Esőgyermekem 4.
Látogatók száma: 54
Nappal is álmodó gyermekem iskolás lett, megújult energiával vetettem oda magamat a reménynek, hogy fejlődése ugrásszerű lesz .
Verocska és Alizka nénik úgy fogadták Imolát mint egy hősnőt :) rajta kívül hét lovag járt a csoportba ...:) méltóságos kisasszonyként kezelték, s az egész tanári kar csodájára járt a tündenyelven szónokoló szépséges angyali lénynek.
Persze én is tettem rá egy lapáttal :) ahogyan öltöztettem fidres-fodros coffis hörcsögpofikámat:)
Na, azért a mindennapi belépőnk előtt megküzdöttem vele rendesen a kocsiban, mert rendszerint pucérra vetkőzött - oda a méltóság- majd a tetemes mennyiségű otthonról hozott biztonságérzetet nyújtó arzenált kellett felcipelnünk, s közben benyújtotta tiltakozó petícióját fergeteges gyorsasággal, majd lenyugodott mikor átemeltem a küszöbön hóbelevancával együtt.:))
Valamiért a mai napig gondot jelentenek számára a választó vonalak, gondolok itt ajtókra , küszöbökre , járda szigetekre.
Az iskolának köszönhetjük, hogy megszokta le kell ülni néha az asztalhoz, hogy nem vetkőzünk le, s hogy a bugyi az ugyi kötelező..:)
A mosdóban a 2.számú WC-t szemelte ki magának, s bizony gondot okozott, amikor más is trónolt rajta épp mikor Imolámnak is ott lett volna dolga. Ilyenkor felrángatta szegény betolakodót megszakítva koncentrálásában.:)) nem volt mit tenni, mint tiszteletben tartották trónkövetelését!
Olyan jó volt, hogy ilyen vicces dolgok is történtek az amúgy sokszor frusztráló hétköznapokban.
Hamar beilleszkedett a csoportba. Itt megjegyzem középsúlyos értelmi fogyatékosok iskoláján belül működött az autista csoport . A saját termükben étkeztek és nem nagyon érintkeztek más osztályokkal , egyéni fejlesztési módszerekkel fejlesztették a gyermekeinket mindegyikük szintjét előzőleg felmérve.
Sokszor voltak nyílt napok és szoros együttműködés volt a szülők és pedagógusok között. Csodálatos idők voltak azok, amikor megláthattam mire képes gyermekem szakértő kezekben. Amikor elámulhattam a forma és színegyeztetés sikerén, amikor láthattam szimultánban rakja ki az évszak puzzle-t.
Ömlött a könnyem, amikor az első anyák napján elmondott számomra is érthetően, de még mindig babanyelven egy versikét. Nem nézett rám és nem mosolygott csak elhadarta, de a legszebb ajándék volt anyai szívemnek.
Hálámat nem tudom eléggé kifejezni a pedagógusoknak, akik ilyen gyermekek fejlesztésére teszik fel életüket!
Lassan megtanult képről olvasni, s megtanulta mechanikusan a betűket, összerakni egy két szót, de nem tudta hogyan kell használni kommunikációban.
Önmagához képest nagyon sokat fejlődött, de az autizmusa elválasztotta, s ma is elválasztja a mi világunktól.
A cikket írta: juanitasenorita
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A lényeget az utolsó mondatod elejében érzem. Ez a fontos, fejlődik, önmagához képest.
A gyógypedagógusok is emberek, ezt ne feledjük el!
Hát! A 2.sz. WC-n nagyon jót mosolyogtam. Jó, hogy te is úgy látod és érzed Anita, néha kellenek is ezek a mosolygós élmények, mert különben bele is őrülhetnénk.
A lényeget az utolsó mondatod elejében érzem. Ez a fontos, fejlődik, önmagához képest.
A gyógypedagógusok is emberek, ezt ne feledjük el!
Gyönyörű szeme van Imolának. :))
Köszönöm szerintem is.
egy különleges a világ az övéké, melyből ki akarnak törni, de képtelenek, ám igazi nagy életművészek!
:)
szép írás
nem semmi az az erőfeszítés, amit ezek a gyermekek tesznek, hogy elfogadják őket
egy különleges a világ az övéké, melyből ki akarnak törni, de képtelenek, ám igazi nagy életművészek!
:)
szép írás