Esőgyermekem 1.
Látogatók száma: 67
Amikor elhatároztam, hogy megírom történetünket, nem az a cél vezetett, hogy pszichiátriai vagy tudományos szempontból mutassam be az autizmust, mint állapotot inkább saját megtapasztalásaimat arról, milyen egy ilyen különleges gyermekkel élni.
Megszületett Imola, rémisztően lassan vánszorgó másodpercek után sírt csak fel.
Harmadik gyermekként érkezett családunkba fiú és lány testvére után.
Csodaszép gömbölyű, nyugodt kisbaba volt angyalszerű szépséggel, csak evett és aludt.
Ahogy teltek a hónapok semmi különöset nem tapasztaltunk, szépen fejlődött, de feltűnően csendesen viselkedett.
Valami nem volt rendben vele , éreztem.
Csak egy anya tudja megérezni a megfejthetetlent, erre utólag jöttem rá.
Külsőre minden rendben volt , de sokszor kaptam azon magamat, hogy nézem és valami megmagyarázhatatlan gondolat kerített hatalmába.
Volt olyan helyzet, amikor nem követte a szemével a játékokat, elrévedezett, mintha ott sem lenne, nem gagyogott és nem gügyögött ...csendben volt.
Ahogy teletek a hónapok, egyre inkább voltak számunkra ok nélküli sírásai, nevetései.
Nyűgös és inkább sikítás szerű megnyilvánulásai de nem beszélt.
Akkoriban legtöbbször csak a kakaót fogadta el táplálékként , engem ellökött magától csak egy meghosszabbított kéz voltam számára. Nem nézett a szemembe , sokszor befogta fülét két kis kezével.
Kétségbeestem.
Háziorvosunk egy édes doktornéni, nyugtatgatott semmi baj nincs, megkésett beszédfejlődés lehet nála, majd helyrejön.
Az időtájt még egy furcsa jelenséget figyeltem meg nála , nem reagált különféle zajokra, amelyekre mi rendszerint összerezzenünk.Ugyanakkor ha mese ment a tévében , szaladt és figyelt.
Két és fél éves volt , amikor ismerős által eljutottunk egy szakemberhez, azt gondolva talán a hallásával lehet probléma.
Kérdések , beszélgetések után a férfi ránézett a gyermekre, aki éppen színes golyókkal játszott, majd hatalmasat rácsapott a mellette lévő székre...Imola csendben játszott tovább.
Döbbenten néztünk, majd- összegezve a történéseket születésétől fogva- közölték velünk, nagy valószínűséggel autista a gyermekünk, de majd csak 3 éves korában tudunk pontos diagnózis végett bejelentkezni az Autizmus Kutatócsoportba.
Első kérdésem az volt, ezt ki lehet -e nőni, lehet -e tenni valamit?
A válasz - nem , ez egy egész életen át tartó fogyatékos állapot, valamilyen szintig fejleszteni lehet, de ez később 5- 6 éves kor körül derül ki, hogy súlyosabb -Kenneri, vagy enyhébb - Aspergeri - irányba tendálódik.
Egyszer egy könyvben olvastam ezt a mondatot " ha fájdalmad már nem tudod elviselni, az Isten egy jótékony köddel borítja lelkedet, s ahogy múlik a fájdalom, ez a köd felszáll, s kisüt a Nap".
Úgy emlékszem vissza erre az időszakra, hogy robotként tettem a dolgomat a három kisgyermek körül.
Próbáltam felfogni a felfoghatatlant, néztem a gyönyörű gyermeket, aki tudomást sem vesz rólam, s Én nagyon vágytam a szeretetére.
Éjjel, amikor már mélyen aludt sírva dajkáltam, s szorítottam magamhoz, hogy érezzem kicsi teste melegét, közelségét, s féltem, nagyon féltem a jövőtől.
A cikket írta: juanitasenorita
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
:)
Köszönöm, hogy elkezdted, folytasd!
Köszönöm ,hogy olvastad!
Pussz,
Tündér:-)
Várom a többi írásod is Imola mindennapjairól!
Köszönöm, hogy olvashattam.
Vigyázzatok egymásra! :)
Te vagy a legjobb akit Imolának adhatott az ég
Gondolok rátok :-)
Minden tiszteletem a Tiéd!
puszi
Hidd el Anita, hogy Ő téged ezerszerte jobban szeret, mint sem azt valaha is gondolnád, vagy kimutatni tudná neked. Szellemi magányba burkolózva élnek, de biztos vagyok benne, hogy legbelül nagyon hálás az odaadó törődésedért és hatalmas szeretetedért. :-)
Pussz,
Tündér:-)
Tanulok Tőle sok mindent az igazi szeretetről amely önzetlen.
Én tudom, hogy mekkora erőre volt szükséged, hogy megnyomd a küldés gombot, miután megírtad...hogy írni tudsz róla.
Várom a többi írásod is Imola mindennapjairól!
Köszönöm, hogy olvashattam.
Vigyázzatok egymásra! :)
Jól látod, felzaklatódtam de jót tesz talán az erőtlenségemmel és őszinteségemmel másoknak erőt adok:)
Vigyázunk egymásra.
Te is tudod milyen magányodban sírni egy kicsit....
Te vagy a legjobb akit Imolának adhatott az ég
Gondolok rátok :-)
Én is gondolok Rád!
Azt gondolom én is,mint az előttem szólók: nálad jobb anyát nem kaphatott volna Imola.
Minden tiszteletem a Tiéd!
puszi
puszillak:)
Nagyon megható, Te remek ember lehetsz!
Imolának a legfontosabb, hogy biztonságba érezze magát, és szeressed. Erőt és egészséget kívánok ehhez a hatalmas feladathoz. Folytasd!!!
Köszönöm szépen!
puszi
Megható!Köszönöm,hogy olvashattam!
sok erőt kívánok
:)
Nagyon... nincsenek szavak...