Gyermekeink szerelmi élete
Látogatók száma: 72
Kamasz fiam szerelmes. Csak nem mondja. De az anyai szív megérzi. Erről akarok nektek mesélni egy kicsit.
Az oviban a fiam még igazából nem volt szerelmes senkibe, vagy csak nem tett rá utalást. A lányom már akkor is minden nap másért rajongott, még a karbantartó bácsi is tetszett neki. De ez így természetes abban az életkorban.
A kisiskolás évek már hoztak némi változást, tudtam, kivel játszik legszívesebben a fiam, bár ez többnyire az ellenőrzőbe vésett beírásokból derült ki. Hogy X.Y. nevű kislánynak meghúzta a haját, elvette a tolltartóját, leöntötte kakaóval a könyvét - már azon gondolkoztam, megadom az e-mail címemet a tanítónéninek, oda küldje az intéseket. Gazdaságosabb, mint évente többször ellenőrzőt venni.
Felső tagozatban jött el az ideje, hogy komolyabban kezdjék érdekelni a lányok. Persze, titokban, és némi rosszallással a hangjában beszélt róluk, mondván, a lányok mind hülyék, és kényesek. Emellett tudtam, hogy van egy barna hajú fruska, akiért az én kisfiam szíve dobog. Dehogyis mondta volna el magától, rákérdezni meg nem volt ajánlatos, ha nem akartam egy ronda pillantással gazdagabb lenni. Zárkózott a gyermekem, nem szívesen beszélt a magánéletéről. Elejtett félmondatokból sikerült rájönnöm, hogy szerelmes a lelkem.
Eljött a múlt nyár, tizennegyedik életévét taposta kicsi fiam, amikor is sokszor hallom egy lányka nevét a szájából, aki csak szigorúan barátja. Amolyan csaj haver. Ezzel nem is lett volna gond, apja örült, csajozik a fia, persze, hogy lemehet este kilencig, naná, hadd udvaroljon a gyerek. Bár a fiam azért nem győzött emlékeztetni, hogy a lány, csak haver. Semmi több. Én hittem is, nem is, de nem akartam faggatni, tudtam, hogy azzal nem megyek semmire, bezárkózik, ha viszont kivárásra játszom, előbb - utóbb megnyílik nekem.
Egy nap a barátnőm jött át kacagva, hogy bizony épp az imént látta csemetémet, komoly csókcsatába bonyolódva egy lánnyal, aki a leírás alapján pontosan az említett leányzó lehetett. No, gondoltam, megvagy, de még ekkor sem kérdeztem semmit. Lányom viszont szemfüles és kíváncsi lévén kiderítette, hogy igaz a hír, a szerelmespár él és virul. Érdekes módon neki a fiam elmondta, amin azért csodálkoztam, mert a hétköznapokon nem ilyen nagy az egyetértés, ahogy az lenni szokott a fiú - lány testvérpárnál.
De ennek a szerelemnek vége szakadt azóta, a lány már mással boldog, viszont a részletekről azóta sem tudok semmit.
Pár hete pedig, de főleg mióta megkezdődött az iskola, fiam olyan lelkesen jár minden reggel, mint még soha. Meg is lepődtem, de azt gondoltam, örül, hogy jó osztálya lett a gimiben. Erre, kiderül, megint egy lány van a dologban, Reggelente fél óráig szellőztetem a szobáját, olyan illatfelhőbe burkolózva távozik itthonról. Délutánonként hóna alá csapja a focilabdát, várják a haverok a pályán. Aha, kérdem én, oda is zuhanyozás után, beillatosítva járt eddig??? Dehogyis...Tuti randija van, de már nem is kérdezek semmit, hátha egyszer összeszedi a bátorságát és elmondja.
Hétvégén szülinapra volt hivatalos, állítólag a múltkori haver barátnőjének vitt egy hatalmas doboz bonbont, mígnem utánanéztem, augusztusban volt az említett hölgy születésnapja.
Szóval, ez egy új szerelem, amit félt, nehogy kinevessük érte, pedig ismerhetne már, én mindenben támogatom, bárhová elengedem az ésszerűség határain belül.
De hát kamasz, egyelőre el kell fogadnom, nem beszél erről. Hogy mikor fog megváltozni a helyzet? Szerintem leghamarabb akkor, amikor majd el akarja vinni a leányzót fagyizni, pizzázni, táncolni, pénzt pedig csak kérnie kell rá valakitől.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szerintem te még örülhetsz egy-egy szúrós tekintet miatt...
Pinokkió
Amúgy a hozzáállásod jó.
Pussz
Tündér:-)