Stanci néni és az oktatásügy
Látogatók száma: 58
Minden jótett elnyeri méltó büntetését.
Azt sem tudom, hol áll a fejem, várom ebédre az unokámat, töltött csirkét kért és sült krumplit, de levest is főzök hozzá, bár nem szereti, de leves nélkül milyen az ebéd? Nem az igazi, ugye?
Kacérkodom a gondolattal, hogy sütök süteményt is, amikor valaki ráfekszik a csengőmre. Hajaj, ki lehet a váratlan vendég? Nem érek rá trécselni. Hozzám egyébként sem jön senki előzetes bejelentés nélkül! Jaj, csak nehogy baj legyen valakivel a családban!
Idegesen nyitok ajtót, és nem tudom, hogy megnyugodjak, vagy bosszankodjak, Stanci néni áll az ajtóm előtt, nagy vesszőkosárral a karján, amely ki van bélelve konyharuhával és a tetejét egy másik konyharuha fedi.
- Jaj, aranyoskám, hoztam egy kis kőtt kalácsot, mákosat, meg diósat, néhány túrós táskát is süttem hozzá, mert nem igazán tudom, melyket szereti, melyket nem.
Részéről ez volt a köszönés és máris lép be mellettem az előszobába.
- Nem zavarom, kedves, csak lenne egy kérésem, gyorsan végzünk.
Kötve hiszem, gondolom, ám az öregasszony egyenesen a konyhába megy, leül az asztalhoz és felfedi, a konyharuház a süteményekről. A frissen sült kalács illata percek alatt betölti a konyhámat. Összeszalad a nyál a számban.
- Kóstolja, csak, aranyoskám, még meleg.
- Nem fogadhatom el, Stanci néni, meg nem is érek rá…
- Jaj, ne mondjon már ilyet, dehogyis nincs két perce….
- Ebédre jön az unokám…
- Látom, tőtött csirkét csinál…
- Igen, azt tervezem.
- No, akkor magácska csak üljön le, majd én dógozok, maga meg egyen meg figyejjen…
Térül, fordul, mossa a kezét, törli a papírtörlőbe:
- Micsoda flanc van magánál… no, jól van, kell tojás, zsemle, gomba… meg van minden… szóval, figyejjen…
Megadom magam a sorsnak.
Stanci néni híresen jó szakácsnő, jár is a keze, mint a motolla, mire két buktát eltüntetek, a csirke már a sütőben sül.
Ennyire lassan ennék?
- Jó kis hagymás krumpli kell ehhe, majd megcsinálom azt is.
Kiválogatja az apróbb krumplikat, megmossa és felteszi hajában főni.
- Levest is akar? Jó lesz egy kis rántott leves, pirítok hozzá kenyérkockát.
Hanem a mákos hajtott, hát az isteni!
- Nem sajnálom, aranyom, de egyék belőle sokat, mer’ megüli a gyomrát! Mind a magáé, azér’ hoztam. Igyon már egy pohár vizet és mondom, mi a dóga.
Nincs ingyen ebéd, sóhajtok egy nagyot és iszom a vizet, két pohárral is.
Még az a szerencsém, hogy a nyolc általánost végzett Stanci néni azonnal benyújtja a számlát, nem taktikázik, mint a diplomás, firnyákos emberek, akik úgy adnak, hogy elvesznek és mégis neked kell szívességet tenni nekik, akár éveken keresztül.
Stanci néni már mossa a kezét, megtörli, tölt magának egy pohár vizet és leül velem szemben. Kötője zsebéből elővesz egy újságkivágást és megköszörüli a torkát, mielőtt megszólal:
- Tuggya,az aranyoskám, olvastam az újságban, amit az esperes úrtól kaptam, hogy a Rózsika emberei keveslik a pízüket. Ne nízzen már így, hát a Hoffman Rózsika tankerületi emberei. Nígyszázkétezer forint nekik kevís, pedig ahho még jön pótlék is. Tuggya, a jányom tanár, de nincs munkahelye, most éppen takarít. Írjunk egy levelet a Rózsikának, hogy alkalmazza a jányomat, neki elíg lesz háromszázkilenvenezer is, meg a pótlíkok. Ejnye, no, kimásoltam, milyen pótlík jár neki, ha kétszáz kilóméterre megy dógozni – nyújt nekem egy újságcikket, melyben tintaceruzával megjelölte, hogy szerinte a béren kívül mi jár még a lányának.
Megpróbálok nem nevetni, az mégsem illenék, csak olvasom:
- különélési pótlék
- lakhatási költségtérítés
- étkezési térítés
- a munkába járással kapcsolatos költségtérítés
- önkéntes pénztárba befizetett munkáltatói tagdíj hozzájárulás
- a magánnyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói tagdíj kiegészítés
- egyéb természetbeni juttatás.
Közben mondja a magáét, hogy az esperes úr olyan jó hozzá, hogy mindig odaadja neki az előző napi újságot, melyet aztán áttanulmányoz, esténként, a híradó alatt.
- Ílhetetlen a jányom, én mondom magának! Csalja a Józsi, mindenki tuggya, mégis ragaszkodik hozzá. De ha elmegy a Dunántúlra, az má’ elíg messze van, kap egy kalap pízt és hátha otthaggya a Józsi.
Úgy mondja, mintha ez lenne a világ rendje, hogy özvegy Kasza Jánosné, az Alföld közepén lévő kétezres falu lakója, levélben megbeszéli a kormánypárti államtitkár asszonnyal a lánya sorsát.
- Hozzon má’, aranyoskám, kupertát, meg papírt, mindenem nem lehet. Majd diktálom, maga meg írja.
Megvárja, amíg kimegyek a konyhából, felpattan,kinyitja a sütőt és meglocsolja a pecsenyelével a töltött csirkét, melynek máris kellemes illata van.
Tudom én, hogy nem illik kinevetni a nyolcvanéves öregasszonyt, de alig állom meg, hogy ne nevessek.
Felkapom a laptopot és kiviszem a konyhába.
- Csak nem azon akar írni?
Felháborodva nézi, amint beüzemelem.
- Maga is így levelezik?
- Ma már ez a módi, Stanci néni. Nem kell kuperta, sem bélyeg, sem levélpapír, csak egy kattintás és elmegy a levél a címzetthez.
Csóválja a fejét.
- Eriggyen innen, írja meg, majd a végén aláírom.
- Kellene a lánya önéletrajza.
- A micsodája? Mi kéne?
- Mi a lánya asszonyneve?
- Valázsik Klára, született Kasza Klárika.
- Megnézem, mit tehetek. Az tetszik tudni, hol végezte a főiskolát?
- Hol, hol, hát Jászberínybe.
Az internetnek hála, gyorsan megtalálom Klári valamennyi szükséges adatát, részben a főiskola adattárában, részben az egyik közösségi hálón.
A szükségesnél sokkal több információhoz jutok, így nem okoz gondot összeállítani az önéletrajzát, és a Hoffmann Rózsa államtitkár e-mail címét sem nehéz megtalálnom.
Megfogalmazom Stanci néni levelét, és kihívom a konyhából, hogy felolvassam neki.
- Jaj, nagyon jó! Még azt is írja bele, hogy egyetemista az onokám és örülök, hogy nem engedik külföldre dolgozni. Meg, hogy addig járhat egyetemre, amíg megnősül.
Veszett a fejsze, vesszen a nyele is.
Gyorsan írok még egy hízelgő mondatot az államtitkár asszony eddigi áldásos tevékenységéről, melynek eredményeként Stanci néni unokája itthon marad és elküldöm a levelet. Válaszcímként Klárika lakáscímét adom meg, melyet az öregasszony vonakodva ad meg.
Az unokámnak nagyon ízlik az ebéd:
- Nagyi, istenit főztél! És ez a túrós bukta! Vihetek belőle?
Estefelé, amint végzek a mosogatással, főzök magamnak egy erős kávét és kimegyek a kertbe elszívni egy cigarettát.
Milyen világot élünk, ha a nagymamáknak kell intézni a fiatalok dolgát?
Nem lesz ebből semmi. Hiába várja Stanci néni a Rózsika válaszát.
Elbóbiskolok a televízió előtt. Arra ébredek, hogy Hoffmann Rózsa hatásköréből kiveszik a felsőoktatással kapcsolatos teendőket. Az új államtitkár első teendőinek egyike, hogy megkezdi a tárgyalásokat az egyetemisták képviselőjével, elsősorban Kasza Jánossal.
Egész éjjel nem tudok aludni.
Mekkora baj lehet a Stanci néni leveléből!
El is felejtem az egészet, amint elutazom a gyógyfürdőbe, ahol az ízületeimet kezeltetem.
Két hét múlva kipihenve, megújulva jövök vissza. Éppen csak leszállok a buszról, amikor ismerős hang köszön rám, jó hangosan, hogy minden arra járó falubeli tisztán hallja:
- Jó napot, aranyoskám! Maga aztán tud fogalmazni! Kípzejje, Rózsika elintézte! Lesz a jányomnak munkája! Háromszáz kilométerre! Sütök is magának egy véka rétest! Ugye, otthon lesz?
Rózsika csak egy kesztyűbáb a főnöke kezén, aki megcselekszi, amit vártak tőle és mehet világgá. Utódja még az általa kinevezetteket is lecseréli, mint irodájában a vadonatúj bútorokat.
2013. február
Kép: JAG
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Gratulálok a történetedhez, élmény volt olvasni! Stanci néni legalább letett valamit az asztalra, Isten éltesse a jó szokását..:))))
Puszi, Ilona
Szia Yolla!
Csak ismételni tudom magam, imádom az írásaidat! :D
Hangosan röhögtem, miközben olvastam.
,,...akik úgy adnak, hogy elvesznek és mégis neked kell szívességet tenni nekik, akár éveken keresztül." Ez a mondat különösen tetszett, mert igaz!
Az egész cikk zseniális volt!
(Remélem Stanci néni nagyon hosszú életű lesz!) :-)))
Kösz, köszibb, am küszten! :D
Juli
Hát, már csak ilyen az én Stanci nénim!
Pussz: Yolla
Csak ismételni tudom magam, imádom az írásaidat! :D
Hangosan röhögtem, miközben olvastam.
,,...akik úgy adnak, hogy elvesznek és mégis neked kell szívességet tenni nekik, akár éveken keresztül." Ez a mondat különösen tetszett, mert igaz!
Az egész cikk zseniális volt!
(Remélem Stanci néni nagyon hosszú életű lesz!) :-)))
Kösz, köszibb, am küszten! :D
Juli