De tényleg? Muszáj ezt?

Látogatók száma: 40

Csak én érzem úgy, hogy lassan egyre több komment szól arról különböző csoportokban, hogy a temetőbe csak a "bunkók" járnak tömegesen, jópofizni kell, gyűlölik az egészet, s a rendes emberek meg otthon emlékeznek és gyertyáznak és gyújtják fel a függönyt? Nyilván, akivel amúgy sem beszélsz, ott sem fogsz. Olyan nincs, hogy muszáj, mert egy valamit muszáj, ahogyan a német mondja muss scheisen...

Mi idén kimentünk a női felmenőimmel vasárnap, közvetlen ebédidő előtt, amikor nem sokan voltak, az ismerősöknek köszöntünk, és mentünk is tovább. De hogy jópofizni KELL meg hasonlók, ezt az indulatot, ami azok ellen van, akik esetleg élvezik a temetőben megeshető véletlenszerű találkozásokat, ne adj' Isten beszélgetést kezdeményeznek, ezt nem tudom megérteni. Mintha minimum háborús bűnösök lennének. Felkoncolni őket! Nem lehet mindenki introvertált, de ha az is, miért kell egyből ellenséges antiszociális lénynek lennie?

De emlékszem, gyerekkoromban megvolt a hangulata, hogy anyámmal és nagyanyámmal mentünk a temetőbe, már este a sötétben, mindenhol a táncoló gyertyalángok, és ott beszélgettek bizony az asszonyok, és engem meg az öreg nénik mindig megdicsértek, hogy milyen schöne máje vagyok. Jól is esett! Pedig én gyerekkoromban kuka voltam. Leginkább csak hallgattam, ha nem kérdeztek. Szerettem hallgatni a felnőttek beszélgetéseit. S ha nagyi nem olyan állapotba lenne, hogy egy fűszálban is orra eshet, még most is sötétedéskor mennénk. Sötétben megnyílik a lélek.

- Szabadszájú -

támogatóink