Miért kaptam Őt?
Látogatók száma: 35
Kérdezhetném úgy is miért választott engem?
A lányom egy hét múlva lesz 16 éves. Néha eltűnődöm nemrég még Én voltam ennyi.Vajon Én is ennyi fájdalmat okoztam apámnak? Fogalmam nincs. Ebben az időben apám egyedül nevelt, hisz szüleim elváltak 9 évesen, egy gyerek-anya, egy gyerek apa elosztásban. Nekem az apa jutott. 15 évesen megismerkedtem az első szerelemmel az ember ilyenkor biztos abban , örökké együtt és bla- bla -bla.-16 évesen már együtt is éltünk. Egymásra utalva egyedül a vakvilágban.-Most már tudom, menekülés volt az alkoholista apám elöl. Fiatalon estem teherbe 19 évesen.Úgy gondoltuk mindketten készen állunk a szülővé válásra. A fogantatás pillanatában tudtam, éreztem, hogy valami más lett , megváltozott a világ. Pedig akkor még nem tudtam, hogy kaptam egy angyalt. Azután megtudtam. Ott álltam lesokkolva , nem is tudtam mit érezzek...Nehezen tudtam azonosulni a ténnyel, hogy tényleg innen nincs visszaút. Teltek a hetek, a hónapok. 5 hónapos koromig semmi nem változott. Nem voltam rosszul nem híztam nem nőtt a hasam. Igazából nem is tudatosult bennem, hogy anya leszek. Eljött a hatodik hónap és elkezdett nőni a pocakom, és először akkor éreztem boldogságot. Attól a perctől kezdve a terhességem minden percét élveztem. Nem tudtam, hogy lány lesz vagy fiú, de igazából egyet tudtam, hogy egy angyal. Mindíg is így képzeltem Őt. Szőke göndör haj nagy kék szemek...ilyen is lett. Teltek az évek , közben a házasságom zátonyra futott. Ott maradtam egyedül egy három éves gyerekkel. Elkezdett nőni, tudatára ébredni. Mindvégig támogatott, az összes jó és rossz döntésemet, küszködésemet, kínomat, örömömet végignézte az összes rossz napomat végig asszisztálta. Sajnos nem volt más választása. Most úgy érzem eltávolodtunk egymástól. Foghatnánk a tinédzser korra is de nem! Ez az Én hibám. Amikor neki lett volna rám szüksége, igazából nem voltam ott. Se testileg, se lelkileg. A sok munka, az anyagi küszködés, a lelkiválságok mind elvették tőlem az energiát. Magára hagytam. Sosem nélkülözött mindent megteremtettem neki csak azt nem, amire a legnagyobb szüksége lett volna. Hogy az anyja legyek ne pedig a barátnője. Igazából azt érzem felcserélődtek a szerepek. Ő meg lassan felnőtt mellettem. Most ott tartunk szinte alig beszélgetünk , iskolába jár, és a legtöbb időt a barátaival tölti. Hétvégén szinte nem is látom.Tegnap leült mellém. Persze Én a gép elött ültem, elkezdtünk beszélgetni. Lehet, hogy megbeszéljük mit kér a szülinapjára. De teljesen mindegy volt. Ott ült és néztem Őt.Már nem a kicsi angyal, hanem egy felnőtt nő, a nagy kék szemeivel. De az érzés ugyanaz maradt. A feltétel nélküli szeretet.Vissza akarom kapni Őt. Hisz tudom ezért kaptam. Hogy megtapasztaljam a földöntúli feltétel nélküli szeretetet.
A cikket írta: Shehulk
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Amikor a fiam volt 16 éves én is úgy gondoltam, hogy elvesztettem....de mára tudom, hogy nem.... Ma már megint csak a feltétel nélküli határtalan szeretet van meg.Nálatok is igy lesz, hidd el.