába bonyolódik Kossuth és Széchenyi munkásságának megítéléséről. A kisfiú érdeklődve hallgatja a nagyok történelmi vitáját. Az ókorról és mítoszairól már ő is tanult. A görög és római istenek világa már elvarázsolta romantikus lelkét. Szereti a történelmet. A matekot, környezetismeretet annál kevésbé. Még a hozzá tartozó tankönyveket is rendszeresen otthon felejti. Szülei lázasan törik a fejüket megfelelő motivációs formán. Az általános iskolában még nem lehet szakosodni! Még minden tantárgyat meg kell tanulni, hogy ne vesszen el a gyerek a felnőttek világában! Kitűzik hát a prémiumot: Minden matekból és környezetismeretből hozott ötösért egy ezres jár zsebpénzként. Kisfiam félrehajtott szöszi feje jelzi, hogy agytekervényei veszett iramban dolgoznak és végül huncut fény villan vakítóan kék szemében:

- Anya! De ezt az ezrest ám minden évben egy kicsit meg kell növelni, mert a tananyag egyre nehezebb lesz!

A cikket írta: dArc

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 

párbeszéd

Válasz erre: dArc

Ez az írás azért született, mert egy amatőr írótársam megrendelt tőlem valami vidámat a sok borongós hangulatú művem után. :-)

Szeretem a vidám dolgokat, elég, ha maga az élet borongós. :)

dArc

párbeszéd

Válasz erre:

:-)

Örülök, hogy olvastál, Ada! Köszönöm.

dArc

párbeszéd

Válasz erre:

Ez nagyon tetszett! :)

Ez az írás azért született, mert egy amatőr írótársam megrendelt tőlem valami vidámat a sok borongós hangulatú művem után. :-)

dArc

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

A lányom is mindig a zsebpénzt követeli, pedig nem is tesz érte jóformán semmit.
De nekem azt a semmit is dicsérnem kéne, hátha mégis körülnéz egyszer.
Ma már a zsebpénz a csillagos ég. Hová jutunk, ha mindent csak azért tesz a gyerek.
Az én gyerekkoromat juttatja az eszembe, amikor elmentem a szomszédnak valamiért a boltba és kaptam érte egy forintot. Jó volt az. Már akkor megtanítottak arra, hogy valamit, valamiért. Ha nem a szüleim, akkor a szomszédok. Pénz, pénz!!!

Ahogy a felnőttek nem egyformák, úgy a gyerekek sem. Mindenkit másképp lehet motiválni. Nálunk még a pénz sem jelentett hosszú távon elég motivációt. Én soha nem kaptam sem pénzt, sem egyéb jutalmat gyerekkoromban a jó jegyekért. Egyszerűen csak szerettem iskolába járni és jó tanáraim voltak. Délután már csak az írásbeli feladatokat kellett megcsinálni és minden nap kiolvastam utána egy könyvet. A Háború és békét azért egy hétig dugdostam a töri könyvem alatt, hogy a szüleim ne lássák, hogy nem tanulok, hanem olvasok. Nekem az volt a könyv és az olvasás, ami a fiamnak a számítógépes játékok manapság. A számítógép elkódolásával lehet egyedül tanulásra bírni. :-)

 

Ez nagyon tetszett! :)

 

:-)

zsoltne.eva

A lányom is mindig a zsebpénzt követeli, pedig nem is tesz érte jóformán semmit.
De nekem azt a semmit is dicsérnem kéne, hátha mégis körülnéz egyszer.
Ma már a zsebpénz a csillagos ég. Hová jutunk, ha mindent csak azért tesz a gyerek.
Az én gyerekkoromat juttatja az eszembe, amikor elmentem a szomszédnak valamiért a boltba és kaptam érte egy forintot. Jó volt az. Már akkor megtanítottak arra, hogy valamit, valamiért. Ha nem a szüleim, akkor a szomszédok. Pénz, pénz!!!