újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Irány Ecuador 2

2011. október 2. - Látogatók száma: 47

Ég és föld között.

Azt hiszem, még néhány szót ejtenem kell Párizsról.

Mivel nap közben döntött úgy a sors, hogy magunkra hagy, hát élelem nélkül kellett boldogulnunk, ha már "önhibánkon kívül" lekéstük a Párizs-Atlanta járatot. Lecuccoltunk a Campanilében és irány az ingyenes busz, ami visszavitt a reptérre. Ezen a napon megismertük a repteret, kívül belül, már nem bírt volna senki lerakni semelyik sarkába, hogy ne találtunk volna vissza! Ettünk, ittunk, vásárolgattunk (csak képeslapot, meg ilyeneket, itt is jártunk alapon) és leesett az állunk. Párizs piszok drága hely. Csak összehasonlításképp, a reptérről a városba 80 euróért akart elvinni a taxis, Quitoban a fővárostól Ibarráig, ami legalább száz kilométer 60 dollárért vitt el később. Négyünket + csomag, itt mínusz csomag! Mert ugye az a reptér martalékává vált. Így azt ugyan nem tudtuk, mit veszünk fel másnap, de azt igen, mit vacsizunk! Francia kaja! Hm! Végre nem Meki, meg KFC, igazi, hamisítatlan rostonhusi, sose láttam még körettel, ki sem bírom mondani mártással! Tényleg fincsi, bor, literszám, ízlett. Kicsit ki is rúgtunk a hámból az ijedelem miatt, de a francia gasztronómia előtt le a kalappal! Persze az ilyen szociálisan rászorult vendégeket nem a "nagyasztalhoz" ültették, hanem egy külön terembe, kb 1 m2 helyen étkeztünk négyen, de kárpótlásként isteni volt a kaja. Ez is valami. :) De ekkor még fogalmam sem volt mit élek át másnap reggel a continental reggelinél!!!!
Az valami fenomenális volt! Sajt minden mennyiségben, kávé (az kell, anélkül megette a fene a napomat), pékáru a kis kiflitől a bagetten át a hihetetlen színű és állagú kenyerekig! Dzsem, gyümölcs, tej, ami a csövön kifér! Azt hiszem annyi sajtot azóta sem ettem! Még az útra is vittem. Mármint a beszálló kapuig, mert ott mindent elkoboztak volna. Láttam. Az amcsik nem szórakoznak, el vele, ami kaja, folyik vagy gyanús!
Az ám, csak kiderült, nem kell Atlantába menni, Miamin keresztül repít el az Air France Quitoba, de ott át kell szállnunk ismét.

Második átszállás: Mielőtt egyáltalán beszálltunk volna, a reptéri toalettről is nyilatkoznom kell. Automatából vettünk tisztálkodási szereket, minden volt, ami szem száj, test ingere. Elismerésem, tényleg!
Viszonylagosan elégedetten sétáltunk a beszállókapuig, mindenhol szabad utunk volt, minket már nem zaklattak :) de egy fehér papírt a kezünkbe nyomtak. Gondoltuk kitöltjük! Hála a sors ismét velünk volt, spanyolul is le volt írva minden kérdés. Csak egyet vezetek le itt, nem akarom túlterhelni senki agyát. Szóval természetesen túl a személyes adatokon, volt néhány nevetséges is. Pl. Ön vagy családtagja valaha elkövetett e az USA polgárának gyermeke ellen bármilyen gyermekrablási, vagy visszaélési kísérletet? Röhej. Az lehet, hogy nem vallom be ha esetleg drogoznék, de ezt pláne nem! Ki az a pihent agyú, aki ilyen kérdést feltesz? Azóta is azon merengek, hogy van aki erre igent mond? Vagy csak a mi nyelvtudásunk volt hiányos, de ezt nem lehet félre érteni!!!! A jó ég áldja meg az USÁ-t én csak át akarok utazni rajta, le sem akartam szállni, ha nem kellett volna!! Előzőleg már a neten kitöltöttem egy átutazási engedélyt, azt hiszem Vista vízum, már nem emlékszem. Miért kérdeznek ilyeneket tőlem?
Mindegy, irányba voltunk, felmehettünk a kétemeletes gépre és kezdetét vette a kb 10 órás repülés. Én mint dohányos ember már a második órában egyre agresszívabban szemeztem az ablakkal, meg a wc-vel, de végül kibírtam. Büszke is vagyok magamra. :) Nem üvöltöttem senkivel, nem borítottam rá a poharamat az előttem ülőre, pedig megérdemelte volna, mert folyton pattogtatta az ülése háttámláját. (talán rossz volt, nem szépen finoman eresztette előre, csodálom hogy hátba nem verte őt!) Tíz percenként hátra dőlt, aztán derült égből télapó! Megnyomta a gombot és minden, ami a tálcámon volt, repült. Így sikeresen telibe is locsolt az almalevemmel. Még jó, hogy a takaró rajtam volt, meg a kabátom, mert hibernáltak minket. A takaró és a kabát is totál csatakos lett. Idióta! De én tényleg nem csináltam botrányt, csak - persze magyarul - anyáztam. Azt lehetett, nem értette. :) Bájosan vigyorogtam hozzá és ő is rám. Anyád jól van?
Aztán megérkeztünk a reptér közelébe és én Allelujázva borultam volna térdre, hogy végre elszívhatok egy cigit! Legközelebb, ha még utazok ilyen hosszan, elektromos cigit viszek, nem érdekel!
Bár a leszállás maga volt a rémálom, némiképp mégis megkönnyebbültem. Ez már nem Európa, ez itt Amerika! Igaz csak észak, de ami késik nem múlik, eljutunk Ecuadorba is! Hajrá! Már a célegyenesben vagyunk!

Kép: ég és föld között

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 4. 09:32

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. október 3. 20:06

Wooow! Én mindig csodáltam azokat az embereket, akik nyakukba veszik a világot. Nem törődnek semmivel, csak mennek. Én már attól aggódtam, hogy barátomék, a szomszéd (pár km-re lévő) Erdélyben, mivel itatják majd a pár hónapos gyereküket?! Stb... aggodalmak sora... Saját magamról nem is beszélve. Én egy túltervező vagyok!
Csodálva olvaslak tovább,
Pinokkió

Én nem kínlódok ilyeneken, kreatív embernek tartom magam és kimondottan bízom abban, hogy mindent meg fogok tudni oldani. Akárhogy, de ezekből születnek a legjobb, legviccesebb emlékek. Ahogy esik alapon, bár mint írtam azért az alap biztonsági kérdésekben nem engedek. (ismerve önmagam: biztosítás ++ kategóriában :), pálinka a fertőzések ellen, meg oltások tömkelege...) A görcs megöli az élményt. Szerintem. Csak az angol nyelvtudás hiányzott, semmi más. :)

Ailet
2011. október 4. 09:26

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. október 3. 14:10

Szia Ailet!

Olvasás közben átéreztem az utazásod izgalmait. Én is többször megtettem már az utat USA és Magyarország között. A párizsi repülőtér alkalmazottjai nem túl kedvesek, udvariasak tapasztalataim alapján. Amerikában pedig köztudomású, hogy a második nyelv a spanyol, a rengeteg bevándorlónak köszönhetően. Olvasom a folytatást!

Puszi

heleenke

Szia Heleenke!

Lehet, hogy a második anyanyelv a spanyol, de az USA reptereken 99%-ban feketék dolgoznak, akik nem beszélni spanyolt...

:) Ailet
2011. október 3. 20:06
Wooow! Én mindig csodáltam azokat az embereket, akik nyakukba veszik a világot. Nem törődnek semmivel, csak mennek. Én már attól aggódtam, hogy barátomék, a szomszéd (pár km-re lévő) Erdélyben, mivel itatják majd a pár hónapos gyereküket?! Stb... aggodalmak sora... Saját magamról nem is beszélve. Én egy túltervező vagyok!
Csodálva olvaslak tovább,
Pinokkió
2011. október 3. 14:10
Szia Ailet!

Olvasás közben átéreztem az utazásod izgalmait. Én is többször megtettem már az utat USA és Magyarország között. A párizsi repülőtér alkalmazottjai nem túl kedvesek, udvariasak tapasztalataim alapján. Amerikában pedig köztudomású, hogy a második nyelv a spanyol, a rengeteg bevándorlónak köszönhetően. Olvasom a folytatást!

Puszi

heleenke
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: