Nagymama
Látogatók száma: 101
Nincs szebb dolog, mint a boldog öregkor, mikor az embert melegséggel tölti el az unokák ölelése.
- Tata, ma te hozod haza a gyereket az oviból. Jó?
Mit mondjak erre? Szeretetteljesen nézem a lányom mosolygós arcát. Látom rajta az örömet és büszkeséget. Ennyit tudok csak mondani neki:
- Persze lányom.
- Tata, akkor picit négy előtt menj az Atiért! - mondja figyelmeztetőn. Rendben?
- Csináld a dolgod nyugodtan édesem. Majd én megyek a kis lurkóért - válaszolom kedvesen.
Belegondolva az elmúlt hetven évembe, nem sok olyan dolog volt, amit ennél szívesebben tettem volna meg. Messze elmúlt az idő, amikor a óvónők rövid szoknyájának hívogató látványa vitt el az óvodakapuig. Az óváros hangulatos utcái, az őszi napsütés csábítóbb nekem ma már, mint a fiatal lánykák formás alakjának szemlélése. Különösen kedvesek az öreg tölgyek, amik velem együtt élték meg ezt a hosszú időt. Egy kis séta a régi gondolatokkal. A tüdőmbe szívom a napsugarak meleg illatát.
Sok szép emlék.
Amikor a kezét fogva itt sétáltunk. Szerelemben égve, együtt jártuk a folyópart keskeny utcáját. Kéz a kézben andalogtunk. Szerelmesen ölelkezve csókolództunk...
Ő elveszett.
De az emléke itt maradt. Nekem.
Mennyire vágyta ezt a pillanatot, amit most csak egyedül élhetek meg. Nélküle. A sors néha kegyetlen.
A város kis folyócskája mellett sétálok. Egy darabig együtt folytatjuk utunkat. Majd az ódon kis hídon átvágok a túlpartra, és egy kis keresztutcán felfelé veszem az irányt. Pár száz méter, és megérkezem.
Az óvodaudvaron már messziről látom a kinn futkosó gyerekeket. Az én kis csimotám is köztük szaladgál. Ahogy észrevesz, lelassít, majd irányt vált.
- Tata, tata! - ugrik a nyakamba.
Kissé meghajolva a gyermeki súly alatt, a szeretettől a fájós derék is fiatalosan egészségessé válik.
- De jó, hogy te jöttél. Ma is megnézzük a nagyit?
Belül sírva fakadok. A gyerek nem érzi a fájdalmat, csak azt, hogy szeretek hozzá járni... Valahogy tudja, hiányzik.
- Igen, elmegyünk a mamához.
A dombtető fele haladunk. Hátranézünk. Lenézve, látjuk a kanyargó kis folyó medrét. Rálátunk az alattunk elterülő városkára. Sok-sok éve innen figyeltük a nyüzsgést.
- Pihenjünk kicsit - mondom az unokámnak -, üljünk le itt a padra!
- Tudom, a nagymamival is itt fogtátok egymás kezét - szólal meg a csendet megtörve a kis unokám.
- Igen - válaszolok, és mindketten elhallgatunk. Átölel és percekig csak nézünk a messzeségbe.
- Szedjünk virágot! A nagyi szereti.
- Igen, ő nagyon szereti...
Ahogy tovább indulunk, friss szellő fújja át a dombtetőt. A sírok közt sétálva, megállunk az én kedvesemnél.
- Jaj de jó, itt vagyunk! Nagyon szeretek a nagyival lenni.
- Ő is szeret ám veled lenni - és sóhajtok egy nagyot.
- Látom tata.
A cikket írta: bokorur
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez megrendítőre sikeredett. Szeretem ezt a stílust, néha próbálok én is használni olyan eszközöket, amiket Ön is:
"A tüdőmbe szívom a napsugarak meleg illatát."; "Mennyire vágyta ezt a pillanatot"; "Belül sírva fakadok."...
Üdvözlettel,
Pinokkió
Gratulálok!
Örülök, hogy olvashattam. :-)
Üdvözlettel,
Éva
Tisztelt Tanár Úr!
Ez megrendítőre sikeredett. Szeretem ezt a stílust, néha próbálok én is használni olyan eszközöket, amiket Ön is:
"A tüdőmbe szívom a napsugarak meleg illatát."; "Mennyire vágyta ezt a pillanatot"; "Belül sírva fakadok."...
Üdvözlettel,
Pinokkió
Köszönöm, halottak napjára szántam.
Bokor
Ezt az írását is örömmel olvastam. A gyermeki ragaszkodás mellett, az idős ember lelki magányából, az emlékezés horizontjából is megrajzolt egy szeletet.
Gratulálok!
Ígértem, írtam.
Megtisztelt, hogy olvasott.
Bokor
Ez nagyon kedves, szívet melengető, szorongató sorok.
Örülök, hogy olvashattam. :-)
Üdvözlettel,
Éva
Örülök, hogy nálam járt.
Bokor
joboszi
Nagyon szép gyönyörű ez a cikk.Olyan jó érzés ilyen sorokat látni, a múltba vissza pillantani.Sok sok emlékek.. De ne egyedül.
joboszi
Sajnos van akinek ez adatott.
Köszönöm a látogatását!
Bokor
Mintha én is ott lettem volna a dombtetőn. Nagyon jó írás. Köszönjük.
Köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy olvasott!
Bokor