Két lövés
Látogatók száma: 217
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
A nő ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül sötétvilágos képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A nő elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A nő ijedten nézett végig a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta a kapálódzó gyermekeit egyre beljebb sodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Hol a derekáig ért a víz, hol a feje felett csaptak össze a hullámok. Nem tudott tovább menni. Nem tudott úszni. Veszetten, őrjöngve ordított. - Segítség! Segííítség! - kiáltozta a reménytelenségtől elcsukló hangon. Már nem is látta, csak sejtette gyermekei vesztét. Nem segíthetett nekik. Visszafordult... Felemelte a homokból fegyvert, és lőtt.
Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki.
A férfi ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül világossötét képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A férfi elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A férfi gyorsan végig nézett a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta a kapálódzó gyermekeit egyre beljebb sodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Úszott minden erejét összeszedve. A feje felett összecsaptak a hullámok. De ő úszott tovább. Összeszorította fogait, és még vadabbul szelte a vizet.
- Gyertek! Itt vagyok, segítek! - kiáltotta, és megmarkolta az egymásba kapaszkodó két gyereket. Kiérve a partra mindhárman összeesve, hanyatt zuhantak a homokba.
- Életben maradtunk - mondta a nagyobb fiú lihegve.
A férfi felállt, nem szólt semmit. Elsétált a fegyverig. Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt. A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította.
Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem...
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...
- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/
S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/
Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)
Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!
Puszi mindenkinek!
Ada
Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).
:)
:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)
Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).
:)
Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)
Nem az lényeg, h. ki miatt ilyen, vagy olyan.
Most kb. ott tartunk, mint Donna J. meséjében. Kinek írta, miért, meg ki érti...
Én nem értettem, részemről: ennyi a lényeg.
:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)
Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).
:)
Ez az én olvasatom. Nem másé. Az én sütim, amit véletlenül sem akarok lenyomni senki torkán, csak kínálok, s ha valaki kér, vesz belőle. Ha nem ízlik, nem eszi meg, nekem tökmindegy, mert én attól még ugyanúgy szeretem.
Egyéni látásmód...vagy egyedi. Nem a sablon-szemüvegen át nézem a világot, nem is azon keresztül olvasok. Viszont nem bánom, ha valaki hordja, ő dolga.
Na, részemről ennyi az "elemzés" . :-)
Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)
Nyugi, nekem így tetszik, másnak meg úgy. Mert nem vagyunk egyformák, de ez egyértelmű, és nem probléma. :-)
Már gondolkodtam, hogy zárójelbe teszem és megcsillagozom az eredetihez képest beleírt +4 mondatot, és azt mondom, hogy mindenki úgy olvassa, ahogy akarja, csillaggal, vagy anélkül. De a végén hagytam, mert nekem ez tetszik, és ha van egy ember, aki érti mit szerettem volna, akkor talán már nem írtam hiába! Mindenkinek meg nem lehet a kedvence túróslepény, ráadásul abból is a sós, és még az is cukrozva, mint neked, meg nekem!
Ha valaki akarja, olvassa ezek nélkül...
* "A férfi két golyót töltött a fegyverbe…'"
* "A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította."
A férfi adott még egy esélyt magának, tökre mindegy hány golyó volt a tárban. Hiszen az elsőt a levegőbe lőtte. A másodikra gyakorlatilag már nem volt szüksége, hiszen addigra megváltoztatta a szándékát.
Nem, nem érted.
Ez az én olvasatom. Nem másé. Az én sütim, amit véletlenül sem akarok lenyomni senki torkán, csak kínálok, s ha valaki kér, vesz belőle. Ha nem ízlik, nem eszi meg, nekem tökmindegy, mert én attól még ugyanúgy szeretem.
Egyéni látásmód...vagy egyedi. Nem a sablon-szemüvegen át nézem a világot, nem is azon keresztül olvasok. Viszont nem bánom, ha valaki hordja, ő dolga.
Na, részemről ennyi az "elemzés" . :-)
Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".
Juj...én nem mondtam, h. lenyomtad bárki torkán. Azt írtad, "vállalod a felelősséget, magyarázol", ebből arra következtettem, h. a sztorit úgy kell értelmezni, ahogy te írtad, vagyis arról szól, így értetted/értettétek, stb.
Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".
Nem akartam védeni Adát, de...
(a többes számot magamra vettem)
Miért mondod, hogy nem volt benne?
Nem lehet, hogy esetleg te nem olvastad ki belőle;-) ?
/Vagy rossz a helyesírásod (a pont és a nagy betű nem jó helyen van;-))
"Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben". "
Helyesen:
Ergo: Az én "sütimben" nem volt benne. /
Puszi,
Pinokkió
Lányok, már megint igaza van Évának. Mindenki azt olvas bele, amit akar!
Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...
- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/
S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/
Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)
Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!
Puszi mindenkinek!
Ada
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió
Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)
Juj Bianka!
Nem akartam védeni Adát, de...
(a többes számot magamra vettem)
Miért mondod, hogy nem volt benne?
Nem lehet, hogy esetleg te nem olvastad ki belőle;-) ?
/Vagy rossz a helyesírásod (a pont és a nagy betű nem jó helyen van;-))
"Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben". "
Helyesen:
Ergo: Az én "sütimben" nem volt benne. /
Puszi,
Pinokkió
Lányok, már megint igaza van Évának. Mindenki azt olvas bele, amit akar!
az én sütimben nem volt benne.
:)
Szerintem egy férfi soha nem egy golyóval lenne öngyilkos, azt gondolom kettőt rakna a pisztolyba (ezért írtam így). Én azt gondolom, hogy egy nő eggyel (ez csak zárójelben gondolom).
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió
Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)
(sorozatos tesztek eredményeképp: racionális aggyal:P),
de pl. függetlenül attól, h. beleképzelem magam a főhősnő helyzetébe (és itt azt kell, h. mondjam, ahogy mondtam is: az írás ezen része jó) mégsem tudok egyetérteni vele.
Én nem ölném meg magam.
Én, ha lenne két gyerekem, és meg akarnám ölni magam, nem olyan helyzetben tenném, ahol a gyerekeim (utána) védtelenek (áldozatok). Pl. előtte levelet hagynék, lefixálnék mindent, ki, mikor, hová, hol legyen, ki gondoskodjon róluk, stb.
Ha elsodorná őket az ár, erősebb lenne bennem a hajlam, h. megmentsem őket. (Nem írom direkt, h. anyai ösztön, mert nem vagyok anya, viszont tudom, hogy viselkedem, ha bajbajutott élőlényt látok.)
Tehát, nem tudok sem "férfi", sem "női" aggyal gondolkodni, kizárólag a sajátommal. Persze bele tudom élni magam egy-egy szituba, és van bizonyos élettapasztalatom arról, hogy viselkedhet egy nő, egy férfi, vagy csak kizárólagosan egy ember. És sztem ebben a szituban nem a nő és a férfi a lényeg, hanem az, h. a nő, nem tudott úszni.
Ahogy írtad is, mivel nem tudott úszni, a gyerekei is veszve voltak, ez bátorította arra, hogy ő is feladja.
Tehát köze nincs ahhoz, h. nő v. férfi az illető, inkább ahhoz van köze, ki hogy él meg, ki hogy reagál egy helyzetre.
A férfi szerencsésebb volt, ő tudott úszni. A nő nem.
Kérhetett volna segítséget. Persze, értelme, nem lett volna. Ez is igaz. De a két döntést nem lehet egy kalap alá venni, mivel két különböző (nem jellemből!) helyzetből fakadt.
(jellem: mindkettő meg akarja menteni a gyerekeit
helyzet: egyiknek van esélye, másiknak nincs)
Ebben az esetben baromira sajnálom a férfit, aki újra és újra megmenti szerencsétlen képzelt gyermekeit.
Prométheusz mája, ill. Frida zsepije?:)
Én nem tudom, h. férfi, vagy női aggyal gondolkozom
(sorozatos tesztek eredményeképp: racionális aggyal:P),
de pl. függetlenül attól, h. beleképzelem magam a főhősnő helyzetébe (és itt azt kell, h. mondjam, ahogy mondtam is: az írás ezen része jó) mégsem tudok egyetérteni vele.
Én nem ölném meg magam.
Én, ha lenne két gyerekem, és meg akarnám ölni magam, nem olyan helyzetben tenném, ahol a gyerekeim (utána) védtelenek (áldozatok). Pl. előtte levelet hagynék, lefixálnék mindent, ki, mikor, hová, hol legyen, ki gondoskodjon róluk, stb.
Ha elsodorná őket az ár, erősebb lenne bennem a hajlam, h. megmentsem őket. (Nem írom direkt, h. anyai ösztön, mert nem vagyok anya, viszont tudom, hogy viselkedem, ha bajbajutott élőlényt látok.)
Tehát, nem tudok sem "férfi", sem "női" aggyal gondolkodni, kizárólag a sajátommal. Persze bele tudom élni magam egy-egy szituba, és van bizonyos élettapasztalatom arról, hogy viselkedhet egy nő, egy férfi, vagy csak kizárólagosan egy ember. És sztem ebben a szituban nem a nő és a férfi a lényeg, hanem az, h. a nő, nem tudott úszni.
Ahogy írtad is, mivel nem tudott úszni, a gyerekei is veszve voltak, ez bátorította arra, hogy ő is feladja.
Tehát köze nincs ahhoz, h. nő v. férfi az illető, inkább ahhoz van köze, ki hogy él meg, ki hogy reagál egy helyzetre.
A férfi szerencsésebb volt, ő tudott úszni. A nő nem.
Kérhetett volna segítséget. Persze, értelme, nem lett volna. Ez is igaz. De a két döntést nem lehet egy kalap alá venni, mivel két különböző (nem jellemből!) helyzetből fakadt.
(jellem: mindkettő meg akarja menteni a gyerekeit
helyzet: egyiknek van esélye, másiknak nincs)
Amit írtam, az a fegyverhasználatra vonatkozott, nem az öngyilkosságra.
(A fegyverhasználatos rész volt az első problémád, azt még a kedvedért javítottam is -levegőbe lőtt-, bár nekem egyértelmű volt.)
Új probléma, amit felvetettél: Miért a gyerekei jelenlétében?
Te nem akkor lennél amikor ott vannak..., mert te talán nem is lennél. De aki igen, az nem gondolkodik logikusan (pl leugrik a 10-edikről és nem gondol arra, hogy ráesik egy többmillás terepjáróra, amit majd a gyerekeinek kell kifizetnie; rossz esetben agyonüt egy öngyilkosnak készülő embert; még rosszabb esetben egy kisiskolás csapatra zuhan). Talán példát is találnánk rá, hogy a gyerekek előtt nyírja ki magát valaki; sőt előbb a gyerekeket, majd magát, de ahhoz 3 golyó kellett volna, és akkor is jól kellett volna céloznia, tehát mondjuk egy tár golyó...
Védtelenség probléma:
Nem tudhatjuk a hátteret..., hisz azt nyitva hagyta az írás... Minden esetre akkor még jó idő volt, napsütéses öngyilkosságot gondoltak ki főszereplőink. Nem voltak előrelátóak.
A férfi/nő között én nem törtem pálcát (talán az vezetett félre, hogy Évával azonos véleményem hangoztattam; ez az egyszerűség kedvéért volt, nem akartam már ennyire túlmagyarázni az írást, nyilván némi eltéréssel értek vele egyet, ha kíváncsi vagy, akkor priviben leírom, pontosan mit gondoltam).
A beleképzeléses (xy aggyal gondolkodás) fejtegetésed nem osztom, bizonyos műveket nem lehet úgy olvasni (olvasni lehet, érteni nem), ha nincs kellő ismereted a szereplők jelleméről, tulajdonságairól, helyzetéről...
(Ezt már egyszer még az elején írtam, hogy úgy se lehet, ha az írót nem ismered, vagyis környezetét, stílusát, stb.)
A jellemes fejtegetésedben igazad van.
Ezért írtam az egészet, hogy el lehessen gondolkodni a történeten. Ki, hogy reagálna, mit tenne, mit tart erősnek és gyengének?! Mi tenne máshogy?!
Amit írtam, az a fegyverhasználatra vonatkozott, nem az öngyilkosságra.
(A fegyverhasználatos rész volt az első problémád, azt még a kedvedért javítottam is -levegőbe lőtt-, bár nekem egyértelmű volt.)
Új probléma, amit felvetettél: Miért a gyerekei jelenlétében?
Te nem akkor lennél amikor ott vannak..., mert te talán nem is lennél. De aki igen, az nem gondolkodik logikusan (pl leugrik a 10-edikről és nem gondol arra, hogy ráesik egy többmillás terepjáróra, amit majd a gyerekeinek kell kifizetnie; rossz esetben agyonüt egy öngyilkosnak készülő embert; még rosszabb esetben egy kisiskolás csapatra zuhan). Talán példát is találnánk rá, hogy a gyerekek előtt nyírja ki magát valaki; sőt előbb a gyerekeket, majd magát, de ahhoz 3 golyó kellett volna, és akkor is jól kellett volna céloznia, tehát mondjuk egy tár golyó...
Védtelenség probléma:
Nem tudhatjuk a hátteret..., hisz azt nyitva hagyta az írás... Minden esetre akkor még jó idő volt, napsütéses öngyilkosságot gondoltak ki főszereplőink. Nem voltak előrelátóak.
A férfi/nő között én nem törtem pálcát (talán az vezetett félre, hogy Évával azonos véleményem hangoztattam; ez az egyszerűség kedvéért volt, nem akartam már ennyire túlmagyarázni az írást, nyilván némi eltéréssel értek vele egyet, ha kíváncsi vagy, akkor priviben leírom, pontosan mit gondoltam).
A beleképzeléses (xy aggyal gondolkodás) fejtegetésed nem osztom, bizonyos műveket nem lehet úgy olvasni (olvasni lehet, érteni nem), ha nincs kellő ismereted a szereplők jelleméről, tulajdonságairól, helyzetéről...
(Ezt már egyszer még az elején írtam, hogy úgy se lehet, ha az írót nem ismered, vagyis környezetét, stílusát, stb.)
A jellemes fejtegetésedben igazad van.
én sem itt, sem máshol nem akarok, szeretek vitatkozni.
(Na jó, néhol, de akkor az nem egy ilyen jellegű írás kapcsán lesz.)
Nem bántani akartalak, sem sérteni, Adát sem, egyszerűen ez a véleményem, érzésem, logikám, én így látom, gondolom, érzem, "élném meg". :)
Nincs harag, ugye?
Még puszit is küldök, jó?:)
p*:)
(Meg egy bambi:))
Pinokkió,
én sem itt, sem máshol nem akarok, szeretek vitatkozni.
(Na jó, néhol, de akkor az nem egy ilyen jellegű írás kapcsán lesz.)
Nem bántani akartalak, sem sérteni, Adát sem, egyszerűen ez a véleményem, érzésem, logikám, én így látom, gondolom, érzem, "élném meg". :)
Nincs harag, ugye?
Még puszit is küldök, jó?:)
p*:)
Kedvellek!
Csak ha vitázol, akkor felveszem a kesztyűt, de ha akarod, akkor nem;-)
Az ugye nem baj?
Úgy érzed én haragszom?
Akkor nem ismersz!
Puszi,
Pinokkió
Az elején még kicsit próbáltam kimaradni, de bevonzottál.
Jaj dehogy!
Kedvellek!
Csak ha vitázol, akkor felveszem a kesztyűt, de ha akarod, akkor nem;-)
Az ugye nem baj?
Úgy érzed én haragszom?
Akkor nem ismersz!
Puszi,
Pinokkió
Az elején még kicsit próbáltam kimaradni, de bevonzottál.
Mi lett volna, ha megpróbálod, hogy kimaradj? :-)
Ismersz:-)))
Édes;-)
Ismersz:-)))