Gyerekvédelem ma Magyarországon
Látogatók száma: 45
Na, akkor fogjunk hozzá. Nem panasznak szánom a cikke(ke)t, okulásnak, illetve a szakmabeliek hozzászólását is várom. Szeretném, ha elindulna valami, amivel talán változtatni lehet a mostani használhatatlan törvények módosítására.
Fentiekért én megteszek mindent, de egyedül kevés vagyok....
Nem ígérhetem, hogy rövid leszek, mert előzmények nélkül nem lenne korrekt a történet.
2005-ben váltam el és maradtam egyedül három kiskorú gyermekemmel úgy, hogy öt évig lemondtam a gyerektartásról, cserébe nekem maradt a félkész ház, amiben laktunk, minden hitellel, teherrel és az addig felgyűlt számlákkal együtt. Mindent vállaltam a békés válás érdekében. Férjem vitte az autót és mindent,amire szüksége volt egy új élet elkezdéséhez, még TV-nk sem maradt...
Kemény évek következtek, 16-20 órákat dolgoztam, ha be nem is fejeztem, de rendbe szedtem a házat, megadtam a gyerekeimnek mindent, amire szükségük volt. Nagy hibát követtem el, amikor egy biztosítótársaság unszolására egyéni vállalkozó lettem. Egy év után tetemes Apeh tartozással a hátam mögött döntöttem, ez így nem mehet tovább. Bár tartozásom jelentős részét elengedték, a fennmaradót pedig 24 havi kamatmentes részletben fizethettem, nem találtam munkát. Ekkor már 2009-et írtunk. Képzésre jártam, mindent megtettem azért, hogy elhelyezkedjek 40 évesen diplomával, de sajnos sehol nem kellettem, hiszen a három gyerek mellett otthon töltött évek sehol nem számított jó ajánlásnak. (Pedagógus végzettségem ellenére). Volt idő, amikor 51000 forint családi pótlékból éltünk, segélyt nem kaphattam az Apeh tartozás miatt. Ez egy külön fejezet, mos nem ezt részletezem.
Volt férjem nem volt hajlandó segíteni még annyit sem, hogy legalább néha elvigye a gyerekeket, szép lassan megszakította velünk a kapcsolatot, bár ő a mai napig azt sérelmezi, a gyerekek nem mentek hozzá. Mentek volna, csak neki sosem felelt meg az időpont, egy idő után aztán úgy gondoltuk, majd szól, ha ráér,de ő nem szólt...se a születésnapjukon, se Karácsonykor....még egy sms erejéig sem.
Időközben eladtam a házat, beköltöztünk egy két szobás panellakásba, a különbözetből pedig kifizettem a hátralékokat, hogy elkerüljük a kilakoltatást. Mivel munka továbbra sem volt, a számlák pedig jöttek, nagyon nehezen, de elszántam magam, hogy külföldön vállaljak munkát. Időközben felnőtté cseperedett nagy fiam és az édesanyám maradtak a gyerekekkel, én pedig nekivágtam a nagy útnak.
Mielőtt elmentem beszóltam az iskoláikba, mind az igazgató, mind az osztályfőnökök felé jelezve, hogy elmegyek, megbíztam egy ügyvédet az aláírási jogommal, összeszedtem az összes fizetni valót, kiokosítva gyermekemet és édesanyámat mikor mit kell fizetni, ha majd tudok pénzt küldeni. Lejelentkeztem a munkaügyi központnál, mindent elintéztem, amit ilyenkor szükséges.
folyt. köv.
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Én 1 gyermeket nevelek, igaz férjemmel, de mégis soha nem voltam jogosult semmi támogatásra, kivéve 1 évig gyermekvédelmire, de az már igencsak régen volt és miután párom elkezdett dolgozni megvonták. Nem hiszem, hogy minimálbér alatti fizetés olyan sok lenne, de nem tudtam mit tenni, fizettem az ovodai és iskolai ellátásért minden tekintetben, mindig azt kaptam csak 1 gyermeked van! Mai világba 1 gyerek felnevelése is nem kis feladat, hát még neked, aki 3-at nevelt föl és egyedül, az ilyen anyákat nagyra becsülöm!
Sok tanulságot leírtál és szerintem ez nem panasz, hanem a kőkemény tények, mindenki okulására és csak tanulhatunk belőle! Biztos van, aki már átélt hasonlót! Nagyon jó írás és tényleg a mai világunk sarkalatos kérdését írtad le, életeden keresztül látva a helyzetet! üdvözlettel Orsolya
Boszi! Nem egyszerű téma, amit fölvetettél és életedből leírtál! Nagyon sok anyát érint manapság, igaz nem vagyok szakmabéli, még is azt gondolom, hogy neked több segítségre lett volna szükséged, mint amit kaptál. Nem könnyű 3 gyermeket fölnevelni, ezért tisztellek téged, hogy kitartottál!
Én 1 gyermeket nevelek, igaz férjemmel, de mégis soha nem voltam jogosult semmi támogatásra, kivéve 1 évig gyermekvédelmire, de az már igencsak régen volt és miután párom elkezdett dolgozni megvonták. Nem hiszem, hogy minimálbér alatti fizetés olyan sok lenne, de nem tudtam mit tenni, fizettem az ovodai és iskolai ellátásért minden tekintetben, mindig azt kaptam csak 1 gyermeked van! Mai világba 1 gyerek felnevelése is nem kis feladat, hát még neked, aki 3-at nevelt föl és egyedül, az ilyen anyákat nagyra becsülöm!
Sok tanulságot leírtál és szerintem ez nem panasz, hanem a kőkemény tények, mindenki okulására és csak tanulhatunk belőle! Biztos van, aki már átélt hasonlót! Nagyon jó írás és tényleg a mai világunk sarkalatos kérdését írtad le, életeden keresztül látva a helyzetet! üdvözlettel Orsolya
:)