újabb események régebbi események további események
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
02:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:40
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
19:57
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:14
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:21
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
03:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Gaya módosította a naplóbejegyzését
07:09
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:25
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:48
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:20
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
16:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:17
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
15:12
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

Tizenév szülőség -a visszakapás-

2010. május 24. - Látogatók száma: 81

Amikor sok-sok év szoros együttlét után a "saroknál" messzebbre elengedjük féltve őrzött gyermekünket, akkor körömrágva várjuk az első pillanatot, amikor megint "visszakapjuk" őt.

...lányunk éppen ma érkezik meg a busszal Angliából.
Megismerkedett a nagyvilággal, nélkülünk.

Első nap (a "postára adás"):
Délután 5-kor felraktuk a buszra. Na ne gondoljatok valami extra szuper "Ikarust". Egy merci transzporterbe ült be, tizenpár gyerek és a kísérő tanárok. A transzporter mögé egy kis zárt utánfutó volt kapcsolva. Amikor bepakoltuk a csomagokat és beszálltak a gyerekek, idegesen néztük. Mi lesz itt, hogy érnek Pestre, hogy érnek Franciaországba, Angliába??? Csomó kérdés motoszkált a fejünkben. Mi a két bak és a rák kistesó. (Ha valaki ismeri ezeket a jegyeket, akkor tisztában van vele, mit éreztünk.)
Vártuk az estét.
Vártuk az első sms-t. Ebben állapodtunk meg, hogy így tartjuk a kapcsolatot egymással. Vártuk és nem jött. Mi meg aggódtunk. Aggódtunk, de nem kezdeményezhettünk. Tudtuk, hogy ez neki fontos, hogy önálló legyen és ne tartsák anyámasszony katonájának a többiek. Ok, tudtuk, de idegesek azért lehettünk.

Második nap (az első sms):
Na ne gondoljátok, hogy elkapkodta. Már másnap délután volt, amikor az első jelzést megkaptuk. >sms: Franciaországban vagyunk, megérkeztünk az átmeneti szállásra. Én vagyok az egyetlenen, aki még nem írt és nem telefonált, mostmár szégyenltem... puszi:N<
Tök jó. Él, lélegeztünk fel egy rövid sms-től, mint hegymászó az oxigénpalacktól.

Harmadik nap ( átkeltek a tenger alatt):
-Ha minden jól megy, akkor ma mennek át a Csalagúton -gondoltam. Reméljük erről majd kapunk valami tájékoztatást.
Este 11-kor sms nélkül csak lefeküdtünk aludni.
Félálomban kb. hajnali 1-kor a fejünk mellett lévő telefon megszólalt. Bip-bip. Sms érkezett.
-Apa, apa - lökdösött a feleségem. Felébredtem. Sms jött!
>sms: Angliában vagyunk. Sziasztok:N.<
-Köszi "N"! Ez megint megnyugtató. Azért jobb lenne kicsit többet tudni -méláztam az sms-en. Ha már felébredtünk, akkor mi is írjunk. Talán mostmár nem ciki -mondtam páromnak.
>sms tőlünk: Szia Nóri! Kicsit többet is írhatsz. Egy sms-en belüli betűk nem kerülnek plusz pénzbe. Hogy érzed magad, mit csináltatok eddig? Fényképezz sokat. Puszi: anya, apa, Orsi!<

Negyedik nap (londoni városnézés):
Délután bip-bip. >sms: nem vittem papucsot, tök gáz. Fényképezek. A város szép. A társaság jó. Puszi:N.<
>válaszunk: Vittél papucsot, a kis táskában van, alul. Merre voltatok? Mit ettetek? Tudtok főzni? Milyen az időtök? Rólad is készüljenek képek!!! Puszi: anya, apa, Orsi! Szeretünk!<

Ötödik nap ( no connect):
Várjuk, de nincs sms.
Persze majd hajnalban jön, mint mindig...
Nem jött?!
Mi lehet???
- Ezt ne csináld lányom!!!!

Hatodik nap ("király nélkületek" :-( )
-Kaptunk sms-t? -kérdeztem.
-Nem:-(
-Mi a fene van?
-Hm...
-Biztos jól elvan. Örüljünk!
-Persze:-(, lemerült a telefonja, vagy lefogyott a pénz róla?!
-Vagy elvesztette - mondta a feleségem.
Na ettől nyugodtabb lettem...
Délelőtt 11 óra, bip-bip-bip.
-Huh, sms, végre -szólalok meg. Nézzük - ugrottam a telefonhoz.
> Minden rendben, csak nem volt időm írni nektek. Nagyon király nélkületek. Tegnap egy eladó nő a KFC-ben beszélgetett velem, aranyos volt. Nincs már fontom, elköltöttem kajára, de nem is kell. Indulunk a Csalagút felé. Majd Párizsból írok. Puszi: Nóri<
-Ne írjuk sms-t, most megérdemelné - mondtam.
-Persze, szerinted mi izgatjuk legjobban?
>Sms tőlünk: Mindig írj! Már megijedtünk, mi lehet veled. Itthon rossz idő van, reméljük nálatok szép idő van, minden rendben. Nekünk ne vegyél ajándékot, ne költsd ránk a kevés euródat! Puszi: anya, apa, Orsi! Szeretünk! Nagyon hiányzol!<

Hetedik nap (az Eiffel torony és Párizs):
Este felé kérdezem a feleségemet. -Nem jött még sms? -Nem.
Várunk. Mi lehet vele???
Éjfélkor aztán megkapjuk a mai adagunkat >sms: Párizs sokkal piszkosabb, mint London. Nem tetszik, pfúj. Az Eiffel torony jó volt, de rengeteget kellett sorba állni. Puszi: N.
>válasz sms: Mindennap nagyon várjuk az sms-ed. Kicsit hamarabb is írhatnál, hogy ne aggódjuk halálra magunkat. Puszi: anya, apa, Orsi! Szeretünk! Nagyon-nagyon hiányzol!<

Nyolcadik nap (Disneyland):
>Sms: Ezt a napot vártam az egyik legjobban. Nagyon kíváncsi voltam Disneylandra. Szuper volt, majd mesélek, majdnem lemaradtam a buszról, hihi. Sok képet csináltunk. Rólam is. Kevés eurót adtatok, a többiek sokkal többet hoztak. Kiderült, hogy franciául nem beszélek olyan jól, mint angolul. Még szerencse, hogy itt angolul is tudnak. Puszi: Nóri.
>sms tőlünk: Majd jelezd, ha jöttök hazafelé, mikor menjünk érted. Nagyon kíváncsiak vagyunk az élménybeszámolódra. Mama is üdvözöl, puszi: anya, apa, Orsi! Szeretünk! Vigyázz magadra!<

Kilencedik nap (hazaút, itthon):
>Sms: Pesten vagyunk, 5-re érünk haza. N.<
>Sms: 30perc múlva otthon vagyunk, gyertek! N.<

30 perc múlva:
-Sziasztok! Ne adjatok puszit, az ciki -mondta halkabban.

Itthon:
-Jó volt Nóri? -kérdeztem.
-Hááát, jó volt elszakadni...

A cikket írta: Pinokkió

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. november 25. 08:51

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. november 24. 20:54

Majd eljön az az időszak is, amikor hozzászoktok, hogy alig van otthon a gyerek, és ünnepnap lesz ha hazamegy! :)

Reméljük neki is az lesz...
Pinokkió
2011. november 24. 20:54
Majd eljön az az időszak is, amikor hozzászoktok, hogy alig van otthon a gyerek, és ünnepnap lesz ha hazamegy! :)
2011. június 29. 19:31

megtekintés Válasz erre: Zsizsik - 2011. június 28. 09:45

Ez annyira édes volt, és sok emléket eszembe juttatott, főleg azt, amikor anno a barátom szólt rám telefonon, hogy "Hé, Anyukádnak szerintem írj már valamit, mert már tőlem kérdezi mi van veled!" Nos, igen, van ez így, hogy amikor hirtelen kilépünk a szeretett fészekből, próbálgatjuk a szárnyainkat, még érezve az otthon biztonságát, elfeledkezünk minden másról.
Nagyon jó cikk volt, és igazi jó szülők vagytok/lehettek, gondolom :)
Puszi: Zsizsik

Köszi Zsizsik!
Próbálunk, csak nem mindig sikerül:-(
Pinokkió
2011. június 28. 09:45
Ez annyira édes volt, és sok emléket eszembe juttatott, főleg azt, amikor anno a barátom szólt rám telefonon, hogy "Hé, Anyukádnak szerintem írj már valamit, mert már tőlem kérdezi mi van veled!" Nos, igen, van ez így, hogy amikor hirtelen kilépünk a szeretett fészekből, próbálgatjuk a szárnyainkat, még érezve az otthon biztonságát, elfeledkezünk minden másról.
Nagyon jó cikk volt, és igazi jó szülők vagytok/lehettek, gondolom :)
Puszi: Zsizsik
2011. június 28. 09:11

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. június 27. 19:00

Oké, dominálunk..., dominálunk. De ez nem olyan könnyű:-((( Majd egyszer priviben leírom milyen "fegyvereik" vannak. Itt nem adnék más gyerekének tippet:-(

Jót beszélgettünk Pinokkió, örültem Neked!! Puszi: Angyal :)
2011. június 27. 19:00

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. június 26. 22:27

Szülőnek és barátnak kell lenni, de azért a szülő domináljon!!! :)

Oké, dominálunk..., dominálunk. De ez nem olyan könnyű:-((( Majd egyszer priviben leírom milyen "fegyvereik" vannak. Itt nem adnék más gyerekének tippet:-(
2011. június 26. 22:27

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. június 26. 22:21

Szia!
Köszi, hogy elolvastad.
Igen, ezen küzdünk...
De hidd el, a világ nagyot fordult. A te gyerekeidnél még a fiú volt a "férfi", a lány a "nő". Ma már erre ne vegyél mérget! :-((( Az identitások keveredésével/változásával meg az ember néha már maga se tudja, hogy akkor ő mi?! Fiú-e vagy lány (esetleg szülő)?!
Üdv, Pinokkió

Szülőnek és barátnak kell lenni, de azért a szülő domináljon!!! :)
2011. június 26. 22:21

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. június 26. 21:52

Igen, Pinokkió, tipikus viselkedés részéről, és részetekről is!!! Ami Nektek fontos lenne, az neki egyáltalán nem, és fordítva!!! Mi is szenvedtünk sokat,míg "rászoktattuk" a gyerekeinket arra, hogy mindegy,mikor jönnek haza, de telefonáljanak, hogy tudjuk, nincs baj!! Az enyémek már felnőttek, a fiam 32, a lánykám 30, de azért Balázs ma reggel is hazatelefonált a barátja esküvőjéről, hogy semmi gond,majd jön!!...mert az aggódás nem múlik el soha!!
Tetszett az írásod! Puszi: Angyal :)

Szia!
Köszi, hogy elolvastad.
Igen, ezen küzdünk...
De hidd el, a világ nagyot fordult. A te gyerekeidnél még a fiú volt a "férfi", a lány a "nő". Ma már erre ne vegyél mérget! :-((( Az identitások keveredésével/változásával meg az ember néha már maga se tudja, hogy akkor ő mi?! Fiú-e vagy lány (esetleg szülő)?!
Üdv, Pinokkió
2011. június 26. 21:52
Igen, Pinokkió, tipikus viselkedés részéről, és részetekről is!!! Ami Nektek fontos lenne, az neki egyáltalán nem, és fordítva!!! Mi is szenvedtünk sokat,míg "rászoktattuk" a gyerekeinket arra, hogy mindegy,mikor jönnek haza, de telefonáljanak, hogy tudjuk, nincs baj!! Az enyémek már felnőttek, a fiam 32, a lánykám 30, de azért Balázs ma reggel is hazatelefonált a barátja esküvőjéről, hogy semmi gond,majd jön!!...mert az aggódás nem múlik el soha!!
Tetszett az írásod! Puszi: Angyal :)
2011. június 24. 19:26

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. június 24. 10:11

Ááááá, ez király volt!
:D:D:D

Átélni is;-) Ááááááááááá!!!!
2011. június 24. 10:11
Ááááá, ez király volt!
:D:D:D
2010. szeptember 13. 12:58

megtekintés Válasz erre: anubis - 2010. szeptember 13. 12:32

Ismerős érzés, az én fiam most lesz 15, vérciki, ha ellenőrzöm. Pedig nem szoktam megfojtani, mindig azt mondja: anya, ne félts már ennyire. Dehogynem. Anya vagyok, jogomban áll. Mindig félteni fogjuk őket, ezt egy szülő sem tudja levetkőzni.

:-)

Szia Anubis!
Mindig is jót akarunk nekik, de ezt ők csak majd akkor tudják meg, amikor ők kapják meg ugyanezt az ő gyereküktől.
Pinokkió
2010. szeptember 13. 12:32
Ismerős érzés, az én fiam most lesz 15, vérciki, ha ellenőrzöm. Pedig nem szoktam megfojtani, mindig azt mondja: anya, ne félts már ennyire. Dehogynem. Anya vagyok, jogomban áll. Mindig félteni fogjuk őket, ezt egy szülő sem tudja levetkőzni.

:-)
2010. május 25. 19:31
Nem baj! Egyszer majd ők is megtudják milyen érzés... :) :(
2010. május 25. 18:58

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 24. 23:04

Tipikus szülők vagytok:-)) én is végig csináltam ez, de ennek már öt éve, azóta minden nap várom a jelentkezését a fiamnak:-))ha elég időt lenne távol, akkor rájönnétek, hogy a "nem hír is jó hír",de nagyon tetszett a cikk!

Igen, azok vagyunk.
Majd azért még a kisebbikről is írok egyet, ha lesz időm, csak hogy ki ne maradjon:-)
Ő a kis rák...
2010. május 24. 23:04
Tipikus szülők vagytok:-)) én is végig csináltam ez, de ennek már öt éve, azóta minden nap várom a jelentkezését a fiamnak:-))ha elég időt lenne távol, akkor rájönnétek, hogy a "nem hír is jó hír",de nagyon tetszett a cikk!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: