újabb események régebbi események további események
20:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:32
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Esőgyermekem 3.

2010. május 30. - Látogatók száma: 72

Imola családunk ajándéka , szeme fénye ,testvérei tündérkéjeként élte világunkon kívüli világát minden nap.
Igyekeztünk rituáléihoz alkalmazkodva kialakítani életünket.
Ádám és Dorina nagyon hamar "felnőttek" tudták vigyáznunk kell rá s mivel szerették aggódtak is Imoláért.
Egy két szavát már megértettük de főleg még babanyelven hadart iszonyatos sebességgel:)
Voltak vicces beszólásai főleg mesékből ,reklámszövegekből.
Egy alkalommal a fürdőkádban szónokolt:) s igyekeztük megérteni mit mond olyan nagy vehemenciával s mindig ismétli.Rájöttünk .A videó kazettán amelyet akkoriban nézett a következő reklámszöveg volt" a nagy amerikai vadon...forgalmazza az intercom"Imolánknak ez tetszett .
Szerette nézegetni a reklámújságokat a sok színes kép miatt.Ez jó volt egy kis fejlesztésre is ,rámutattunk egy -egy termékre és ha volt kedve megmondta a nevét.Egy alkalommal egy Amstel sört reklámoztak s kíváncsi voltam arra mit fog rá mondani . Az okos kis perszónája :) közölte "Borsodi az élet habos oldala":)))))))
Megszoktuk a mi kis különleges gyermekünket s egyre inkább sikerült rá állnunk a gondolkodásmódjára bár megjegyzem ez teljesen nem lehetséges pedig olyan nagyon szeretnék egyszer a kis gondolataiba látni.
A műszaki dolgok kezelését szédületes sebességgel tanulta meg vagy inkább azt mondanám mintha ezt mindig is tudta volna.
Mi nem tudtuk kezelni a videót , Ő fel tudott venni mesét vagy ami tetszett neki, csak ámultunk ,ugyanakkor az élethez feltétlenül szükséges dolgokban nagyon el volt maradva.Egyedül nem öltözött , teljesen ki kellett szolgálni .Legtöbbször a hálóingemben vagy Apa pólójában szaladgált szerette az illatunkat , valószínűleg megnyugtatta Őt.
Közöttünk aludt , nem tudtuk külön tenni ,de bevallom szükségem is volt a közelségére az illatára arra ahogy öntudatlanul hozzám bújt éjszaka ,ez nagyon boldoggá tett.
A számítógépen akkoriban nagyon aranyos kis játék programok voltak feltöltve a nagyok játszottak ezekkel a játékokkal.
Egy alkalommal Dorina kiabál "Anya gyere gyorsan nézd meg Mimi mit csinál".Nem akartam hinni a szememnek a kis muci úgy verte a billentyűzetet hogy magam sem tudtam követni s átjutott 8 pályán úgy hogy mind a három élete megvolt:))))
Sajnos ma már ez sem érdekli de abban az időszakban lekötötte őt a számítógépes játék.
Szerettem volna sokáig megállítani az időt de egyre közeledett az a amikor tudtuk kell találnunk egy intézményt mert az Állam kötelezővé tette a fogyatékos gyermekek részvételét az oktatásban.A feltételt viszont nem adták meg hozzá.
Megkezdődött az újabb kálváriánk.
Kevés lehetőség volt a környezetünkben s mindenütt a kerületi gyermekek részesültek előnyben a felvételnél.
Egy-egy ilyen autista csoportot dupla pénz fenntartani az önkormányzatoknak ,max.10 főt vehetnek fel egy ilyen csoportba s két gyógypedagógus mellett két gyerekfelügyelőt is kell alkalmazni.
Vidékieknek számítottunk reményünk mínusz 24% volt.
Minden egyes elutasító telefon után a reménytelenség és kétségbeesés lett rajtam úrrá és csak sírni tudtam úgy éreztem kivetettek vagyunk leírtak bennünket.
Egy napon megtörtént a csoda , a Szellő u-i általános iskolát hívtam Budán ahol behívtak beszélgetésre.Az igazgató Úr nagyon kedves volt és javasolta ha bejelentkezünk a gyermekkel III. kerületi lakosnak felveszik Imolát.
Új remény született felhajtottunk egy ismerőst aki befogadott bennünket papíron így 1998 szeptemberében Imola nyolc éves korában a közoktatás részévé váltunk:)
Reggel kitettük a két gyermeket az iskolában és irány Buda majd haza ellátni a háztartást ,nagyokat összeszedni majd Imoláért visszautazni Budára.
Hálás voltam hogy van hova járnunk s reménykedtem a gyermek fejlődésében , bíztam a jövőben.

A cikket írta: juanitasenorita

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 27. 19:12

megtekintés Válasz erre: Giam - 2010. június 26. 12:35

Az én unokám Angelman szindrómás. 6 éves pár rövid szót mond, 1 éve kezdett el járni. Mindent megért és ő is próbálja megértetni magát. Őt is érdeklik az elektromos dolgok, de mivel neki a finom mozgása még nem tökéletes nem tud mindent úgy végrehejtani, ahogy szeretné. Ezért türelmetlen, és nagyon makacs. Ha valami érdekli egyből megtanulja, de ha nem 100-szorra sem biztos, hogy menni fog. Örökké mosolyog, sok szeretetet ad. Ha érdekel titeket itt írtam róla: http://giam.hupont.hu

Köszönöm,hogy olvastad , mindenkinek meg van a maga terhe Nektek is sok erőt kívánok!
2010. szeptember 27. 19:11

megtekintés Válasz erre: - 2010. június 21. 15:53

Miért is emlékeztet engem ez egy belső levelezésre?

Nem Tom:)
2010. június 26. 12:35
Az én unokám Angelman szindrómás. 6 éves pár rövid szót mond, 1 éve kezdett el járni. Mindent megért és ő is próbálja megértetni magát. Őt is érdeklik az elektromos dolgok, de mivel neki a finom mozgása még nem tökéletes nem tud mindent úgy végrehejtani, ahogy szeretné. Ezért türelmetlen, és nagyon makacs. Ha valami érdekli egyből megtanulja, de ha nem 100-szorra sem biztos, hogy menni fog. Örökké mosolyog, sok szeretetet ad. Ha érdekel titeket itt írtam róla: http://giam.hupont.hu
 
2010. június 21. 15:53
Miért is emlékeztet engem ez egy belső levelezésre?
2010. június 16. 02:22
Végre van gépem, így ha annyi időm nincs is, hogy írjak, végre olvashatlak Benneteket! Itt sem könnyű, készül azért a beszámoló, de könnyebb,hogy ismét itt lehetek Veletek!
2010. június 1. 21:53

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. június 1. 21:14

Kegyetlenek. :(
Soha nem kértem ingyen senkitől én se semmit, de azért a virtuális beintéseddel egyetértek. :)
Én amúgy is helyeselném a személyre szabott foglakozást, de náluk különösen jelentősnek vélném. Lényegesen maradandóbb eredményeket lehetne felmutatni.
Nem szabadna Anita mindent a szívedre venni annyira! Már többször olvastam, hogy sírsz. :( Vagy csak irigy vagyok? Én meg olyan kemény lettem inkább. Nem is tudom melyik a jobb? Vagy jobb az egyik a másiknál?

Eltettem a címed, alszom rá egyet. :gondolkodik csipetnyit még

Nem szeretném ha úgy éreznéd Rád erőltetem magam és tiszteletben tartalak ezt tudd!
Igen volt idő amikor én sem tudtam sírni ez másfél évig tartott nagyon rossz időszak volt.Majd írok róla , arról amikor elfáradtam abban hogy megyek mint a tank és nem hallottam hogy valaki mondta volna thank you:) mindent bírok ...aztán jött a depresszió és pánik ...azóta is küszködök a hol fent hol lent állapotban de már újra tudok sírni .Megkönnyebbülök.

Nem hiszem hogy kemény lennél Laura!Inkább tartod magad és dolgozod fel az érzéseket amit a kis perszóna hívott elő benned!:)

puszillak
2010. június 1. 21:14

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. június 1. 07:24

Örülök,hogy így érzed!

Tudod azt még nem is írtam hogy volt olyan 97-ben!!!hogy elmentünk egy iskolába az anyukámmal Zuglóba , ahol közölték a gyermekem túl súlyos autista ,nem tudják csoport szinten fogadni csak napi szinten 2 - 3 óra fejlesztést kapott volna JA!!!!! havi 50.000 ft-ért!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jó mi?Anyukámék ki is fizették volna de felháborítónak tartottam és sírógörcsös dührohamot kaptam attól hogy üzleti célt látnak a nyomorult rászorult helyzetünkben.
Na most virtuálisan is beintek utólag is!!!!:)))

Puszillak

Ja , az e-mail címem: szanita67@gmail.com ha esetleg szeretnél még írni magatokról és küldj egy képet Grétiről ha lehet.:)))

Kegyetlenek. :(
Soha nem kértem ingyen senkitől én se semmit, de azért a virtuális beintéseddel egyetértek. :)
Én amúgy is helyeselném a személyre szabott foglakozást, de náluk különösen jelentősnek vélném. Lényegesen maradandóbb eredményeket lehetne felmutatni.
Nem szabadna Anita mindent a szívedre venni annyira! Már többször olvastam, hogy sírsz. :( Vagy csak irigy vagyok? Én meg olyan kemény lettem inkább. Nem is tudom melyik a jobb? Vagy jobb az egyik a másiknál?

Eltettem a címed, alszom rá egyet. :gondolkodik csipetnyit még
2010. június 1. 07:24

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 31. 22:55

Örülök, hogy folytatod Anita. :)

Kicsit furán hangzik talán, de így közelebb kerül hozzám Imola, írásod alapján megismerem szinte. Vélek felfedezni a lányokban hasonlóságot is. Hiszen Gréta is meglepően kezeli a számítógépet. :)
Az iskola...ne is mondd! Választhattunk mi is. Vagy az, vagy az. No, nem azt mondom, hogy minden sarkon legyen kettő. Oké! Lehetne rosszabb is a suli, ahová jár, de lehetne tökéletesebb is. Nem? Ezek a gyerekek soha többé nem lesznek ismét 8 évesek. Azok az évek visszahozhatatlanok.
Mindig elfelejtem említeni Gréti egyik osztálytársa is autista. Sajnos az órán nem vesz részt, nem aktív. Az egyik tanár foglalkozik vele külön heti egy órát. Amikor ezt megtudtam, majdnem visszakérdeztem: - Nem sok az? :S

Örülök,hogy így érzed!

Tudod azt még nem is írtam hogy volt olyan 97-ben!!!hogy elmentünk egy iskolába az anyukámmal Zuglóba , ahol közölték a gyermekem túl súlyos autista ,nem tudják csoport szinten fogadni csak napi szinten 2 - 3 óra fejlesztést kapott volna JA!!!!! havi 50.000 ft-ért!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jó mi?Anyukámék ki is fizették volna de felháborítónak tartottam és sírógörcsös dührohamot kaptam attól hogy üzleti célt látnak a nyomorult rászorult helyzetünkben.
Na most virtuálisan is beintek utólag is!!!!:)))

Puszillak

Ja , az e-mail címem: szanita67@gmail.com ha esetleg szeretnél még írni magatokról és küldj egy képet Grétiről ha lehet.:)))
2010. június 1. 07:10
Köszönöm,hogy megosztottad velem.:)
Azt szoktam mondani hogy mindent meg kell próbálni ami csak adódik hogy javítsunk az állapotukon , hogy fejlesszük őket.
Legeslegfontosabb mégis az elfogadás, hiszen ők okosak s ha nem is beszél némelyikük éreznek bennünket. Ha magasabb lécet teszünk eléjük mint amit át tudnak ugorni az még frusztráltabbá teszi őket.
Nálatok szerencsésen alakult és úgy látom elfogadod a kis különcségét hogy esetleg nem úgy teremt közösségi kapcsolatokat de iskolába tud járni és valamilyen szinten alkalmazkodik a világunkhoz.
Bennem a mai napig sok félelem van azzal kapcsolatban hogy megtettem-e mindent és jól csináltam-e.
Imola 20 éves lesz most júliusban.

puszillak és sok erőt:)
2010. május 31. 22:56
A fotókat Imoláról külön köszönöm, hogy láthattam. :)
2010. május 31. 22:55
Örülök, hogy folytatod Anita. :)

Kicsit furán hangzik talán, de így közelebb kerül hozzám Imola, írásod alapján megismerem szinte. Vélek felfedezni a lányokban hasonlóságot is. Hiszen Gréta is meglepően kezeli a számítógépet. :)
Az iskola...ne is mondd! Választhattunk mi is. Vagy az, vagy az. No, nem azt mondom, hogy minden sarkon legyen kettő. Oké! Lehetne rosszabb is a suli, ahová jár, de lehetne tökéletesebb is. Nem? Ezek a gyerekek soha többé nem lesznek ismét 8 évesek. Azok az évek visszahozhatatlanok.
Mindig elfelejtem említeni Gréti egyik osztálytársa is autista. Sajnos az órán nem vesz részt, nem aktív. Az egyik tanár foglalkozik vele külön heti egy órát. Amikor ezt megtudtam, majdnem visszakérdeztem: - Nem sok az? :S
2010. május 30. 19:26
Szia!

Köszönöm, hogy olvastad és a biztatást is.

A Te fiad hány éves?
Remélem nem is lesz vele nagyobb probléma , szerintem Ő Aspergeri lehet de tudjuk úgy ahogyan nincs két egyforma ember úgy nincs két egyforma autista sem.
Nektek is sok kitartást és erőt kívánok , szeretetet az elhordozáshoz .
Szeretettel !
anita
2010. május 30. 19:22

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. május 30. 14:49

Amikor az ember reményvesztett, mindig akad valami, ami átlendít. Tudod, azt hiszem csodálatos gyermeked lehet az esőkislány! :)))

Köszönöm,hogy olvastad Babó!
Igen Ő egy csodálatos gyermek!

puszillak
2010. május 30. 14:49
Amikor az ember reményvesztett, mindig akad valami, ami átlendít. Tudod, azt hiszem csodálatos gyermeked lehet az esőkislány! :)))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: