újabb események régebbi események további események
09:38
wadbikaiy új cikket töltött fel
21:44
Ilona új cikket töltött fel
10:55
Új cikk került fel a weboldalra
09:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
14:04
Ilona módosította a cikkét
14:03
Ilona új cikket töltött fel
13:40
Juhász András Géza új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
08:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:50
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
10:10
Htesiesere regisztrált a weboldalra
13:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Új cikk került fel a weboldalra
21:17
Virág módosította a cikkét
18:34
Ilona új cikket töltött fel
10:49
Black Ice módosította a cikkét
10:41
Black Ice új cikket töltött fel
08:07
Új cikk került fel a weboldalra

Szülő vagyok vagy nem!

2013. február 23. - Látogatók száma: 67

Gondoltam leírom, amit gondolok erről az egészről. Szülő vagyok egyedül, illetve egyedülálló szülő. Vagy már nem is tudom, hogyan nevezzük ezt a dolgot.

Három gyerekem van. 21 éves a legnagyobb. Soha nem fog felnőni, még most sem tudja, hogy mit kezdjen magával. Jelenleg szakápolói szakra jár az egészségügyi szakképzőbe, érettségije van és két nyelvet beszél alapfokon. Egy nagyon rossz szerelmi csalódáson van túl, nem találja önmagát, nem tudok segíteni és nem is hagyja, hogy segítsek, ebbe már teljesen belefáradtam. Talán tényleg az kell, hogy ne foglalkozzak vele, levegyem a kezem róla, de az az igazság, hogy ő az elsőszülött gyerekem és nagyon szeretem, de nem tudok mit kezdeni vele. Talán hagyom, hogy menjen minden a maga útján. Aztán majd lesz valahogy.
A másodszülött fiam májusban lesz 18 éves. Az informatika, na az aztán megy neki! Érettségi előtt áll. Két éve van barátnője. Nem hozzávaló, de én nem szólok bele. Róla annyit, sokat hadakozunk, mivel mindketten Bika jegyűek vagyunk, de jó gyerek.
A legkisebb a lányom, aki most volt 16 éves, két éve van barátja, együtt táncolnak a helyi néptáncegyüttesben. Igen büszke vagyok rá, talán ő az akiben még idáig nem csalódtam. Építészeti szakközépbe jár, nagyon jól tanul, és rettentően tudja is. Tehetséges, a szakmájában is amit tanul, és a táncban is: már kétszer választották meg az év táncosának. És még szűz.
Ezeket a dolgokat csak azért írtam le,hogy a csalódások mellett jó dolgok is vannak. Végül is a két nagyobb fiamban csalódtam, de nagyon szeretem őket és a csalódást ez az érzés elnyomja. Miért is csalódtam? Mindig csak én voltam nekik, én voltam aki mindig mindenhol helyt álltam. És mégis az apjuknak falaztak éveken keresztül. Tudták,hogy mit csinál az édesapjuk, de én nem haragszom ezért. Nem. Remélem, idővel rá fognak jönni, hogy ki is volt, aki nem hagyta el őket semmilyen körülmények között. Kivárom. 20 évig éltem csak nekik, és amikor fellázadtam, nem tettszett nekik az új anyukájuk, pedig én olyan maradtam amilyen addig is voltam. Csak, egy kicsit többet foglalkoztam most már magammal is, én is boldog akartam lenni. Próbálkozom, de valahogy nem akarják ezt megérteni. De én türelmes vagyok. Várok, de nem engedek. A lányom már egészen más tészta, hisztis díva. Szerintem olyan, mint minden 16 éves lány. De mégis más. Valahogy más. Talán azért, mert mindig őszinte voltam hozzá, és elvártam, hogy ő is az legyen velem, ezért van az, hogy bármi is történik vele, meg kell hallgatnom és tanácsot vár tőlem, de én nem tanácsolok, csak javaslok. Ha megfogadja oké, ha nem, akkor sincs baj. Maguk kárán tanulnak. De mindenesetre, én mindig itt leszek nekik, én nem hagyom el őket soha.

Kép:net

A cikket írta: tnde

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. február 24. 13:34
Kedves Tnde!

A szülő élete végéig szülő marad, ha akarja, ha nem. Látom az unokáimon, hogy az elvált szülők gyermekei továbbra is ragaszkodnak a vér szerinti szüleikhez és hiába élnek azok új párral. új családban, azért a szüleik maradnak, s nem igazán fogadják el a párjaikat, mert ők a betolakodók.

Eljön az idő, amikor a gyermek már nagykorú lesz, s nem lehet parancsszóval nevelni. A legjobb az, ha hagyja az ember élni a saját életüket, de ott áll mögöttük, akihez bármikor vissza lehet térni, kérdezni, tanácsot kérni, segítségére számítani. Az életben hol nyer az ember, hol meg veszít, ezt nem úszhatja meg senki, a gyermekeink sem, akiket pedig annyira óvnánk, még a széltől is. Ám megtaníthatjuk nekik, hogyan lehet a kudarcokból is építkezni, a sikertől nem elszállni, mert ez a mi dolgunk. És nem is könnyű.

Pussz: Yolla
 
2013. február 24. 00:07
Az igazi anya soha nem hagyja el a gyermekeit, bármi történjen is!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: