Esőgyermekem 2.
Látogatók száma: 79
Teltek a napok és hónapok, s a kezdeti sokk után minden ment a megszokott életritmusunk szerint. Nem gondolkodtam már azon, hogy mi miért van s tanultunk Imolául.
A csend gyermeke volt testvérei olykor furcsán méregették, próbálták szeretgetni, de Ő nem hagyta, el volt a maga kis világában.
Ádámmal és Dorinával sokat beszélgettem a testvérükről, s mivel kevés a korkülönbség közöttük természetes dologként fogták fel, hogy más mint Ők , mint a többi gyerek.
Voltak azért konfliktus helyzetek, amit nehéz volt kezelnem.
Az egészséges pszichéjű gyermekeimtől joggal vártam el, hogy pakolják el maguk körül a játékokat, Imolától is elvártam volna, de Őt nem tudtam erre rávenni.
Tudták azt is, nagyon kell rá vigyázni, mert szökött. Zártuk az ajtót, nem lehetett egy percre sem egyedül hagyni, mászott mindenre, veszélyérzete nem volt.
Babakocsival tudtam menni vele az utcán, nem volt hajlandó gyalogolni. Olykor levette télvíz idején is menet közben a csizmáját, kesztyűjét, nem érezte a hideget.Volt, hogy egész úton ordított, mert szabadulni akart a ruhájától, amikor már autóval jártunk levetkőzött meztelenre mire a célhoz értünk.
Akkor volt a legboldogabb, amikor fürödtünk, repkedő mozdulatokat tett és hamisíthatatlan angyali nyelven mondott monológokat, ilyenkor jót derült a család, édes volt nagyon.
Az Autizmus Kutatócsoportba jártunk kéthetenként. Foglalkoztak vele, próbálták fejleszteni, bennünket pedig sok jó hasznos tanáccsal ellátni.
Ezek közül az egyik nehéz tanulás volt, a szemkontaktus felvételének erősítése. Magyarán megtanulja , hogy nézzen a szemünkbe. Ezt például túrórudival tudtuk elérni ---mire jó a piros pöttyös:)))csak akkor kaphatta meg, ha rámutat a kis ujjacskájával és a szemünkbe néz .
Értette, de tiltakozott, s fél órás harcok is voltak, anyai szívem ilyenkor kész volt.
A mesefilmekből mondatokat idézett, de a mindennapi életben használt kommunikáció nem volt meg, azt nem érezte fontosnak.
Akkoriban nem akart aludni sem éjszaka. Volt, hogy 22 órakor kidőlt, ahol éppen volt majd hajnali 2-kor felébredt nagy sikításokkal.
Ilyenkor lejöttünk az alsó szintre rohangált, ugrált, villany fel, hűtő ki, nem tudtam semmit pihenni. Egy - két szót hajtogatott egyes szám második, harmadik személyben, ennyi kommunikációnk volt.
Reggel kidőlt megint, Én készítettem a családot, majd a házimunka, s hajtogattam magamban: - Mindent bírok erős vagyok , minden rendben lesz.
Azon az éjszakán kerültem kórházba, amikor egy sikítós ébredés után meg akarta inni a pisit a biliből.....ez, akkor ott betette a kiskaput. Az első pánikrohamom akkor jött ki.
Rendbejöttem. Mire oda jutottunk, hogy a gyereknek is gyógyszeres megoldás kell, a kis csalafinta abbahagyta az éjszakázást.:)
Tudtam, nagyon következetesnek kell lennem minden területen az Ő érdekében.
A bilire szoktatás maga volt a kálvária.
Az abban az időben fellelhető 280 fajta bilit, mind megvettük, hátha elnyeri valamelyik a kisasszonyunk tetszését.:)
Borzalmasan hosszú időszak volt az. Volt olyan helyzet, amikor Dorinát kértem meg pisiljen előtte a bilibe, s hatalmas tapsviharral díjaztuk az eseményt!
Nagyon sok autista élete végéig pelenkázásra szorul, Én ezt nem akartam, addig gyakoroltuk, amíg 7 éves korára szobatiszta lett!
Otthon voltam vele a tesók már iskolába jártak.
Ádámnak volt egy ékszerteknős békája, vígan úszkált a terráriumban, - na nem sokáig béke poraira.
Imola szabadon közlekedett a lakásban igyekeztem úgy végezni a dolgomat, hogy ha a tetőtérben volt, akkor ott csináltam meg a feladatokat, ha lent ugrabugrált, akkor Én is lent voltam.
Egy délelőtt is ez volt, csak sütemény készítés közben fellógott és mikorra észrevettem már késő volt.
Ádám szobájában találtam rá, oltást adott a békának körzővel.....mondanom sem kell nem élte túl szerencsétlen.
Amikor Ádám hazajött és elmondtam mi történt, nagyon sírt és beszaladt a szobájába gyászolni.
Elkeseredetten került elő és csendben közölte, miért van neki ilyen testvére..........
Ekkor volt a második sokkom, átgondoltam sok mindent, s feltettem magamnak a kérdést kitehetem - e az egészséges gyermekeimet, ilyen dolgoknak, viszont tudtam belehalok, ha intézetbe kéne adnom Őt.
Úgy gondoltam elköltöznék Imolával és a két gyereket nevelje az apjuk .
Mire a férjem hazaért, addigra egy síró - zokogó családot talált, egyedüli örömrepkedő lény Imola volt.
Úgy döntöttünk a békát tisztességben eltemetjük egy pléh óradobozban a kertben.
Apa beszédet mondott, virágot tettünk a sírjára Imola örömtáncot lejtett.
Megbeszéltük együtt marad a család, s Ádám közölte nagyon szereti a testvérét, s tudja Imola nem fogta fel mit tesz.
Szent volt a béke.
A cikket írta: juanitasenorita
Hozzászólások
időrendi sorrend
nagyon tetszett az írásod
:)
Neked is adok e plusz pontot, akkor még nem volt valóságpont;-)
:)
Tudom nem a pontokért meg az olvasottságért írtok:-), de ugye nem baj, ha olvassuk és pontozzuk? ;-) Írj és én olvasom.
Magam részéről azért írok mert így megkönnyebbül a lelkem .
Köszönöm,ha elolvasod!
puszi
Jól van. Megnyugodtam. Ráadásul jó helyen voltál, a mamádnál. Én sajnos telefonon értekeztetem csak vele. Messze lakik kicsit. De már úgy megölelném!
Rám is rám férne, vigasztaljon az. ;-)
Nem akarlak én sürgetni Anita, igazán nem. Most én is szusszanok kicsit. Sok volt mi kibukott.
Pusz-pusz
Menj el hozzá ha tudsz!Szükséged van Neked is feltöltődésre mert adsz csak adsz magadból de pótolni kell az energiákat.
pusssszzzzzy
Drága Laurám!
Kedves vagy hogy hiányoltál!
Tegnap este jöttem haza , anyukám kirángatott a grabancomnál fogva itthonról a család nélkül.Szippantottam egy jó nagyot a csajos napok alatt .Nem buliztam sajna pedig az is rám férne:)))
Próbálom ma már aktivizálni magam.
pusza
Rám is rám férne, vigasztaljon az. ;-)
Nem akarlak én sürgetni Anita, igazán nem. Most én is szusszanok kicsit. Sok volt mi kibukott.
Pusz-pusz
Köszönöm Babóka!
Megjöttem a csajos napokról , kell néha egy kis idő amit a család nélkül tölthetek.
Puszillak!
Én is hiányollak Anita!! Hahóó! Merre vagy???
Megjöttem a csajos napokról , kell néha egy kis idő amit a család nélkül tölthetek.
Puszillak!
Nem írsz Anita. Hiányollak.
Ha megtudom, hogy folyamatosan bulizol csak, akkor lesz kapsz. :))))
(Húúú, remélem nem büntetik az ilyenfajta fenyegetést még.)
Kedves vagy hogy hiányoltál!
Tegnap este jöttem haza , anyukám kirángatott a grabancomnál fogva itthonról a család nélkül.Szippantottam egy jó nagyot a csajos napok alatt .Nem buliztam sajna pedig az is rám férne:)))
Próbálom ma már aktivizálni magam.
pusza
Ha megtudom, hogy folyamatosan bulizol csak, akkor lesz kapsz. :))))
(Húúú, remélem nem büntetik az ilyenfajta fenyegetést még.)
Köszönöm szépen hogy olvastad és a jókívánságokat is!
puszi!
Én nem vagyok pszichológus, meg tanult ember se, azt se mondom, hogy úgy engedd el, mint a másik kettőt, mert ez hülyeség is, úgy nem lehet. De! Most is azt mondom igen is hagyj magadra is időt, és neki is szüksége volna másra, másvalakire, ha nincs is vele tisztában talán. Nem okoskodom, csak erre is magamtól jöttem rá, jobb, ha heti négy órát vagyok Grétivel tartalmasan, mintha napokat és nem történne semmi, egymásra unnánk.
Jaj, Anita! Nem akartam osztani az észt, távol álljon tőlem ilyesmi. Hiszen nekem is sok a feldolgozatlan érzés. Egy valamit soha ne feledjünk, te anyuka vagy én meg "csak" mami. Rajtad ezerszer nagyobb a súly.
Üdv. a lányoknak a lányoktól :)))
Jót nevettem a súlyon tudom nem arra értetted de én hajlamos vagyok az öniróniára :))))))))jól meggondolom mikor megyek vízbe nehogy cunamit okozzak:))))))))hihi
De visszatérve hidd el jó mami vagy s ugyanolyan anya is.
Csajok a csúcson!!!!!!Puszi nektek!
Hol nevettem, hol sírtam. Ez a történet, amit a hozzászólásodban írsz, ez is megható, főleg most 2000 km-re gyermekeimtől. Én is várom a folytatást, de ezt tudod!
Örülök Neked!
puszillak
Drága Babó!
Ne gondold így !
Mindannyiunknak meg van a maga terhe amit cipel s mindenki a magáét érzi súlyosabbnak de gyengeségeinkkel erősítjük egymást!
Hallottam nem rég egy történetet ,lehet hogy ismered:
Élt egyszer egy ember aki elviselhetetlennek találta a keresztjét ,s éveken keresztül azért imádkozott minden este ,hogy az Isten vegye le róla ezt a terhet.
Egy éjszaka megjelent álmában az Úr s közölte leveszem rólad a keresztet amiért évek óta imádkoztál.
Érezte emberünk hogy mázsás súlyoktól szabadult meg , megkönnyebbülten sóhajtozott ám Isten azt mondta ember nem élhet kereszt nélkül ,választanod kell egy másik keresztet ,gyere velem.
Egy hatalmas teremben találta magát mely tele volt különböző méretű keresztekkel.Mindegyiket túl nagynak találta.
Mígnem a terem végén megbújva egy kicsi keresztet látott meg.
Rámutatott .Azt a keresztet választom.
Biztos vagy benne? Kérdezte Isten.
Igen , azt a keresztet azt a kicsit kérem.
Isten ránézett és válaszolt:
ezt a keresztet vettem le rólad az imént.
..mert az milyen? Én még soha nem hallottam pukizni verebet. ;-)
Megrendültem. Most érzem csak, hogy az én problémám, micsoda kis verébfing a tiétekhez képest! :(
Igen, nemrég azt tanácsolta egy pszichológus ,hogy engedjem el őt is úgy mint a másik kettőt ....lelkileg :(nem tudom megtenni olyan mintha ketten lennénk egyek s ha nem is beszél annyit szerintem érez engem minden rezdülésem és jobban kiismer mint én Őt.
Miért van az emberben az érzés és gondolat hogy mi lesz vele nélkülem , hogy nem bíznék senkiben hogy tudja majd Őt úgy elfogadni és szeretgetni mint én...:(
Én sem a csillagokért írok,annyira jó hogy itt teljesen őszintén önmagam lehetek hogy sorstársakra találtam.
Ha írunk gyógyul a lélek!
puszillak szeretettel
Jaj, Anita! Nem akartam osztani az észt, távol álljon tőlem ilyesmi. Hiszen nekem is sok a feldolgozatlan érzés. Egy valamit soha ne feledjünk, te anyuka vagy én meg "csak" mami. Rajtad ezerszer nagyobb a súly.
Üdv. a lányoknak a lányoktól :)))