Egyetlen pofon ereje
Látogatók száma: 67
Egyedül neveltem a gyerekeimet és mivel Én sokszor kikaptam gyerekként, így megfogadtam, Én soha nem fogom bántani a gyermekemet. A szüleim régi neveltetésű családból jöttek, így más elveket vallottak, mint ma a szülők.
Nem volt könnyű, de felnőttünk. Az Én gyermekeim alapjában véve jó gyerekek voltak kicsiknek is. Soha nem hisztiztek semmiért. Megbeszéltük, ha nem volt rá pénz, amit szerettek volna, hogy legközelebb úgy csináljuk, jusson rá. Igyekeztem betartani és megtartani a szavamat. Így, ha később is de megkapták, amit szerettek volna. Nem is volt soha semmi gond. Amit mondtunk azt közösen betartottuk. Ezt magamra nézve is kötelezőnek tartottam a példa kedvéért is. Az adott szó kötelez - volt a mottó. Egyszer már új lakásba költöztünk, de lányom még visszajárt a régi albérletünk környékére a barátnőkhöz. Mindig megegyeztünk mikorra kell haza érnie és azt betartotta. Ha késik telefonál (volt nála erre mindig külön eltéve pénz, s az úton egy telefonfülke, ahonnan tudott hívni). Rendben ment minden, mígnem egyszer elment és sajnos azt megelőzően sok szörnyűség történt azon a környéken és tragikus dolgok is. Lányom megígérte időben itthon lesz, de ez nagyon fontos lányos dolog és el kell mennie megbeszélni. Megegyeztünk az időben, mikorra kell legkésőbb haza érnie, vagy telefonálnia. Addig az időpontig még türelmes voltam , és vártam. A fiam közben hazaért a barátaitól. A lakásunk úgy helyezkedik el, hogy a bejárati ajtó egy hosszú folyosóra nyílik, melyből két egymással szembeni szoba nyílik az egyik a lányomé, a vele szemben lévő a fiamé. A folyosó végén a nagyszoba, előtte kanyar a konyha felé, a kisebb folyosón a lomos, fürdőszoba és wc, majd a főzőfülke ( konyha). A megbeszélt időpontig türelmes voltam, de ahogyan onnan telt az idő egyre nyugtalanabb és idegesebb lettem. Hol a telefont néztem, hol az ablakon lestem ki, merről látom jönni. Egyre fogyott a türelmem. A család túl volt a vacsorán, elmosogattunk, elpakoltunk, már csak a lányom hiányzott. A párom nyugtatott majd jön, belefeledkeztek a beszédbe és nem nézi az órát. Ideig - óráig nyugodtam, de mind idegesebb lettem, ahogyan az idő telt. Tudtam óra van nála egyeztettünk időt is, tehát tudja hogy késik. Miért nem hív, hogy később jön, ne idegeskedjek elbeszélgették az időt. Ha megteszi nincs gond, mert megegyezünk mikorra ér haza. Volt már ilyen, nem történt semmi gond, tudtam mennyit késik és miért, de most nagyon ideges voltam és minden vad gondolat fészket rakott a fejemben és zavart, hogy mi lehet vele. A rémálmaim keltek életre jó egy óra múlva, hiszen ennyi idő alatt a várost körbe lehet buszozni. Akkor hol van? Miért nem jön haza. Másfél óra múlva hallottam csörög a kulcs a zárban. Felkapcsoltam a lámpát és az ajtóhoz rohantam. A fiam kinyitotta a szoba ajtaját és nézett, a párom a nagyszoba ajtóban állt.
Kérdeztem a lányomat hol volt és miért nem telefonált, mi történt? Erre Ő nagy széles vigyorral az arcán azt kérdezte, na mi van beszartál? Hogy történt valami baj? Na, ekkor elsötétült minden és lekevertem egy pofont a lányomnak. Azt láttam, hogy elkezd forogni a tengelye körül és bepörög a szobájába és ott fejjel beleesik a fotelba. Ekkor közöltem vele, igen beszartam, s ha tovább feszíti a húrt, jöhet a következő menet. A fiam behátrált a szobába és leült az ágyára és annyit mondott:
- Anya ígérem soha az életbe nem fogok késni, és mindig nagyon jó leszek!
Párom megfogta a kezem és elhúzott onnan. Mondta a lányomnak gyorsan vacsorázzon meg és zuhany, és néma csendben alvás.
Fel voltam háborodva és nem láttam az idegtől. Párom átment a fiamhoz és megnyugtatta:
-Nyugi, anya most ideges, de holnapra minden rendben lesz ígérem!
Aztán átjött és megkérdezte miért ütöttem ekkorát. Mondtam nem is engedtem el rendesen a kezem, mert kézi és kosárlabdáztam, így tudom mekkora az erő a karomban, ez csak egy legyintés volt. Párom nyugtatott és főzött teát. Aznap már többet erről nem beszéltünk.
Másnap reggel még kicsit látszott a lányom arcán a pofon nyoma, bár nem volt nagy a lenyomat, de látszott.
Azért bocsánatot kért, az előző nap mondottakért és kérte ne haragudjak rá, csak jó poénnak tűnt, kíváncsi volt mit teszek.
- Nos láthattad mit teszek. Mire vagy még kíváncsi?- kérdeztem vissza.
- Köszi azt hiszem megértettem mindent.- válaszolta csendesen.
- Anya, Én is megértettem mindent, láttam milyen ideges voltál tegnap. Ugye rám nem haragszol?- kérdezte a fiam.
- Én egyikőtökre sem haragszom, de ha valamit megbeszélünk, akkor azt betartjuk.- mondtam csendesen.
Elmentek iskolába, Én dolgozni. Délután még átbeszéltük mi miért történt.
Sem azelőtt, sem azóta meg nem ütöttem a gyerekeimet. Ez az egyetlen pofon csattant el 30 év alatt. A lányom ma már azt mondja felnőttként, talán pont jókor és jól csattant el. Sem azután, egyszer sem idegesítettek fel annyira, mint akkor azzal az egy mondattal.
A fiam is tanult abból, mert fiú létére soha nem késett és mindig betartotta, amit megbeszéltünk. Emlegette is Ő nem akar akkora pofont kapni.
Nem féltek és nem félnek tőlem a gyermekeim, hisz barátként megbeszélünk mindent. Volt, hogy én hibáztam, magam is elnézésüket kértem. De az adott szót azt a mai napig betartjuk egymás felé. Én pedig büszke vagyok rájuk, nagyon.
A gyermekeim bármikor hazahozhatták a barátokat és azok ehettek ott és volt pizsama - party és haveri buli szülői felügyelettel és a megfelelő körülmények között. Volt, hogy barát kórházba került verekedésért és nekem kellett érte menni, mert a szülők elfoglaltságuk végett nem tartózkodtak a városban. Vittem ruhát és hazahoztam, majd hagytam értesítést az üzenetrögzítőn, hogy jöjjenek a gyerekért. Jöttek és megbeszéltük, mi történt. Iskolába összeszólalkoztak és aztán verekedett a fiú és tudta nincs otthon senki, ezért engem adott meg elérhetőségnek. Bízott benne nem hagyom magára. Nem hagytam, és ma sem hagynám. A fiam mondta egyszer, mikor az asztalnál talán 16 - an ültünk ennek nagyobb része a baráti társasága volt, olyan ez, mint egy nagy népkonyha a családban. Ma már Ő külföldön él, de barátai felugranak megkérdezik mi újság, és hagynak számára levelet üzeneteket. Én elrakom és vagy kiküldöm, vagy ha tudom jön haza, elteszem Neki. A lányom nem messze lakik tőlünk hozzájuk feljárunk, és elbeszélgetünk sokat, vagy Ők jönnek fel , vagy együtt elmegyünk kirándulni.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz,
Tündér:-)
ám, ha a szülő igen ritkán fordul a nevelő célzatú testi fenyítéshez, az sosem ártott még egyetlen egy gyermeknek sem!
csak figyeljük meg a Makarenkói "pofont". Még a Biblia is megírja, hogy a ritkán adott pofon, fenekes, igencsak kizökkenti a gyermeket a hisztijéből, gondolkodtatásra bírja.
:)