újabb események régebbi események további események
16:04
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:01
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
14:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
14:17
Új cikk került fel a weboldalra
13:42
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:37
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
00:11
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Arkady új cikket töltött fel
14:21
emillio új cikket töltött fel
11:25
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:04
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
00:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:52
Fifi22 regisztrált a weboldalra
10:45
A kérdező hozzászólt a Kérdezd a férfit menüpontban levő kérdéséhez
05:56
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:55
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:55
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra
05:54
zsoltne.eva válaszolt egy szavazásra

Valentin Nap

2012. február 12. - Látogatók száma: 89

.... az év 365 napból áll ... ne csak egy napra öltöztessük pirosba szívünket ... az egynapos lufik sokszor selejtesek ...

Pizsamapartit rendeztünk a lányokkal. ( kell a nevetés … kell a sírás … kell az egymásra figyelés … )
Barátságunk több évre néz vissza (az el sem kezdett mozdulatból tudjuk … ), kivéve Zsu, ki egy postai sorbaállás „új szerzeménye” - pók volt a hajában, … miután fejbe vágtuk, szóltunk neki - (nem öltünk pókot, de megmentettük Zsut)
Éjszakába nyúló beszélgetéseink, batyusbálak , (mindenki hoz amit tud) de ezt azért úgy, hogy mindegyikünk ízlelhessen saját szeretett ízeket is, a másikunk kedvenc ízének - felfedezése - megkóstolása mellett.
(hihetetlen megértéssel viseltetnek az én, általuk nem egészen „csajosnak” tartott ízlésem dolgában; száraz, mély tüzű, rubinszínű bor, száraz Martini … )
Zsu megkocogtatta poharát s figyelemre intett minket.
- Képzeljétek! Az egyik társkeresőn, rám írt egy pasi. Első nekifutásként tetszett, amit írt, így hát válaszoltam. Szó – szót követett, s jött a bemutatkozás. Tudjátok a szokásos – ki hány centi, mennyit nyom a súlya, mi a foglalkozása, mennyit keres, van e háza és autója meg ilyesmi. A fényképcseréről beszéltünk, mikor jött egy cuki e-mail tőle.
Már a tárgy is aranyos volt – „ Csacsogjunk” - írta, s hozzá Valentin Nap alkalmából, édes piros szívecskéket küldött.
Ugye milyen tüneményes pofa? Gondolhatjátok, mindjárt küldtem is neki fotót, azt a tavalyelőttit, amin még nem volt rajtam úszógumi, a fénykép mellé szívecskéket rajzoltam én is … és … hát úgy néz ki gratulálhattok, mert megtaláltam az igazit! ... hogy honnan tudom ilyen biztosan … ? … a tegnap estéből …
A hatalmas ágyat piros rózsákkal szórta be … piros szív alakú lufik köszöntöttek, s a pezsgős pohár mellett, vörös rózsacsokor várt piros szíves kártyával , a Te Valentinod felirattal …
… a tenyerén fog hordozni, nem úgy mint az a nyavalyás exem, aki még azt sem tudta, hogy eszik vagy isszák a Valentin napot … pedig megérdemeltem volna … én mindent megadtam neki, amit kellett … mégis megcsalt az a disznó … a zöld szemű szörny majdnem felfalt … bezzeg a szeretőjét biztos meglepi Valentin napra … milyen kegyetlen is a sors velem … de sebaj, az én lovagom … majd mindent megkapok … látjátok az új frizumat … tegnap voltam fodrásznál, új élet - új külső …
Zsu levegőt sem vett, egész lénye ki volt pirulva, úgy nézett ki, mint egy édes - mézes Valentin napi képeslap, ami egy piros lufihoz van kötve, repülésre készen.
Bia , Nati és Lil szemhunyorgatással és apró, de sokatmondó kézmozdulatokkal próbálták Zsut elhallgattatni, tudták hogy mi jön … ismertek …
Önuralom, önuralom - fékeztem magam, s nem engedtem, hogy robbanjon a torkomban felgyülemlett sok – sok pirosra mázolt szívecske.
- Zsu – kezdtem teljesen normális hangnemben - Zsu , higgadj már le. Örülök, ha boldog vagy s szeretném is, hogy az legyél, de biztos vagy Te abban, hogy amit itt elmondtál az jó boldogság? – kérdeztem.
Zsu meghökkenve nézett rám először, azután vérvörös szívecskét idéző - igéző ajkaival egy cuppanós puszit dobott a levegőbe, s így szólt rám:
- Jaj, ne légy már ilyen asszonyosan ünneprontó! Lányok vegyük elő az ünnepi kellékeket – fordult a többiekhez.
(régi megegyezésünk, ha a szívnek és léleknek mágikus ünnepe van, szavak helyett előkerül a rózsaszín húsú lazac, s hozzá a Veuve Clicquot)
- Zsu, mi bajod van neked az asszony szóval? – kérdeztem.
- Mi, … semmi, csak, ez a szó a gatyamosást, meg a mosogatást, meg a takarításokat jelenti nekem - jött a válasz rögtön.
- Zsu, az Asszony, hogy mit is jelent … mindent, ami nő … az egész világ benne van … hús – vér nő, anya, angyal … boszorkány …
Zsu értetlenül nézett rám, és segítségkérően a lányokra … ( ők már tudták) robbant a bomba bennem, a jól neveltség s az önuralom, Valentin napi selejtes piros lufiként pukkant …
- Zsu, kedves, vigyázz mert így maradsz, … örökké Vedova, … a hülyeséged özvegye piros fátyollal - mondtam, viszolygásomat már nem is takargatva.
- Zsu, kedves te nem ismersz …
- Na igen, te szerencsés csillagzat alatt születtél – köpte ki gondolatát Zsu egy szájbiggyesztéssel.
- Lehet … de nem azért, mert amikor megszülettem, a bolygók így és így álltak, bár az is meglehet.
Szerencsés csillagzatomat magamnak köszönhetem – nem felejtek el embernek, nőnek lenni, s ezt nem a sminktől és a dögös cuccoktól érzem, s nem attól, hogy egy férfi ezt mondja, vagy nem mondja, s főleg nem a piros szívecskék mennyiségétől.
… hogy nem ért csalódás … ? – de igen, csak azt is tudom, ha csalódtam, azt magamnak is köszönhetem, s nem csak a másiknak.
… hogy nem voltam rossz helyzetben … ? – de igen, csak azt is tudom, hogy magamnak is köszönhetem nem csak másoknak.
… hogy nem ért fájdalom … ? – de igen … a fájdalom ideje, volt az enyém …
… hogy a sors kegyetlen … ? – a sorsomat, bár hiszem hogy a Párkák csontos ujjai fonják, de az én kezem is ott van … a gubancokat saját kezűleg segítek beleszőni …
… Kérlek Zsu, ne nézz rám így, ilyen ártatlan bociszemekkel! - szóltam a már szipogó Zsuzsura, és folytattam tovább.
- Nem csaltak meg soha. Nem csaltam meg senkit.
Nem siránkozok a megcsaltatásomon, mert aki szeret, velem van, nem mást akar.
Nem siránkozok másra kacsintgató gondolataimon, mert ha szeretek, vele vagyok, egyértelmű, hogy nem mást akarok.
„Zöld szemű szörny”; eszembe – eszünkbe se jutott féltékenynek lenni . Azért van velem – azért vagyok vele, mert engem akar- őt akarom …, hibáimmal - hibáival, tökéletlenségemmel – tökéletlenségeivel együtt.
Akit szerettem, az szeretett, nem játszásiból és nem próbálkozgatásként, hátha jobb lesz, s nem azért mert épp nem volt más kéznél … s nem azért, hogy megszabaduljunk az egyedülléttől s nem azért, hogy majd gombház ha leszakad …
Szeretni és szeretve lenni.
A férfit embernek tartom, pont úgy, ahogy a nőt. Az embert nem tartom játékszernek. Nem hibáztatok másokat az én elkövetett hibáimért ….
……
Szegény Zsuzsu … kidurrantottam az összes piros lufiját.
Nem sajnálom.
Ma már Ő sem.
Azóta is rendezünk pizsamapartikat. Zsu már nem új szerzemény. Barátnő.
Egy sírásos – nevetéses éjszakán, volt már vacsora rózsaszín húsú lazac, s hozzá Veuve Clicquot ….

A cikket írta: Gaya

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 12. 22:21

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2012. február 12. 11:39

Ezt pont te mondod a mézesmázos krumpliszívecskéiddel, meg a tejbegrízre rajzolt lekvárszívvel???

A nő lehet "romantikus", kimutathatja az érzelmeit, de a férfi nem küldhet Valentin - napon szíveket virtuális képeslapon? (gondolom, az volt)

Hihi... az más, én a vörös szív alakú franciaágytól, a vörös rózsaszirmokkal megszórt lufis hálótól... hát... biztos röhögőgörcsöt kapnék. :D
De persze nagyon értékelném, csak... egy első randira biztosan menekülnék. :)

Képeslapot persze.. :)
Csak vörös lámpás házas mellékleteket mellőzze. :)))
2012. február 12. 11:39

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. február 12. 11:21

Én is pont ezt gondoltam, amikor olvastam a cikket. :)

Ezt pont te mondod a mézesmázos krumpliszívecskéiddel, meg a tejbegrízre rajzolt lekvárszívvel???

A nő lehet "romantikus", kimutathatja az érzelmeit, de a férfi nem küldhet Valentin - napon szíveket virtuális képeslapon? (gondolom, az volt)
2012. február 12. 11:37

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. február 12. 08:56

Szia Bianka!


Zsu két nap után, azt mesélte hányingere van a mézes mázos szavaktól, és mégsem ez a Valentin az igazi.
A francia pezsgő pont Zsu miatt került elő a későbbiekben.
Igaz, hogy nem Valentin volt, hanem János. Nem mázas piros szívecskékkel halmozta el, hanem lélekből - szívből fakadó szerelemmel. Zsu nem csak szerelmes de Jánosban tisztelheti az Embert és a Férfit, éppúgy ahogy János szenvedélyesen szereti , és tiszteli Őt.
Már három éve együtt élnek.


Üdv az ünneprontó banyától

Hát, akkor fura a Zsu barátnőd jelleme, mert a cikkből az derül ki, h. "első nekifutásként tetszett, amit írt",,"szó – szót követett" , nagyon bejött, az email is ("cuki"), a személyes tali is, ...(és ebből még számomra, mint olvasónak nem jön le, h. ez a férfi mézesmázos), két nap múlva meg már hányingere van a mézesmázos szavakból?

Mert a mézesmázos férfiakat én sem bírom, de az elsőre felismerhető h. vki az, v. sem.

Mert ez a túlzott (viszonyítás, és igény mértéke) romantika, amiről a hálószoba jelenet szólt még nem mézesmázos, inkább hollywoodi.
2012. február 12. 11:29

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2012. február 12. 09:09

ha nekem valaki azt írja, hogy "csacsogjunk," meg cuki piros szívek, rekord sebességgel menekülök a közeléből.

Ok...de ma már nem tudhatod, h. nem poénkodik-e,
mivel divat, trendi lett a cukiság, lehet, h. csak viccel...(gondolnám)
Az én barátom is mindig szercsizett, mondjuk ő pont komolyan gondolta, de mivel am. meg egyáltalán nem volt egy idióta, asztem, h. csak hülyéskedik, és cikizi a szercsi, lávcsi, szupcsi, stb. "nyelvjárást".

És a "csacsogjunk"-nál, én gondolnám, h. a internetes, személytelen, tömegessé vált csetelést cikizi ki. (és a csacsogni olyan kedves szó:))
Persze, elsőre tanácsos normálisan viselkedni, disztingválni, hiszen akkor még nem ismer a másik, de néhány beszélgetés után már belefér a lazább, oldottabb hang, amikor már megmutathatod valódibb éned. (poénjaid)

Másik: ha vki "normális", csak ilyen téren hülyül meg (piros szívek, rózsafelhő) akkor azon röhögök, de meghat. A mézesmázosság már az első komolyabb virtuális, ill. személyes beszélgetéskor kiderül, sztem.
Legalábbis én így voltam vele.
2012. február 12. 11:23
Nagyon tetszett a cikked Zita!

Szeretek asszony lenni, a főzéssel együtt is. :)

Puszi! V.
2012. február 12. 11:21

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2012. február 12. 09:09

ha nekem valaki azt írja, hogy "csacsogjunk," meg cuki piros szívek, rekord sebességgel menekülök a közeléből.

Én is pont ezt gondoltam, amikor olvastam a cikket. :)
2012. február 12. 11:12
ui.: A józanság ugyanúgy kell, ahogy a "részegség" és pont erre valók a barátok, hogy kordában tartsák a kilengéseket. Őszinteséggel, néha ünneprontással, vagy adott esetben "simogatással". Köszönjük a gondolatokat!

Pussz, Tündér
2012. február 12. 11:11
Kedves Zita!

Nagyon tetszik a cikked, mert nagyon jól összefoglaltad az asszonyt.
Köszönöm!

Pussz, Tündér
2012. február 12. 09:09
ha nekem valaki azt írja, hogy "csacsogjunk," meg cuki piros szívek, rekord sebességgel menekülök a közeléből.
2012. február 12. 08:56

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2012. február 12. 08:45

Tényleg ünneprontó banya vagy. És mi lett Zsu pasijával?
Együtt vannak még? Bár miután ilyen sikeresen elvetted a kedvét, és pillanatnyi örömét, nem sok jót jósolok a sztorinak...

Szia Bianka!


Zsu két nap után, azt mesélte hányingere van a mézes mázos szavaktól, és mégsem ez a Valentin az igazi.
A francia pezsgő pont Zsu miatt került elő a későbbiekben.
Igaz, hogy nem Valentin volt, hanem János. Nem mázas piros szívecskékkel halmozta el, hanem lélekből - szívből fakadó szerelemmel. Zsu nem csak szerelmes de Jánosban tisztelheti az Embert és a Férfit, éppúgy ahogy János szenvedélyesen szereti , és tiszteli Őt.
Már három éve együtt élnek.


Üdv az ünneprontó banyától
2012. február 12. 08:48
Én nem is értem, h. lehet vki ennyire negatív. Pfuj. Én biztos nem lennék a barátnőd.
Utálom, mikor vki így letöri a másik örömét. (és a cikkből kiderül, h. nemcsak kicsit megfricskázza)

De miért?
Ezt kifelejtetted a cikkedből. Megírnád?
Úgy értem, h. mi motivált téged, mi a jó ebben?
2012. február 12. 08:46

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 12. 07:45

Szia Zita!

Mások önfeledt, naiv ragyogása... nem akarjuk érteni... bennünket még inkább józanságra int. De miért jó az, elvenni a másik kedvét... lehet csak erre az egy napra? Legalább addig ne, amíg tud lelkesedni.
Amikor már nem fog tudni mást, csak beszélni arról, ami szép volt, már régen késő.
Az ilyen lány bulik erről szólnak... nem az élet nagy dolgait kell kíméletlenül, kijózanítóan a másik tudomására hozni, mert attól menekül mindenki. Majd megismeri, megtapasztalja. Bár ne ismerné meg! De ezt a keveset is elvenni, hogy lobog, még hisz, még remél, apró győzelem csupán.

Puszi,
Éva

Szia Éva!


Emlékszel… ? Egyszer írtam Neked, sok mindenben hasonlítunk, de nagyon sok mindenben különbözünk …
… én már csak ilyen kijózanító , kíméletlen vagyok….
Azt is elárulhatom, sokan nem is szeretnek ezért. Akik viszont ismernek…
Az élet nagy dolgai, a mindennapok legapróbb dolgaiból állnak …
Azt a „keveset”nem én vettem el Zsuzsutól, Ő akart mindent elvenni magától.
… ha a kipukkanó lufik pillanatnyi röpte és csillogása adja egy ember „naiv” ragyogását, az nagyon hamar fájóvá tud válni
Becsapni magunkat mire jó?
Egyszerű, nem csapom be saját magam. Ezért van az, hogy én másként látok, másként élem meg a dolgokat.
Lehet hogy tényleg szerencsés csillagzat alatt születtem, de ez nem elég, ehhez kellek én is.
Ami kíméletlenségnek tűnik, azt én inkább úgy nevezném – a szeretetet felhasználva, nem hazudok senkinek, hogy egy pillanatra a fellegekbe érezze magát, mikor belülről Ő is tudja, nagyot fog esni.
( … ha nekem fontos, nem együttérzésemet, s sajnálkozásomat felkínálva felkelni segítek neki, hanem, nem hagyom leesni)


puszi

Zita
2012. február 12. 08:45
Tényleg ünneprontó banya vagy. És mi lett Zsu pasijával?
Együtt vannak még? Bár miután ilyen sikeresen elvetted a kedvét, és pillanatnyi örömét, nem sok jót jósolok a sztorinak...
2012. február 12. 07:45
Szia Zita!

Mások önfeledt, naiv ragyogása... nem akarjuk érteni... bennünket még inkább józanságra int. De miért jó az, elvenni a másik kedvét... lehet csak erre az egy napra? Legalább addig ne, amíg tud lelkesedni.
Amikor már nem fog tudni mást, csak beszélni arról, ami szép volt, már régen késő.
Az ilyen lány bulik erről szólnak... nem az élet nagy dolgait kell kíméletlenül, kijózanítóan a másik tudomására hozni, mert attól menekül mindenki. Majd megismeri, megtapasztalja. Bár ne ismerné meg! De ezt a keveset is elvenni, hogy lobog, még hisz, még remél, apró győzelem csupán.

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: