Ringasd el magad...
Látogatók száma: 99
Kihasználva az internet adta lehetőségeket, előszeretettel nézelődöm babás-mamás oldalakon, fórumokon. Néha sikítófrászt kapok, mint ma is, megosztom veletek.
Felvilágosult, modern anyukának tartom magam, aki az elmúlt tizenhét évben (ennyi lesz a nagyfiam hétfőn) igyekezett mindent megadni a porontyainak. Nem feltétlenül anyagiakról beszélek.
Nem volt még internet, hogy bölcs, és okos tanácsokat adhasson-kaphasson a jónép, mégis itt vagyunk, gyermekeim élnek és virulnak. Múltkorában már írtam arról, mennyi haszontalan, vagy egymásnak ellentmondó vélemény kering a hálón, ugyanabban a témában, szóval nem érdemes mindenben a netre hivatkozni.
Viszont, ami ma nagyon felhergelt, a következő: egy fórumon a tanácstalan anyuka segítséget kért, mondván, hogyan altassa el csemetéjét, aki az első pár hónapban szépen aludt, a negyedik hónaptól viszont többször ébredt éjjel. Na, most jöhettek -és jöttek is- a hozzászólások, amit én, botor, azon melegében elolvastam.
Hiszitek vagy nem, bár lehet, hogy csak nekem furcsa, nagyon sok anyuka vallja azt a nézetet, hogy NEM szabad ringatni a gyereket, mert rászokik. Volt olyan szülő is, aki bevallotta, hogy hagyta sírni a picit, aztán a gyereknek krupprohama lett, aminek három nap kórház lett a vége.
Na, ekkor elborult az agyam, szó szerint bemásolom nektek, amit nekik írtam.
"Sziasztok!
Anélkül, hogy bárkit is megsértenék, kérdeznék és mondanék valamit.
Miért ellenzitek ilyen sokan a ringatást? Nekem három gyerekem van, két nagy kamasz, és most egy négy hónapos, mindegyiket ringattam altatáskor, és soha nem volt gondom ezzel. Van, hogy csak pár percet igényel, mert már alszik is evés után, van, hogy kicsit többet. Na és? Nem ezért vagyunk? Ki bírja azt elnézni, hogy az az ártatlan csöppség ordít, mert szüksége lenne az anyja közelségére, de az nem veszi fel, mert a nagyokosok azt írják a könyveikben? Nálunk egy idő után maguktól álltak át arra, hogy ringatás nélkül elaludtak, és nem haltam bele, ha fel kellett venni őket. Gondolkozzunk már, ha nekünk fáj valami, és sírunk, nem esik jól, ha a párunk átölel, és megvigasztal?
Ha tehetném, még alvás közben is a karomban tartanám, annyira szeretem. Nyugodt, kiegyensúlyozott baba, kialakult napirenddel, egyszeri felkeléssel éjszaka.
Nem is értem, egyesek miért könyvekből, meg ilyen-olyan "nagyonokos" szakemberek tanácsai szerint nevelnek gyereket, mikor is csak az ösztöneinkre kellene hallgatni...és elsősorban feltétel nélkül, nagyon, de nagyon szeretni őket.
Megadni azt, amire szükségük van, hisz ezért születtek. Mi pedig azért vagyunk a szülei, hogy az igényeiket kielégítsük. Ez - az én olvasatom szerint - kutya kötelességünk, akkor is, ha fáradtak vagyunk, akkor is, ha néha kellemetlen. Nem ők akartak világra jönni, de ha már itt vannak, legyenek boldogok, elégedettek.
Elnézést, ha valakit akaratlanul is megsértettem, nem állt szándékomban."
Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de azt tudom, hogy soha, de soha nem hagynám, hogy Levi ordítson, és úgy érezze, nem számíthat rám. Azért vagyok az anyja, hogy törődjek vele, ha kell, egész éjjel ringatom. Kényelmetlen? Lehet. Fárasztó is néha? Az is előfordul. És akkor mi van? Nem vagyok szuperanya, aki sose fárad el, aki sosem álmos, mégis úgy gondolom, a gyerek az első. Ebben a rohanó világban, mikor bébiszitterekre és dadusokra meg nagyszülőkre vannak utalva az anyukák (már akinek pl. vissza kell mennie dolgozni), szerintem maximálisan ki kellene használnia az időt, amit a gyerekkel tölthet és igenis ringatni, simogatni, becézni, puszilgatni, énekelni neki.
Így lesz belőlük egészséges, a szüleiben bízni tudó felnőtt, aki biztosan nem fog az újságok címlapjára kerülni azért, mert bántalmazta őket, neadjisten, kezet emelt rájuk. Tudom, ez igen szélsőséges esetben fordul elő, de mivel napjainkban egyre több az erőszak, és ha már annyit foglalkoznak a családon belüli erőszakkal, talán nem ártana megvizsgálni az elkövető családi hátterét is...
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Anubis! Minden szavadból érződik, hogy nagyon szereted a gyermekeidet... Ez minden anya számára természetes is.
Ami viszont nem az, és gyakran eszembe jut még most is ennyi év távlatából... miért riadok fel éjszakánként, ha ez az emlékkép eszembe jut...
Talán, mert nagyon fájó!.. Látod a pici gyerekedet a kórházi ágyon. Egy üveg fal választ el tőle. Sír, vagy éppen üvölt... és te nem rohanhatsz oda hozzá, hogy megnyugtasd, hogy felkapd, elringasd... körülötte sehol egy nővér, vagy valaki...
Tehetetlenül nézed és senkit nem hibáztathatsz... legfeljebb saját magadat.
Megértelek...én a mentőben feküdni láttam a fiamat, mikor tíz éves volt és elütötte egy autó. Aztán a kórházban, az intenzív osztályon kikötözve, tele csövekkel...
Én is hibáztattam magamat, hogy miért nem voltam ott, mikor elütötték...mert dolgoztam. Nem vigyázhatunk rá minden pillanatban. De törekedni kell rá.
És igen, ők az életem értelmei, még a nagyokat is ringatnám, ha tehetném, és ha bírnám őket :). Meg ha nem lennének már két fejjel magasabbak nálam.
Ami viszont nem az, és gyakran eszembe jut még most is ennyi év távlatából... miért riadok fel éjszakánként, ha ez az emlékkép eszembe jut...
Talán, mert nagyon fájó!.. Látod a pici gyerekedet a kórházi ágyon. Egy üveg fal választ el tőle. Sír, vagy éppen üvölt... és te nem rohanhatsz oda hozzá, hogy megnyugtasd, hogy felkapd, elringasd... körülötte sehol egy nővér, vagy valaki...
Tehetetlenül nézed és senkit nem hibáztathatsz... legfeljebb saját magadat.
sose ringattam a fiamat. akkor most benne nem kapcsolódtak össze az idegek? ez megint egy new age- vagy ezoterikus hülyeség. mindenki ringasson, ha akar, de tudni kell, ha egyszer valamire rászoktattad a kölköt, örökké azt fogja követelni.
Van ennél szebb érzés a Világon?
A szeretet kimutatásának persze nem ez az egyetlen módja, de azokat majd csak később tanulja meg a baba.
Ez azonban nem csökkenti az értékét azoknak a tündöklő mosolyoknak, melyek csak akkor ragyognak fel a picike arcán, amikor a gyermek érzi, az ringatja, aki őt a legjobban szereti."
Forrás: kisbabanaplo.com
Nagyon jó témát vetettél fel, nekem is három gyerekem van, amikor a helyzetük azt kívánta, bizony ringattam őket, sőt ha betegek voltak olyan is volt, hogy egész éjszaka az ölemben ringattam, vagy a térdemen, szívesen tettem, mert szüksége volt rá, és nekem is szükségem volt rá! Most három unokám van, őket is ringatom, ha igénylik, és időnként igénylik, ezzel még nem hiszem, hogy elrontottam őket. Bizony, ha odabújnak hozzám nekem is jólesik, soha nem olvastam ezzel kapcsolatos könyveket, fórumokat, engem nem ringatott az édesanyám, mégis azt éreztem ahogy jöttek sorba, hogy nekem, és nekik is ez a jó. Mára a gyerekeim közül kettő már felnőtt, a harmadik 13-éves, ma már nem igényli a ringatást egyik sem, viszont az odabújást, simogatást, szeretgetést, azt igen, nem szoktak rá, de jól érzik magukat tőle, és nekem ez volt a legfontosabb.Ma is a legfontosabb, és egyébként is imádom őket szeretgetni, most ez különösen igaz az unokákra. Nincs annál jobb, szebb, gyönyörűbb érzés, mint amikor odabújnak az emberhez akár a gyerekei, akár az unokái, akár a párja,és azt mondják szeretlek. Nekem ez a természetes, de nem vagyunk egyformák. Ringasd csak nyugodtan a kisfiadat,mind addig amíg mind a ketten igénylitek.
Maresz
Pont ezt mondom, én is, anya!
Ők még olyan kis ártatlanok, annyira vágynak az ölelésre, a szeretetre...
sose ringattam a fiamat. akkor most benne nem kapcsolódtak össze az idegek? ez megint egy new age- vagy ezoterikus hülyeség. mindenki ringasson, ha akar, de tudni kell, ha egyszer valamire rászoktattad a kölköt, örökké azt fogja követelni.
Érdekes kérdés a ringatás, elsősorban azért mert fontos élettani, fiziológiai folyamatokat indít el a babában, úgy tudom, hogy az idegi kapcsolódások fejlődését is elősegíti. Én már a pocakban ringattam a fiam, ringatóztam amikor csak lehetett, aztán amikor megszületett ugyan nem volt sokat kézben, de amikor igen, reptettem, simogattam, a magasba dobáltam :) élvezte a nyúzást, hozzáteszem most is :) csak már nem bírom el. Akárhonnan nézem, az az első a babánál, hogy megtanulja kinél meddig mehet el és ezt ki is használja. Én azt hiszem, meg kell találni valahol a középutat, ringatni is, dédelgetni, viszont nem szabad engedni, hogy a fejünkre nőjön. Az anyai ösztön azért van, hogy hallgassunk rá. Még egy első babás anyánál is.
http://www.felesegek.hu/videok/902?page=1#video
Pussz:)
Tündér
Anya... az biztos, hogy ha nekem egyszer lesz gyerekem, akkor nem fogom sajnálni tőle az ölelést. Hiszen én is úgy szeretem, ha ölelgetnek, meg simogatják a hajam... Miért kapna a babám kevesebbet, mint amire magam is vágyom?
Ők még olyan kis ártatlanok, annyira vágynak az ölelésre, a szeretetre...
Bárcsak halálomig ringatna anyám , s én gyermekeim ringathatnám amíg meg nem pusztulok... (Mindent elmondtam...)