Az új rokon 10. rész
Látogatók száma: 58
Jules Laplace széles mosollyal az arcán olvassa Kovács doktor beszámolóját, mely szerint Mme. Nagy iker babákat vár. Az átküldött videón valóban jól látszik, hogy egy kisfiú és egy kislány növekszik Emőke pocakjában.
Itt az ideje felvenni a kismamával a terhesség közepén esedékessé váló kikérdezéses tesztet, melyet a világért sem bízna másra, személyesen akar találkozni Madame Naggyal. Milyen szenzációs ez a Kovács doktor! Pénzért még azt is leírná, hogy mikor és mit reggelizett, képes arról is beszámolni, hogy az ultrahang vizsgálaton Mme. Nagy a barátnőjével jelent meg, akit a sógornőjeként mutatott be, holott a vizsgálat alatt folyamatosan a nő kezét szorongatta.
Azt azért nem gondolta volna, hogy leszbikus ez a szép magyar fiatalasszony! C’est la vie!
Róla sem tudják fél tucatnál többen, hogy homoszexuális.
Édesanyja összeszorított foggal tagadja a világ és maga előtt is a tényeket, apja pedig, amikor megtudta, csak annyit morgott a foga között:
- Mindig tudtam, Jules, hogy nem hiányzik belőled az abnormalitás!
Évekig, sőt, évtizedekig kapálózott az ösztöne ellen, aztán egy szép napon feladta, mielőtt lelke teljesen deformálódott volna a visszafojtott vágyaktól.
Sikeres fiatal nőgyógyászként gyorsan haladt a ranglistán, amelyre igen büszke volt, mindaddig, míg meg nem tudta, hogy a kórház – melyben dolgozott – adományozási listájának élén Mireille de Laplace áll, a saját édesanyja, és az intézménynek mindent megért, hogy ne veszítse el bőkezű adományozójának jóindulatát. Futtatták hát Dr. Jules Laplace-t, jóval érdemein felül, s ekkor értette meg, hogy miért közösíti ki magából a kórház orvosainak közössége, miért nincs egyetlen barátja sem köztük, sőt, a szakmán belül sem.
Kapóra jött az amerikai ösztöndíj, melyet megpályázott és így került bele abba a kutatási programba, melyre alapozva, anyja finanszírozása mellett, megnyithatta a magánklinikáját, amely mára tisztességes haszonnal működik.
Mindig arra vágyott, hogy apja elismerését kivívja, és erre az utolsó esélye az volt, hogy másfél évvel ezelőtt visszafizette anyjának a klinika létesítéséhez kapott alaptőkét, ám apja ezt is, mint mindent, faarccal vett tudomásul és egyetlen szót sem fecsérelt rá.
Sokáig figyelte szüleit, akik úgy éltek egymás mellett, mintha nem házastársak, hanem testvérek lennének. Bezzeg Lionel Corbeau családjában mindig nagy volt a nyüzsgés. A három gyerek ellenére jómódban éltek, pedig sokba került a taníttatásuk, de M. Corbeau vállalkozása évről évre nőtt, mintha tudta volna, hogy mennyi plusz jövedelem kell a családnak.
Nyaranta gyakran hetekig náluk töltötte az idejét, és Amelie mama szinte a negyedik gyerekének tekintette, ahogyan Peter bácsi is ugyanúgy kiosztotta rá a napi penzumot, mint a saját gyerekeire.
A hatalmas gazdaságban akadt munka mindenkinek, aki akart dolgozni, és M. Corebau szerint, a munka nemesít. Nem mert visszaszólni Corbeau papának, hogy ő bizony munka nélkül is nemesnek számít az apja után, mert biztosra vette, hogy kipenderíti a házából, amilyen kemény ember.
Amikor szülei megismerkedtek a Corbeau családdal, apja teljesen felvillanyozódott. Peter bácsi legalább akkora szenvedéllyel pátyolgatta a szőlőit és a borait, mint apja a csillagjait, és a két eltérő foglalkozású és mentalitású ember között olyan szoros barátság jött létre, mintha testvérek lettek volna.
Számára ez az érzés ismeretlen, hiszen egyke révén senkivel sem kellett osztoznia semmiben, ezért lett kicsit önző alak belőle. Tudja is magáról, de úgy tekinti, erről nem tehet, ebbe született bele.
Napok óta esik Párizsban az eső, araszolnak az autók, alig tudja úgy beosztani az idejét, hogy Markkal is találkozzanak és anyjának is eleget tegyen.
Negyvenévesen azt megérni, hogy a szülei elválnak, talán nagyobb megrázkódtatás, mintha arra harminc évvel korábban kerül sor, nem beszélve arról, hogy apjának hamarosan megszületik a második gyereke, aki tulajdonképpen már az unokája is lehetne. Legszívesebben világgá kürtölné, hogy Mme. Emőke Nagy ikreinek az apja, és bár nem élnek együtt, azért képes feleségül venni, hogy neki is legyenek törvényes örökösei.
Soha többé nem akar hallani az apjáról, főleg arról nem, hogy mostoha testvére születik! Valahol ez nagy szégyen! Ma megteszi a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát, mely szerint a válás napjától kezdődően apjával szemben semminemű anyagi követelése nincs, és nem is lesz, még apja hagyatékát illetően sem, és soha többé nem akar hallani sem az apjáról, sem az új családjáról.
Amelie Laplace ellenzi, hogy megtegye a nyilatkozatot, de elszánta magát, és anyja tudta nélkül átadja apja ügyvédjének. A család vagyona anyja hagyatéka, ahhoz Jean-Simon de Laplace-nak semmi köze, más vagyona meg nincs az apjának, így nem nehéz lemondania a nem létező hagyatékról. Ha már úgyis ott lesz a közjegyzőnél, intézkedik Mme. Naggyal kötendő házassága ügyében is, hogy a szükséges okiratok rendelkezésre álljanak. Mark nagyon rendes, megértette az indítékait, neki is van két gyereke New Yorkban, akiket volt felesége nevel.
Markkal egymás melletti luxust apartmant bérelnek, látszatra közöttük csak jó szomszédi kapcsolat van, s hogy ez így is maradjon, arra mindketten ügyelnek.
Mark egyébként jó nevű, keresett belsőépítész, tisztességes jövedelemmel rendelkezik, így nem okoz gondot egyiküknek sem, hogy rendszeresen elutazzanak a nagyvilágba, felfedezve és kipróbálva a pénzzel megfizethető élvezeteket.
Eddigi megszokott életükön az sem változtat, ha feleségül veszi Emőkét, hiszen a lány úgyis ott marad Budapesten, és amennyi havi apanázst átutal tervei szerint a gyerekeinek, abból fényűzően megélhetnek, és hajlandó lesz rendszeresen látogatni őket, hogy érezzék, nekik is van apjuk, nem is akármilyen jó fej!
A házasságkötésük ellen biztosan nem emel kifogást Emőke, hiszen, amint hallotta Kovács doktortól, bármennyire is Európa közepén van Magyarország, még ma is az számít rendezett családi viszonynak, ha a gyerekek házasságban nőnek fel. Hogy milyen is az a házasság, az már más dolog.
Már előre élvezi, amikor Emőke kénytelen lesz bevallani leszbikusságát, miután jó maga is kiteríti a lapjait. Még az sincs kizárva, hogy ők négyen, nagyon jó barátok lesznek, hiszen a gyerekek úgyis összefűzik őket egy életre.
Most érti meg igazán, miért is akarta Emőke külföldön intézni a beültetést, mert nyilvánvalóan nem szeretné, ha ennek híre menne, akár az ismerősei, akár a kollégái körében.
Ideje indulni, nem késhet a közjegyzőnél. Lezárja a számítógépét, átszól az ügyeletes orvosnak, hogy elmegy és ma már nem is jön vissza, de telefonon elérhető lesz, ha bármi gond lenne.
Esőben az autófolyamban araszolni, nem a kedvenc foglalatossága. Betesz egy lemezt és felcsendül a jazz, mindig azt hallgat, ha nyugtalan.
Gyomrában zsibbadást érez, ez a belső idegesség jele, pedig nincs oka aggodalomra.
Két órát tölt a közjegyzőnél, a következő hatvan percet ismét a kocsiban tölti, mire odaér végre apja ügyvédjének irodájához.
M. Jakob Miller idősebb, joviális úr, aki két évtizede intézi apja jogi ügyeit, melyek tudomása szerint, többnyire a tudományos munkájához kötődő szerződések kezelését jelenti. Jules nem ismeri személyesen az ügyvéd urat, csak többször hallotta apjával folytatott telefonbeszélgetését, amely inkább tűntek kedélyes baráti csevejnek, mintsem jogi egyeztetésnek. Nem is tulajdonított soha nagyobb jelentőséget a dolognak, hiszen Jean-Simon de Laplace kizárólag a csillagainak, s legfeljebb a csillagködeinek élt. Számos obszervatóriumnak dolgozott, miután nála jobban senki sem ért az ismeretlen bolygók összetételének vizsgálatához.
Kettő percet késett, ezért legalább negyedórát várakozik, mire M. Miller befejezi a telefonbeszélgetését és kiszól a titkárnőnek, hogy bekísérheti M. Laplace-t. A várakozó tér is fényűző, de amit az irodában lát, az meghökkenti, nem kevésbé az ügyvéd személye.
A kisebb vagyont érő antik berendezés arra utal, hogy használója nem filléreket keres, ehhez képest egy magas, nagydarab, fekete bőrű férfi ül az íróasztal mögött, majd lomhán feláll és elébe megy. Bemutatkozik, kezet fognak és hellyel kínálja Julest.
- Parancsoljon velem, M. Laplace, miben segíthetek?
- Elhoztam a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot, melyet az apám kért. Nem szeretném, ha szüleim békés válásának kerékkötője lennék.
- Madame Laplace okosan döntött.
- Nem, Monsieur Miller, én döntöttem jól. Édesanyám nem tudja, hogy itt vagyok önnél, majd tájékoztatom, hogy immár semmi akadálya a válásuknak, elfogadhatja apám feltételeit.
- Úgy, tehát maga döntött. Igen helyesen. Megkaphatnám az okiratot?
- Természetesen. Parancsoljon!
Az ügyvéd figyelmesen elolvassa az okiratot, tartalmát, küllemét, a kötelező jogi passzusokat megfelelőnek találja.
- Bocsásson meg, egy pillanat türelmet kérek.
Magával viszi az okmányt az íróasztalához, visszaül a helyére, megnyomja a titkárnő hívógombját, aki azonnal megjelenik, kezében jegyzetfüzettel és ceruzával.
- Kérem, írjon egy igazolást ezen okirat átvételéről, melyet mindketten aláírunk M. Laplace-szal, és hozza be azt a zárt borítékot, melyet ezen okirat átvételét követően át kell adnunk M. Jules Laplace-nak.
Nem szól a titkárnő, csak bólint, átveszi az okiratot és megy a dolgára.
- Miben lehetek még a segítségére, M. Laplace?
- Szeretnék egy magyar hölggyel házasságot kötni, akinek születendő gyermekeit sajátomnak ismerem el.
- Ha jól értem, egy apasági nyilatkozatot akar tenni és azt várja tőlem, hogy a tervezett esküvőjükhöz szükséges iratokat szerezzem be. Mennyire sürgős?
- Nagyon.
- Értem. Kis türelmét kérem.
Az ügyvéd laptopján kereskedik a vonatkozó jogszabályok között, majd pár perc múlva tájékoztatja Julest.
- Az apasági nyilatkozat valójában egy jegyzőkönyv, amiben az apa a megfelelő hatóság előtt a gyermeket magáénak ismeri el. A hivatalos neve: „teljes hatályú apasági elismerő nyilatkozat” és az apaság megállapítására önmagában is alkalmas. Aki teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tesz, az visszamenőleges hatállyal, a fogamzási idő kezdetétől, a gyermek apjává válik. Feltétele, hogy nem kell más férfit a családjogi törvény szerint apának tekinteni (tehát nincs férj és a baba fogantatása óta nem is volt), a gyermek a nyilatkozattevőnél legalább 16 évvel fiatalabb és az anya is hozzájárul. Ezt a nyilatkozatot személyesen, az anyakönyvvezetőnél, a bíróságnál, a gyámhatóságnál lehet megtenni, magyar külképviseleti hatóságnál kell jegyzőkönyvbe venni vagy közjegyzői okiratba foglalni. Tehát, M. Laplace, fáradjon be a magyar nagykövetségre és ott hivatalosan megteheti az apasági nyilatkozatát. Amennyiben Magyarországon kívánnak házasságot kötni, az esetben az eljárás során a személyes megjelenés és a személyazonosság és az állampolgárság igazolása mellett várhatóan a következő iratokat kell becsatolni: születési anyakönyvi kivonatok, a nem magyar állampolgárságú félnek az illetékes hazai hatósága által kiállított házasságkötési tanúsítványát, családi állapotot igazoló okiratát, lakóhelyet igazoló okiratát. Azon államok tekintetében, amelyek nem csatlakoztak az Apostille Egyezményhez, a Konzuli Főosztály az okiratok miniszteri felülhitelesítését végzi el, ezekben az esetekben az okiratokat a felülhitelesítést követően a felhasználás szerinti ország Magyarországon akkreditált külképviseletének diplomáciai felülhitelesítésével is el kell látni. Egyes okiratokat az Apostille tanúsítvány kiállítása, illetve a miniszteri felülhitelesítés előtt közbenső felülhitelesítéssel is el kell látni. Az ezt kiállító magyar hatóság okirat típusonként eltérő lehet. Erre való tekintettel, kedves M. Laplace, azt tanácsolom, hogy a házasságkötéshez szükséges iratok ügyében is először a nagykövetségen tájékozódjon. Tekintse fentieket egyben az ingyenes jogi tanácsomnak.
Végszóra kopogtat a titkárnő, hozza az iratokat.
M. Jules Laplace arca pirosodik, annyira mérges az ügyvéd finom elutasításától. Aláírja a két elismervényt, egyiket a közjegyzői okirat átadás –átvételéről, a másikat pedig M. Jean-Simon de Laplace levelének zárt, sértetlen borítékban történő átvételéről.
Alig várja, hogy kijusson az irodából és beüljön a kocsijába.
Szabályosan feltépi az apja írásával neki címzett borítékot, melyben néhány soros levelében M. Jean-Simon de Laplace tájékoztatja, hogy bár nem ő a vér szerint édesapja, büszke arra, hogy nevét adhatta neki és reméli, a továbbiakban is büszkén viseli majd az ősi nemes família nevét.
A zuhogó eső szabályosan dörömböl a szélvédőn és a kocsi tetején, mintha azt dobolná, tam.tara-tatam, ki vagy te, Jules Laplace?
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ajaj, húha...lemaradtam. Majd jövök, elolvasom, de meg kell keresnem a fonalam a 3. résznél még voltam ám észnél!
Puszi: Yolla
Most még nem mondok semmit!
Majd a következő résznél minősítem!
Eddig biztató! Nincs mese, szeretem olvasni
az írásaidat!
Pussz: emillio
Ne legyen Yolla a nevem, ha nem lesz meglepő a vége!
Pusszantalak: Yolla
Majd a következő résznél minősítem!
Eddig biztató! Nincs mese, szeretem olvasni
az írásaidat!
Pussz: emillio
ezt most jól, triplán megcsavartad!
Az előző részekből következik a szereplők viselkedése, hagyom, hogy éljék az életüket, tervezzék, mit szeretnének. És vagy úgy lesz, vagy nem.
Üdv: Yolla