Várakozás

Látogatók száma: 70

Figyelek minden neszt, minden mozdulatot, minden apró jelet....

20 évvel ezelőtt ez egészen más érzés volt, sokkal jobb örömtelibb. A föld felett jártam legalább 20 centivel.. De most! Nem tudom, biztosan a korral jár, hát én is öregszem. Ma ez valahogy egészen más, aggódással telis teli. Akkor simogattam a hasam beszéltem hozzá, énekeltem neki, nagyon-nagyon vártam. Áldott állapot volt! Most ezt egyáltalán nem élvezem. FÉLEK! S ez a félelem az idő előrehaladtával egyre nagyobb, egyre nől bennem. Valami baj lesz, tele vagyok aggodalommal. Igen tudom az idősödő anyák nehezebben élik meg várakozást. Ami egy húsz évesnél maga volt a csoda az egy ötven éves nőnél más érzéseket kelt. Akkor tudtam és hittem is benne hogy itt lesz egészségesen , semmi baj nem történhet hisz vigyázok én is rá. Éreztem akkor lesz itt, amikor kell, úgy ahogy kell... De most.. Félek. Nem jön időre! Sőt! Az már egészen biztos hogy nem idejére jön...Pedig annyira szerettem volna, ha..... De nem..Már látom késik..Fél tizenkettő és még mindig nincs itthol! Ha egyszer hazaér...huuu mit teszek vele!!! Isten bizony elnáspángolom és meghúzom a nagy kamasz füleit.. persze ha nem leszek gyengébb, mint ő, mert ő már edzeni jár, az anyja meg az aggódástól már teljesen erőtlen és gyenge. 20 éves és azt hiszi neki mindent szabad, övé a világ! Nem gondol az anyjára.. aki egész éjjel őt várja! Aztán fordul a kulcs a zárban.. Hazaért a fiam.. Hú... De jó.. itt van, nincs már semmi baj... A másik oldalamra fordulok és most már én is megpróbálok aludni... Majd holnap megkapja a magáét, majd holnap beszélek a fejével, majd holnap.... De lehet hogy el is felejtem és csak örülök neki hogy született egy fiam..

A cikket írta: ketty

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

ketty

párbeszéd

Válasz erre: Pinokkió

Szia!
Jó kis történet..., átéltem már én is, pedig csak egy apa vagyok:-)
Üdv,
Pinokkió

Kedves Pinokkió! Nem "csak apa" vagy, hanem APA vagy és ugyanugy aggódhatsz te is a gyerekedért, ez igy természetes! Pusy Ketty

Pinokkió

Szia!
Jó kis történet..., átéltem már én is, pedig csak egy apa vagyok:-)
Üdv,
Pinokkió

ketty

Szia Éva! Hát hidd el a fiukkal sem könnyű, mert a rossz társaságtól is félteni kell, no meg attól hogy egy lány nehogy kihasználja, mert szerintem mindig a lány választ partnert, még ha néha nem is látszik így.Egyébként lányom is van és nem tudok külömbséget tenni a féltés közt, mindegyikért aggódom.

zsoltne.eva

Ketty!
Valamit még elfelejtettem. Az írásod nekem is eszembe juttatott régi emlékeket. Mivel többnyire egyedül neveltem a lányom, egészen pici korban is már meglepetéseket tudott okozni. Nagyon könnyen barátkozó volt. Amitől én mindig féltettem. El tudták volna könnyen csábítani, ha hagyom. Neked fiad van, nekem lányom. Nem tudom melyik a jobb. De néha úgy éreztem, talán egy fiúval nem lett volna ennyi gondom. :-)
Puszi,
Éva

Fiona

Tetszett benne a fordulat!!!
Hát igen! Az anyai érzések nem múlnak el az idő múlásával, ahogy a gyerek nő. Csak változnak.

ketty

Szia Éva! Örülök hogy tetszett, bár még eléggé kezdő vagyok, de a gondolataimat irom le. Az ötvenéves anyák örök félelme...

zsoltne.eva

Jó vagy ám Ketty! :-)
Már majdnem beugrasztottál, amikor egyszer csak rájöttem, te a fiadat várod..., de nem úgy! Huh. Rafináltan indítottál!
Aggódtál mi?