Két lövés
Látogatók száma: 217
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
A nő ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül sötétvilágos képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A nő elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A nő ijedten nézett végig a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta a kapálódzó gyermekeit egyre beljebb sodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Hol a derekáig ért a víz, hol a feje felett csaptak össze a hullámok. Nem tudott tovább menni. Nem tudott úszni. Veszetten, őrjöngve ordított. - Segítség! Segííítség! - kiáltozta a reménytelenségtől elcsukló hangon. Már nem is látta, csak sejtette gyermekei vesztét. Nem segíthetett nekik. Visszafordult... Felemelte a homokból fegyvert, és lőtt.
Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki.
A férfi ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül világossötét képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A férfi elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A férfi gyorsan végig nézett a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta a kapálódzó gyermekeit egyre beljebb sodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Úszott minden erejét összeszedve. A feje felett összecsaptak a hullámok. De ő úszott tovább. Összeszorította fogait, és még vadabbul szelte a vizet.
- Gyertek! Itt vagyok, segítek! - kiáltotta, és megmarkolta az egymásba kapaszkodó két gyereket. Kiérve a partra mindhárman összeesve, hanyatt zuhantak a homokba.
- Életben maradtunk - mondta a nagyobb fiú lihegve.
A férfi felállt, nem szólt semmit. Elsétált a fegyverig. Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt. A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította.
Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem...
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
üdv, Zsizsik
Fantasztikus volt.
üdv, Zsizsik
Köszönöm a dicséretet. Abbahagytam az alkotói válságomat, és csinálni kellett valamit! Ez jött most.
Üdv,
Pinokkió
Puszik Orsolya
Szia Pinokkió! Végre újra tollat vagyis billentyűt ragadsz....! Olvasok még tőled remélem????
Puszik Orsolya
Örülök akkor is a soraidnak és kész!Puszik Orsolya
A férfinél ugyanez a magába roskadás és a felismerése, hogy meg kell mentenie a gyerekeit minden eredeti szándékát feledtette. Meg tudja menteni a gyereket, az emberfeletti erőnek köszönhetően. Megmenekültek.
Férfi és nő között még a halál közeli pillanatokban is van különbség. Az erő, ami a nőben nem volt meg. Mégis a nő volt az erősebb a végén.
Döbbenet, amit érzek, pedig biztosan csak kitaláltad és mégis a hatása alatt vagyok. A nő nem tudta megmenteni a gyerekeit, nem figyelt rájuk, magával volt elfoglalva, aztán a felismerése, hogy nem tudja őket megmenteni adta neki a végső lökést, hogy meghúzta a ravaszt.
A férfinél ugyanez a magába roskadás és a felismerése, hogy meg kell mentenie a gyerekeit minden eredeti szándékát feledtette. Meg tudja menteni a gyereket, az emberfeletti erőnek köszönhetően. Megmenekültek.
Férfi és nő között még a halál közeli pillanatokban is van különbség. Az erő, ami a nőben nem volt meg. Mégis a nő volt az erősebb a végén.
Köszönöm a tökéletes elemzést:-)
Üdv,
Pinokkió
Szia Zsizsik!
Köszönöm a dicséretet. Abbahagytam az alkotói válságomat, és csinálni kellett valamit! Ez jött most.
Üdv,
Pinokkió
Grat.
Zsizsik
Profi írásodban első olvasatra kapásból négyféle életet és halált fedeztem fel. Másodszor olvasva még többet. Lehet, hogy csak az én "összetett" agyam pörgette túl a történetet. A másik lehetőség az, hogy iszonyatosan jól rejtetted el azt, amit kiolvastam belőle. :)
Puszi,
Ada
Szia Pinokkió!
Profi írásodban első olvasatra kapásból négyféle életet és halált fedeztem fel. Másodszor olvasva még többet. Lehet, hogy csak az én "összetett" agyam pörgette túl a történetet. A másik lehetőség az, hogy iszonyatosan jól rejtetted el azt, amit kiolvastam belőle. :)
Puszi,
Ada
Fantasztikus, s most a jelen állapotomban néha felrémlik, hogy igen hisszük egyszerű, de ha belegondolunk, soha nem egyszerű a döntés. Éreztem a napokban, hogy elég lenne tovább csukva tartania szemem, és elragadna mélység, de belegondolva fájdalom mart a szívembe, hogy akkor mi lenne..... vele, vele, és vele? Ilyenkor valahogyan reflex szerűen kinyílt és életért kiálltott a szemem, lelkem. A sorsunkat valahol azért mi is eldöntjük, és teszünk, vagy tehetünk róla. Nehéz dolgok. Nagyon érdekes volt, a végén én is megkönnyebbültem. Üdv Éva.
Szia !
Fantasztikus, s most a jelen állapotomban néha felrémlik, hogy igen hisszük egyszerű, de ha belegondolunk, soha nem egyszerű a döntés. Éreztem a napokban, hogy elég lenne tovább csukva tartania szemem, és elragadna mélység, de belegondolva fájdalom mart a szívembe, hogy akkor mi lenne..... vele, vele, és vele? Ilyenkor valahogyan reflex szerűen kinyílt és életért kiálltott a szemem, lelkem. A sorsunkat valahol azért mi is eldöntjük, és teszünk, vagy tehetünk róla. Nehéz dolgok. Nagyon érdekes volt, a végén én is megkönnyebbültem. Üdv Éva.
Tulajdonképpen az elgondolkodtatás miatt írtam. Azért azt hiszem az az üzenet, amit te itt leírtál: "akkor mi lenne..... vele, vele, és vele?" !
Üdv,
Pinokkió
1)Egy történet két esetre, személyre bontva?
2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?
3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?
Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))
***
Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.
Egyébként jól van megírva a cselekmény.
Én nem értem ezt a történetet.:)
1)Egy történet két esetre, személyre bontva?
2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?
3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?
Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))
***
Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.
Egyébként jól van megírva a cselekmény.
Ada a hibás! Mondta vállalja!
Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!
A barátom szerint azért , mert 4 földjegyem is van.
Vagy mi...:P:)
Vmi misztikus izé? Ne légy szomorú, én annyira reális vagyok.
A barátom szerint azért , mert 4 földjegyem is van.
Vagy mi...:P:)
Beírtam: "Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt."
Ne is igaz;-) És a táncoló betűid?
Beírtam: "Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt."
Akkor mégsem.
Akkor úgy mondom, szeretem, ha minden klappol, és a történet jól meg van komponálva, ha misztikus, ha nem.:)
:D:D:D
Akkor mégsem.
Akkor úgy mondom, szeretem, ha minden klappol, és a történet jól meg van komponálva, ha misztikus, ha nem.:)
Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!
- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/
S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/
Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)
Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!
Puszi mindenkinek!
Ada
Itt a különbség, és az egyezőség férfi és nő között!
Egyeznek abban, hogy mindketten meg akarják menteni a gyerekeket. A nőnek nem sikerült. Nem volt se ereje, se kitartása. Ezért elveszítette a őket! Így hát ő is inkább meghalt.
A férfinek viszont sikerült..gyorsabb volt, erősebb, és kitartóbb. Sikerült megmenteni a gyerekeket. Van értelme az életének.
A végére pedig érdekesen összehoztad a két történetet. Már az egyik töltény hiányzott a pisztolyból. Amelyik megölte a nőt. Azt a férfi a levegőbe lőtte el.
Nekem ez jött le!
Egyébként tetszett az írásod!
Pussz
Csilla