újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Glória

Látogatók száma: 51

Anyaságról, szülőségről, és még másról...

Úgy kezdődött azt hittem hős vagyok...
.... és még azután is a fejem körül éreztem a glóriát.
Nem is titkoltam- én valami "felsőbbrendű lény" lettem, mert Anya lettem
..........
A glória még mindig a fejem körül, és a piedesztálról lefelé néztem azokat, akik nem olyan szentek mint én.
..........
A glóriát az igazi szentekre hagytam, a piedesztálról a földre léptem- később.
Most azonban nem az én anyaságomról kívánok szólni, hanem csak eszembe jutott néhány gondolat.
..........

Anyának- Szülőnek lenni, tényleg csodás.
Csodás, és nagyon nehéz- felelősséggel meglátni az új életnek útját, útján hagyni, útjára segíteni egy életet.
A nem csodás napokkal nem dicsekszünk, és azzal sem, ha nagyon elrontunk valamit.
Hibákat kijavítani lehet, tanulni belőlük jó, de a gyerek felnevelésben elkövetett hibáinkat- egy másik élet sínyli meg.
Egy ránk bízott Élet.
..........
Glória nélküli, egyszerű s mégis nagyon nehéz ember- feladat, ránk bízott életet, a saját útjára segíteni...
( Az ember- feladat szókapcsolaton elgondolkoztam, mert vannak olyan emberek, kik nyugodtan példát vehetnének az állatvilágból)
..........
Bármit csinálsz az életben- foglalkozás, hivatás...
Mindenhez kell valami végzettség, vizsga
Az anyasághoz- nem kell papír, nem kell iskola, nem dicsérnek meg egy oklevéllel hogy milyen ügyesen levizsgáztál.
Az anyaságot- szülőséget magunkon kellene kezdeni megtanulni.
Tudunk-e felelősséget vállalni magunkért, tudjuk-e magunkat látni.
Ez mindenképp szükséges lenne ahhoz, hogy anyák- szülők tudjunk lenni, hisz aki nincs tisztában önmagával, hogy vállalhatna igazán felelősséget egy másik életért.
..........
A várandósság

Normális esetben, kilenc hónap.
Élet fogant. Jó esetben- kívánt, akart.
Ragyogás.
A későbbiekben a lánykori alak visszasírása, s annak észnélküli megőrzése- most ez a divat.
Elfelejtve, hogy kell a magzatnak a táplálék, a hely, s a női testnek fel kell készülnie a szülésre. ( kiszélesedett csípő ...)
Milyen szobája legyen, milyen ruhája legyen... ergonómiailag tesztelt játékok... mit kezdjünk gyermekünkkel és magunkkal szakkönyvek...
Sokkal fontosabb lenne felkészülni arra hogy meg fog változni az életünk.
A férfi, már itt ki van felejtve- csak a nő feje fölé kerül a glória- áldott állapotban van.
( szerintem, ezt az áldott állapotot, biztos nem az ablakban lévő muskátli okozta, még akkor sem, ha esetleg , lombik vagy más "program" segítségére hagyatkoztak)
..........
Szülés

Ken Follett egyik regényében olvastam- "Szülni, pont olyan, mint görögdinnyét szarni."
Tudom, ez itt nagyon csúnyán hangzik, de!- ez az igazság
Ez a rész el van felejtve, ha először meghallod felsírni, és megláthatod gyermeked.
..........
Babázás

Szülés utáni depresszió- hmmm....
... ha csak simán teszed a saját magad választotta dolgaid, szerintem ilyen nincs
... ha most jöttél rá, hogy ez nagyon más, mint amit elképzeltél- hopp, akkor már késő
Teljesen felesleges depresszióba esni. Azzal nem csak magad teszed tönkre, de a családodat is.
Amit sose felejts! - te magad választottad, a te döntésed volt, hogy ez a gyermek megszülethet.
Az egy másik rész, és másik gondolatsor- hogy feladattal érkezünk, s hogy pont az a gyermek érkezett hozzánk akit kaptunk.
Kaptuk ajándékba és céllal.
Nem tulajdonunk, csak ránk lett bízva.
Nem saját magunk képére formálásra, és nem saját valóra nem váltott álmaink megvalósításához, hanem azért, hogy segítsünk neki valóra váltani a saját útját, saját feladatát.
No, ez ami nagyon nehéz.
Nehéz, mert a legtöbb ember azt sem tudja, hogy ő, ki is valójában.
Celebekre, hírességekre, másokra akar hasonlítani, a saját bőrét nem elfogadva, belsőjét nem ismerve.
..........

Én- tudat Ön-tudat

Szakkönyveket, pszichiátereket, barátnőket kérdeznek meg, hogy mi végre is...
Semmi mást nem kellene tenni, csak a " belső füleket" kinyitni, a " belső szemet" engedni látni.
..........

Súlyprobléma és más probléma

Jaj, nekem- nem mennek le a felszedett plusz kilók.
Dehogynem! Mennek azok, ha nem minden percet a valamilyen elégedetlenség töltené ki, és a választott életet, megélni, magukénak tudni, átélni akarnák.
Igazán. Nem eljátszva.
( Nem a betegségekből adódott súlyproblémákra gondolok, bár az is igaz, hogy testi betegségeink, legtöbbször a belső betegségéből erednek)

Egy nagyon kedves rokonom mondta- a magyar nők ( s nemcsak a magyar nők) egyik nagyon jellegzetes szokása, hogy a gyerekkel kapcsolatos teendőket, a háztartás vezetést, valami különleges hősies tettnek tartják.
Igaza van.- Nem az.
Mindennapi történet.
Mindennapi történet- ami az embertől függ hogy szép élet-e vagy pokol
Családban élni- férjhez menni, megnősülni, gyermeket életre hívni- mindez szabad saját akarat döntése.

Az, hogy ez a döntés mi célból született- Az a lényeges.

Azt viszont tudni kell, döntések a következményeikkel együtt járnak.
Következménnyel jár az is, ha egy nő elveszti saját magát ( persze, ha egyáltalán tudja ki is az a saját maga), s csak mint önfeláldozó Anya létezik.
Ettől kezdve jönnek azok, hogy – már nem érzem nőnek magam (a férfi már csak a pénztárca, s csak szükséges rossz)
Nem is tudom, hogy képzeli el egy nő, hogy a férfi nőnek nézze, ha magáról ilyen véleményt formál.
Egy nő nem érzi magát nőnek, az nem a férfi hibája, hanem a nőé.
Később majd jön egy szerető, aki mellett újra nő lesz, de ha arról is kiderül, hogy nem egy álomlovag, hanem egyszerűen csak ember, hát megint eltűnik a nőiség érzése?
Később, ha jön egy szerető a férfi életében (mert miért is ne jönne, egy nem nő mellett) akkor meg fújjjj- megcsalt?

Kivételt képeznek azok az esetek, mikor valami betegség miatt szűnik meg férfi vagy női lét egy kapcsolatban, de az már egy másik gondolatmenet.
..........

Mindennapi élet

Egy cikkben olvastam, miket mondanak a bírók néha, bizonyos pereknél, ahol erőszak vagy bántás felmerült a családon belül.
Egy kiemelt példa, nem pontosan idézve- "Minek szült négy gyereket annak a férfinek ki bántalmazta, már a kapcsolat elején is"
Ez így első olvasatra még felháborító is lehet, de ha valaki elgondolkozik ezen...
... hát... - nagyon jogos a kérdés.- Minek is?
Aki erőszakos természetű, azt még az udvarlás folyamán se lehet igazán eltitkolni- csak hát a nő majd úgy gondolja, szeret engem annyira hogy megváltozik...
A nők egyik nagy tévedése, hogy a gyerekkel akarják megváltoztatni, maradásra bírni a férfit.
Gyerekeket feláldozni csak azért, hogy ne maradjon a férfi nélkül?- Ebből a kapcsolatból valószínű hogy erőszak lesz. Ez tudatos kihívása a sorsnak.

Később lett erőszakos természetű? - akkor ha a kedves feleség együtt élt vele, fontos volt a számára, szerette, miért nem tud ( vagy nem akar tudni) arról a folyamatról, ami szerelmetes párját kivetkőztette a szerelmes férfi gúnyájából.
Van az is, hogy előjel nélkül (bár ezt én kétlem) egy pillanat alatt változik meg minden, de akkor is el kell gondolkozni azon- hogy én mit tettem, vagy épp mit nem tettem, azután nézni a másikban a hibát.
Igaz van olyan is, hogy a másikban hirtelen "megtörik" valami, rossz fele fordulnak a dolgok.

A mindennapi életben- a nem biztos hogy jó célból hozott döntések garmadának következményeit legtöbbször a gyermek kapja.
Ez biztos nem segítség az ő fejlődéséhez.
Az ember nem szent, követ el hibákat, de szembe is kellene néznie önmagával, és elkövetett hibái miatt magát okolni, s nem másokat, a következményeket felvállalva.

Önfeláldozás- Áldozat

Szerintem ezek szóba se jöhetnek, hisz szabad akaratból, saját döntés- Anyának lenni.
Nem áldozatot hozunk a gyerekeinkért- Tudni kell, hogy az életünk a gyerekkel megváltozik, és egy csomó dolog kimarad, mássá válik.
Aki mégis azt érzi, és azt mondja hogy – mennyi áldozatot hoztam érted ( gyermekért, férjért... barátért ismerősért... idegenért) annak át kell gondolnia, hogy mi volt a célja a döntésével.

..........

Anyukám – köszönöm hogy világra hoztál.
Anyukám és Apukám- köszönöm nektek azt, hogy lehetőséget adtatok itt világra jönnöm, s felnőtté válnom.
A többi már az én felelősségem.
..........

Igen, saját felelősség, mert egy idő után nem lehet hivatkozni arra hogy- így a gyerekkorom vagy úgy a gyerekkorom... vagy így mások... és úgy mások...
..........
Jutott eszembe e néhány gondolat- nőként, lassan hatvan év felé tartva, látva és tudva hibáimat, négy saját, és két fogadott- saját gyerek, unokák és dédunoka életútját nézve, s több család életpillanatának olvasása illetve hallása után.

2016. Április 30.

(kép a netről)

A cikket írta: Gaya

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: