Elérkezett a mi időnk
Látogatók száma: 34
Számomra teljesen egyértelmű volt, hogyan fejlődik, hogy van rossz nevelési forma és jó nevelési forma, ami szerint lehet nevelni a gyermekeinket. Rá kellet jönnöm 22 hónapja, hogy nem lehet ilyen könnyen kategóriákba sorolni az eltérő nevelési elveket.
Mindenkinek más felel meg. Van aki sokáig eltudja tűrni, hogy a csöppség nem adja fel és addig sír amíg ki nem veszik a kiságyból, van viszont aki ha már nem úgy fordul a gyermek máris kétségbe esik. Ez a két véglet, persze vannak köztes példák is. Én magamat a túlságosan is féltő kategóriába soroltam volna egy ideig, pedig nem hiszitek megszakadtam, hogy kicsit nyugodtabb legyek, ha például nem csinált valamit amit pedig a könyvek szerint már tudnia kellene teljesen elkenődtem. Egyedül vagyunk párommal, nagy szülök távol, ismerős sem volt senki, így magunkra maradva csak védőnőnk volt. A kicsi érdekébe már két hónaposan babamama klubba jártunk, hogy szocializálódjon, és hogy én is halljak róla melyik kis gyerkőccel mi történik. És képzeljétek, bevált. Nem is vettem észre milyen jó lett hirtelen anyának lenni és nem görcsölni minden kis dolgon, ha valami nem úgy ment ahogy az meg volt írva. Mindenkinek eltérő elvei voltak a nevelésről, de mindenki következetesen csinálta és nem tért el tőle. Mi is kialakítottuk mit szabad mit nem és számomra teljes megnyugvás, hogy kis értelmes csimotám van, aki megérti a rendszert amit vele és érte alkottunk. Eddig minden ment a maga kis rendjén, majd most jön a dac korszak, ami lehet hogy átír mindent. Lényeg a következetesség, amit nem szabad otthon azt máshol sem. Ennyi a mi módszerünk, de eddig zökkenőmentesen működik.
A cikket írta: ragyogás
Hozzászólások
időrendi sorrend
S tényleg, s annyi siker is létezik, persze kurdarcokkal is
jó írás, előre mutató
:)
csak ügyesen!
pussz,
Tündér