Jézuska láthatatlan
Látogatók száma: 52
Apa mindig azt mondja, hogy kérdezzek, ha nem értek valamit és a válaszából okosodok. Okos szeretnék lenni! Anya szerint be nem áll a szám, pedig én csak kérdezek.
Egyedül nagypapa nem szól rám, szerinte csak egy cserfes, életrevaló kislány vagyok. Meg is kérdeztem, hogy mit jelent az életrevaló! Csak nevetett és megsimogatta a fejem. Érdeklődő, okos gyerek vagyok, válaszolta, és mosolygott a szeme is.
Titokban megsúgtam nagypapának, hogy mindenképpen szeretnék a Jézuskával találkozni.
- Hol akarsz találkozni vele? – kérdezett vissza komolyan és séta közben megállt, mert éppen délutáni sétánkat tartottuk.
Jaj, hát miért nem érti, hogy két helyen is találkozhatok vele?
- Nem tudod, nagypapa? Hozzátok is jön, meg hozzánk is, és én ott akarok lenni, amikor hozza a karácsonyfát és az ajándékokat. Te tudod, hogy mikor jön?
- Nem tudom! – vágta rá és mentünk tovább.
A lakótelepen van egy szép kis cukrászda. Azzal indított útnak bennünket nagymama, hogy ott együnk egy süteményt és vegyünk otthonra is. Nem is értettem, miért, mert nagymama is sok süteményt sütött.
Nagypapa el sem engedte a kezemet, pedig szívesen belegázoltam volna a játszótéren a nagy hóba. Más gyerekek is erre sétáltak, és legtöbbjük az apukájukkal vagy a nagyapjukkal voltak.
- Mindenki a cukrászdába jön? – kérdeztem, és nagyapa bólintott, oda, bizony.
- Miért nem hoztuk Öcsit is?
- Még nagyon kicsi, jobb, ha anyukáddal marad.
Igaz, Öcsi még nem tud járni, ülni sem, csak vigyorog meg sikongat és mozog keze meg a lába. Ezen kívül mást sem csinál, csak szopizik meg kakil. Azért szeretek vele beszélgetni, mert tetszik neki, amit mondok, és soha nem mondja, hogy ne beszéljek annyit.
Az óvó nénik sem mondják, sőt, engem kérdeznek, ha nem tudnak valamit. Azt mondják, nekem nagyon jó a memo micsodám, emlékszem mindenre, amiről korábban beszélgettünk velük.
A cukrászdában sokan voltak, alig találtunk helyet. Egy másik nagypapa mellé ültünk le, aki egy szép kislánnyal üldögélt a sarokban lévő asztalnál. Megismerkedtünk. A kislányt Rékának hívták és nem is figyelt rám. Elmélyülve eszegette a krémesét, és a porcukortól fehér bajsza lett. Én is krémest kértem, hátha nekem is lesz fehér bajszom. Lett is!
Aztán egyszer csak csendet kértek és nyílt az ajtó, bejött a Mikulás és mögötte betoltak egy szép karácsonyfát. Aki a gyerekek körül vállalta, hogy mond egy verset vagy énekel egy karácsonyi dalt, az kapott ajándékot.
Felpattantam és húztam magam után Rékát is. Elénekeltük a kis karácsony, nagy karácsonyt és még meg is tapsoltak bennünket.
Kaptunk egy-egy dobozt, de csak otthon bonthattuk ki.
Szaladni akartam hazafelé, csak nagypapa már nem tud futni.
Mire hazaértünk, már ott állt a karácsonyfa a nappaliban, feldíszítve, égtek rajta a színes izzók és alatta megtaláltam az ajándékaimat.
Nagymama szerint nem tudok örülni semminek, mert csalódott voltam, hiszen nem találkoztam a Jézuskával.
Már sötétedett, amikor értem jött apa és hazamentünk. Öcskös már nem aludt és anya behozta a nappaliba, ahol szintén ott állt a karácsonyfa, feldíszítve, égtek rajta a színes izzók és alatt megtaláltam az ajándékokat. Öcsinek rágható apró mütyüröket hozott, nekem meg kirakós játékot, színező füzetet és egy babakonyhát.
Megint elkerültük egymást a Jézuskával.
- Mi a baj, kislányom? – kérdezte apa és az ölébe vett, megsimogatta a hajamat.
- Megint nem találkoztam a Jézuskával! – sírtam el magam, pedig nem is akartam.
- Miért akarsz találkozni vele? Nem tudod, hogy láthatatlan?
Még a hüppögés is bennem rekedt. Ezt még nem mondta nekem senki! Jézuska láthatatlan?
- Kérdezni akartam tőle valamit – suttogtam és apa végre megértette, mi a bajom.
- Tudod, mit? Kérdezd meg tőlem, én hallom, mint minden felnőtt, mit válaszol a Jézuska és megmondom neked, jó lesz?
Megvártam, míg anya elviszi Öcsit szopizni, csak utána mertem kérdezni, akkor is halkan:
- Honnan tudja a Jézuska, hogy melyik gyerek milyen ajándékot szeretne? És miért láthatatlan? A cukrászdában miért a mikulás hozta a karácsonyfát?
Apa megdörzsölte az állát, mint mindig, ha fogas kérdésen gondolkodik, csak utána szólalt meg.
- Először nézzük meg, mi van a dobozban, amit a cukrászdában kaptál.
Este már ágyamban feküdtem, amikor rájöttem, hogy nem is válaszolt apa.
Reggel újra meg kell kérdeznem. Csak el ne felejtsem!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem egy kicsit rosszul esett, hogy én diszítsek, de beleegyeztem.
Eljött a karácsony este, anyu azt mondta, most mindannyian szépen felöltözünk és elmegyünk a templomba. Igy is történt. Mire hazaértünk a nagyszoba asztalán
egy olyan csodálatos szép karácsonyfa állt... teljesen elbizonytalanodtam, mégis van Jézuska? Később tudtam meg, hogy a mise alatt apukám hazament, felállította a fát, egy gyönyörü hajasbabát kaptam, és visszajött a templomba igy együtt mentünk haza. Még ma is hálás vagyok a szüleimnek, hogy ennyit fáradoztak értem. Pusz. lsalamo
Ez nagyon aranyos történet, jó volt olvasni! :)
Pussz,
Tündér