Mese és nevelés

Látogatók száma: 73

A mese nagyon fontos a kicsik számára. De nemcsak szórakoztat, hanem tanulságos, sőt alkalmazni is lehet a helyes és kívánt viselkedés elérése érdekében. Cikkem a "Kis Piros Tyúk" meséjéről szól, amely egyik kedvence volt gyerekeimnek.

Gyerekeim még kicsik voltak, az egyik három a másik öt éves. Szertelenek, rendetlenek, állandóan lehetett utánuk pakolni. Hiába mondtam nekik szépen vagy csúnyán, néha-néha elpakoltak, aztán könnyen megfeledkeztek róla. Többször kellett szólnom, mindig el voltak foglalva valamivel, nem értek rá. Mindig volt magyarázat, hogy miért nem tudnak azonnal szót fogadni. Mire neki kezdtek, vagy odajöttek volna segíteni, addigra kész voltam.
Esténként mindig olvastam nekik mesét, ezek közül nagyon szerették az állatmeséket. Anyósomtól ajándékba kapták a „Tündérmesék nagy kincsestára” sorozatot, mindegyik mese tanulságos és hatásos volt. De legjobban a „A Kis Piros Tyúk” mese hatott rájuk, és a hétköznapokban is „Én most túlzottan el vagyok foglalva.” mondat szállóigévé vált.
A mese tyúkocskáról szól, aki egy nap pár szem búzát talált, és ment a barátaihoz, hogy örömét megossza velük, hogy közösen munkálkodjanak a betevő falatról. Először el kellett ültetni a búzaszemeket, és a „Ki jön nekem segíteni?” kérdésre a következő válaszokat kapta: „Én nem. – dorombolt a macska. Én most túlzottan el vagyok foglalva”, „Én sem. – vinnyogta a patkány. Én rettentően el vagyok most foglalva”, „Én sem. – röfögte a malac. Én mindannyitoknál jobban el vagyok foglalva”. Nem volt más választása, egyedül kellett elültetni-e a búzaszemeket. Minden nap öntözte, gondozta, amíg magasra nem nőttek. Eljött az aratás ideje. Büszkén mutatta a búzakalászt a barátainak. „Ki fog nekem segíteni az aratásban?” kérdésre viszont a barátai válaszai megismétlődtek. Megint egyedül kellett learatnia a búzát. A búzát el kellett vinni a molnárhoz, majd a lisztet a pékhez, és a „Ki fog nekem segíteni?” kérdésre újra és újra ugyanazt a választ kapta. A tyúkocska egyedül elment a molnárhoz, a pékhez, majd hazavitte a kenyeret az udvarba. „Ki fog nekem segíteni abban, hogy megegyen ezt a friss, ízletes kenyeret?” kérdésre a következő válaszokat kapta: „Én segítek. – dorombolta a macska. Mert én nagyon éhes vagyok. Én segítek. – vinnyogta a patkány. Mert olyan éhes vagyok, mint egy farkas. Én segítek. – röfögte a malac. Mert én mindenkinél éhesebb vagyok.” Tyúkocska pedig így válaszolt: „Nem, nem, ti nem fogtok nekem segíteni! Egyikőtök sem volt hajlandó segíteni nekem elvetni a búzaszemeket, gondozni a palántákat. És ki segített az aratásnál? Senki sem. És amikor eljött az ideje, hogy a búzát a molnárhoz vigyem, akartatok segíteni? Nem, egyikőtök sem jelentkezett erre. És amikor a lisztet a pékhez vittem, akkor ti hol voltatok? Mindnyájan el voltatok valamivel foglalva. Most pedig nekem nincs időm arra, hogy nektek felvágjam a kenyeret. Mert most én vagyok túlzottan is elfoglalva azzal, hogy a kenyeret magam megegyem!” És a tyúkocska pontosan így is tett.
A mese több dologról szól, az előrelátásról, a szorgalomról, a barátságról, a közös tevékenység hiányáról, a kifogásokról, a lustaságról, a megérdemelt munka jutalmáról, öröméről, a lustaság eredménytelenségéről. Röviden és sommásan: aki nem dolgozik, ne is egyék.
A gyerekek a tyúkocskának adtak igazat. Tyúkocska esetét meglehetett próbálni az otthoni szituációkban, és bizony hogyha ők nem értek rá, akkor legközelebb (számukra kellemes dolog elvárásánál) én sem értem rá. „Én most túlzottan (rettenetesen) el vagyok foglalva.” Ezután nem kellett hosszas magyarázatokba kezdeni egy problémás helyzetben, az idézett mondat megtette a hatását. Sikerült egy rossz szokást kezelni, helyes irányba terelni. A „Ki segít …? kérdést is megbeszéltem velük, sokkal könnyebb és gyorsabb hármunknak elvégezni valamit, mint bármelyikünknek egyedül, külön-külön. Sokkal jobb együtt örülni valaminek, mint egyedül. Sikerült elérni, hogy ne találjanak ki állandóan kifogásokat, ne húzzák az időt, és segítsenek nekem, illetve egymásnak. Megértették, hogy nem az a jó barát aki, csak a jóból akar részesedni, de tesz is annak eléréséért.
A meséből nemcsak a gyerekek, hanem az anyuka is tanult. Leegyszerűsítette egy probléma megoldását. Nemcsak a gyerekeknek, de felnőtteknek is tanulságos.

A cikket írta: millmeri