újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Irány Ecuador 3

2011. október 3. - Látogatók száma: 40

Miami

Borzasztó hosszú repülés és a locsolás után már nem hittem, hogy rosszabb jöhet, de jött. A leszállás. Négyünk közül mind meginogtunk az egészségünkben. Gaya végig pezsgőzött, meg lazacot evett (ami megjegyzem pocsék volt) hát orosz a lelkem, mit tegyen. Anna gyomorbajainak hála már meg sem kóstolta a kaját, a lánya Shisa aki sajtburgeren nőtt fel, rá sem nézett. Én legalább próbálkoztam, mert nem ér semmit a puding sem anélkül. Hiába, maradt a diónyi zsemle. Zsemlécske gombócka. Azt viszont begyűjtöttem. Elcseréltük ki mit enne. Gayáé volt az összes lazac.
A landolás ingatag volt, pattogtunk a kifutón, mint egy labda és az az egy vigasztalt, hogy odakinn verőfény várt! Rá sem mertem nézni a többiekre, mert féltem, hogy én is elszürkülök. Csak fehér voltam, az még emberi szín. Mármint az élet jele.
Aztán végre stabil földön járhattunk, nem kellett nyelvtudás, hogy elérjünk a kijárathoz, követtük a többieket. Egy kétemeletes gép közönségét nem lehet eltéveszteni. Mint a marhák a vágóhídon, terelés nélkül. Rohantunk, mert mindenki sietett és nekem már volt erőm játszani is, mert néhány szakaszon igénybe vettem a futószalagot. Evvel leelőztem az enyéimet, nem gond, csak elkiáltom magam magyarul és ők tuti tudják, hol vagyok! :) Sajnos csak szakaszosan utazhattam a vízszintes mozgólépcsőn, mert lépcsőházas, labirintusos rész közeledett, jelzőtábla nélkül. Besoroltunk a többiek után, majd végül kilyukadtunk egy hangár méretű teremben. Naná, mindenki várt, lassan haladtak a sorok, persze itt is angolul volt minden, hát kibetűztük melyik sor a miénk. Átutazók. Mi azok vagyunk, ott áll a jegyen, a végcél: Quito.
Fél óra és máris a fekete bácsi elé járulhattunk, aki unott képpel rabosított minket. Ujjlenyomat, fénykép és mindezt hangtalanul, mert miért is beszélgetnénk, ha nem muszáj. Úgy sem tudok angolul megszólalni! Legfeljebb, hello, from Hungary! I go to Quito. Ne kérdezze miért! :)
Tehát ezen is túl lettünk, aztán valamelyik alkalmazott segített, hogy a csomagunk mindenképp a végcélnál vár minket, ne is aggódjunk érte, mert azt Bp.-en feladják és Quitoban kivehetjük. Remek, akkor irány az indulási oldal, de a csomagkiadó mellett kellett elhaladni. Minő csoda! A kis lyuk épp az én bőröndömet okádta ki magából! Mi a szösz! A kötegelős csomagot egyedivé tettem, természetesen én kreatív vagyok, mert olvastam egy honlapon, így sokkal biztonságosabb. Nagy piros indavonalakat rajzoltam az összes oldalára, a feketén piszkos jól mutatott. Meg a többi egyszerű csomag között is! Felkiáltottam és már rohantam is érte! Hogy lehet itt az én csomagom, ha az Quitoban lesz este? A hölgy azt mondta, lehet, hogy az enyém keveredett véletlenül ide. Na persze. Én meg bantu néger vagyok! Eközben szépen lassan előzötyögött Gaya csomagja és az Annáé is. A gyereké sehol! Anna láttam, hogy visszanyerte a színét, nem is fehér volt, hanem vörös. Az idegtől. Néhány perces keresgélés és felirányítottak az eredeti légitársasághoz, ami nem az Air France. (csak csendesen megjegyzem Delta, mert később még akadtak velük gondjaink, de NEM ŐK A HIBÁSAK. Vis major, azt hiszem így mondják, de erről később bővebben.)
A Deltánál Anna már majdnem szétrobbant, naná, hogy itt is angolul akartak segíteni, aztán felhívták Quitot, ott végre beszélhetett valakivel spanyolul, de megnyugtattak, ott nincs a bőrönd. Itt sem. Akkor hol lehet az a skatulyányi porszem csomag? Ki tudja, talán Atlantában. Nem derült ki. Azóta sem.
Csomag nincs, Anna és Shisa dühöng és mi Gayaval csak néztünk hülyén magunk elé és én nem bírtam tovább. Kell egy cigi! Úgy ahogy voltam, kabátba, pulóverbe, bakancsban kirohantam a szabad levegőre. Azt hittem nyakon vertek, mert ahogy megcsapott a meleg és a rövidnacis pasik látványa, röhögőgörcsöt kaptam. Botladozva kerestem egy szemetest, mert mindenhol ki volt rakva az egyezményes dohányzást tiltó tábla. (én igyekszem betartani a szabályokat, nem csak rossz hírét vinni a magyarságnak :) A szemetes mellett rágyújtottam, Gaya is csatlakozott és együtt vihogtunk nagykabátban, már az sem érdekelt minket, csak szédelegtünk a hirtelen elfogyasztott nagy mennyiségű nikotintól és bámultuk az embereket, akik nagy ívben kikerültek minket.

Erről nincs fotóm sana. Tehát kép: internet

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 6. 09:12

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. október 6. 04:51

Szia Ailet!

Az utazás mindíg izgalmakkal párosul. Az egészben ez az érdekes. Azt ugye tudtátok, ha valakinek elveszik a csomagja, akkor egész szép összegű kártérítés jár érte.
A Miami reptérre már én is érkeztem téli ruhában. Izgalmas volt a télből hirtelen a nyárba kerülni.
Olvasom a folytatást.

Puszillak

heleenke

Szia Heleenke!

Szerintük nem veszett el és senki sem mondta ezt a szót, még angolul sem. :)
Csak más úton érkezett meg. :)
Gyakorlatlanok voltunk, de már mindegy. A Delta az mosta kezeit. Ennyi. :)

Puszi
Ailet
2011. október 6. 04:51
Szia Ailet!

Az utazás mindíg izgalmakkal párosul. Az egészben ez az érdekes. Azt ugye tudtátok, ha valakinek elveszik a csomagja, akkor egész szép összegű kártérítés jár érte.
A Miami reptérre már én is érkeztem téli ruhában. Izgalmas volt a télből hirtelen a nyárba kerülni.
Olvasom a folytatást.

Puszillak

heleenke
2011. október 4. 09:35
Hát persze, folytatom, de egy nap csak egy történet :) Azért kárpótolt az ottani világ és hidd el, nem ez a legrosszabb, ami történt.
Várd ki a végét! :)

Ailet
2011. október 3. 20:14
Én ezt nem bírnám!!!!!!!! Ááááá. Nem kell nekem Ecuádor!
De olvaslak, ha folytatod-)
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: