Elszállt a nyár!
Látogatók száma: 62
Hosszú volt, forró, és tüzes...
Már rég lemondtam arról, valaha úgy fogok visszagondolni erre a nyárra, nem múlik el nyomtalan. Mindig ugyanaz. Hosszú, forró és tüzes. De ez valamitől más értelmet, érzelmet kapott, hosszú volt, forró és tüzes.
Májustól kezdődött. Amikor megismerkedtem egy pasival. A társát kereste, mint ahogy én is. Vidéken élt. Ez a legszebb évszak, szokták mondani és én is elhittem, ez így igaz. Szerettem a tavaszt, mindennel együtt, amely szinte észrevétlenül kúszott bele a nyárba és kitartott egészen a végéig. Pedig nem sokban különbözött az elmúlt nyaraktól, amit megéltem, hiszen mitől lehetett volna más, ha a lehetőségek hirtelen nem adtak volna többet, jobbat mint ahogy azt átéltem korábban, olykor átszenvedtem?
Azt hittem, nem tudok utazásról mesélni, legalábbis idáig, hogy arról még mindig nem lesz mit. Lehet, tévedtem. Másnak az semmi, nekem a minden volt az az utazás egy ismeretlen felé.
Valaki, valami hívott, egy idegen táj, egy ismeretlen ember. Akartam ezt a találkozást, ezt az utazást.
Már attól más volt, mint amit korábban megszoktam, most értelmet is kapott. Megyek valakihez. Hozzá. Aki vár. És megérkezem. Izgalommal töltött el, pár óra mindössze és ott vagyok, mégis. Meglátjuk egymást. Nem mulasztottam el belegondolni abba, amit nem tettem meg korábban. Soha sem mozdultam ki. Így nem ismerhettem meg, nem volt miért, kiért.
A táj, az a sok-sok szépség, amit a busz ablakán keresztül érzékeltem már megérte, de szinte eltörpült az érzések mellett, amit jelentett ez az út, amit megtettem a város és a vidék között. Az első lépés volt ez, nem is akármilyen. Másnak ez semmi, nekem a bátorságot, a mindent jelentette is egyben. Nem ehhez voltam szokva. Készültem rá, de fel sem fogtam igazán, mi ez. Távol az otthonomtól, egy idegen világba fogok érkezni, egy idegen, számomra ismeretlen férfivel fogok találkozni.
Nem tudhattam mit érez majd ő, amikor meglát, miközben én minden addigi ellenállásomat igyekeztem leküzdeni, próbáltam erre az új helyzetre ráhangolódni, még érzések nélkül ugyan, pusztán a gondolatba kapaszkodva, ami új volt a számomra.
Megérkeztem. A közvetlensége, a gyámoltalansága, a meglepődése, ez számára is újdonság lehetett, könnyített ezen túljutnom. Új érzés volt. Hogy neki mit is jelentett ez az egész, azt a későbbiekben megtudtam. Én amíg igyekeztem élményként felfogni, számára annál sokkal több. Egy rég elfelejtett nő és férfi kapcsolatot jelentett.
Amit éreztem a vele eltöltött egy napon kevesebbnek bizonyult. Valahogy többre vágytam.
Mi az, ami hiányzott mégis ahhoz, hogy akarjam vele az újabb találkozást? A puszta emberi érzés, hogy jó volt neki, nekem az együtt eltöltött idő, részemről valami más volt ez. Akkor még nem, de későbbiekben megtudtam. Mi volt, ami hiányzott ahhoz, hogy őt akarjam, ne valaki mást?
Bonyolult az emberi lélek. De talán nem is a lélek az, ami bonyolult, csak bennünk van valami más, több, amit szeretnénk egy kapcsolatból kihozni, amit ha nem is érzünk akkor a magunkénak azonnal, attól még hiányzik, valakinek biztos fájdalmat fog okozni a hiánya.
Ezt a fájdalmat próbáltam én ezen a nyáron kompenzálni. Nem álltam le a társkeresésben. És találkoztam egy másik emberrel, aki azt tudta nekem nyújtani, amire vágytam. Nem ismerhettem eléggé magam korábban, ha nem tudtam volna meg azt, hogy az, akit választottam ő utána, mit jelentett.
Nekem, ez a nyár azt is jelentette, hogy megismerjem mi az, amire szükségem van. Egy emberre, akivel el tudom képzelni hosszabb távon is a jövőt.
Találkoztam egy olyan valakivel, aki mint az előző is, kereste a párját, de nagyban különböztünk egymástól. Talán a hozzám, a természetemhez való hasonlósága, most sem tudom még igazán biztosan mi az, de közelebb kerültem érzésekben ehhez a férfihez, mint bárkihez korábban. Szükségem volt rá és talán neki is rám. Ez a bizonytalanság egy egész nyáron át ki tudott tartani, időben. Nem volt könnyű tettekben, sem érzésekben.
Már vége van a nyárnak, és a kérdésekre a választ még mindig nem találtam meg. Lehet, hogy nem is kellene keresnem tovább, mert ez egy hosszú folyamatnak mutatkozik. Nem csak egy nyár, aztán vége, egy élmény, hanem annál talán sokkal több. Tapasztalatokban mindenképpen.
http://www.youtube.com/watch?v=PlXjeHRa9xM&feature=related
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Kilépni a biztonságos zónából mindenkinek mást jelent. A utazás ettől még nagy kihívás marad, menjünk bár világgá, vagy a szomszéd városba.
Ugyanez igaz a nagybetűsre és a párválasztásra is. Szépen, csendesen gyülekeznek a kérdések és egyszer mindre a válasz is megérkezik. Szerintem.
Üdv: Ailet
Szia Éva!
Kilépni a biztonságos zónából mindenkinek mást jelent. A utazás ettől még nagy kihívás marad, menjünk bár világgá, vagy a szomszéd városba.
Ugyanez igaz a nagybetűsre és a párválasztásra is. Szépen, csendesen gyülekeznek a kérdések és egyszer mindre a válasz is megérkezik. Szerintem.
Üdv: Ailet
Amíg te szereted az utazást, én félek mindentől, ami új, pedig biztos tele volt kihívással. Az elmulasztott élményt pótolni nem lehet, kevés rá az idő. Ezért jelenthet többet számomra, ami most van, mint a múlt. Több mint volt, de kevesebb, mint ami lehetne ahhoz, hogy a kérdésekre választ is kapjak.
Pussz,
Éva
Szerintem kellenek a válaszok a bennünk felmerült kérdésekre.
Tatjana
Szia Ailet!
Amíg te szereted az utazást, én félek mindentől, ami új, pedig biztos tele volt kihívással. Az elmulasztott élményt pótolni nem lehet, kevés rá az idő. Ezért jelenthet többet számomra, ami most van, mint a múlt. Több mint volt, de kevesebb, mint ami lehetne ahhoz, hogy a kérdésekre választ is kapjak.
Pussz,
Éva
Értelek én, mindannyian mások vagyunk, de továbbra is tartom, hogy a félelem egy kihívás, bármilyen is, le kell győzni. Nagy feladat, nekem is vannak félelmeim, hidd el. Küzdök, nem számít idő, vagy kor, nem számít semmi akadály, hisz csak annyit kapunk, csak akkorát, amit és amekkorát le tudunk győzni. Nincs lehetetlen! :) Ha más nem, megszokjuk és ahhoz mérten alakítjuk életünket. Amit nem ugrunk át, azt kikerüljük. :) csak kreatívan... tudom annyit ismétlem ezt a szót, hogy lassan elcsépelem. :)
Csak mosolyogj, az már fél siker! :)
Üdv: Ailet
Te ki fogod ezt elemezni, és megtalálod a válaszaidat.
Üdv,
Pinokkió
Legyőzöm a félelmet még, ha nehéz is (nem számít idő, kor, akadály). Nem gondoltam, hogy még mindig küzdenem kell. Az életünket másként is lehet alakítani...
Pinokkiónak!
Hát persze, de jó lenne rövidre zárni, még időben.
Puszi nektek!
Éva
Élj a mának és élvezd!
Pusz
L.
Éva!
Élj a mának és élvezd!
Pusz
L.