újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Irány Ecuador 4

Látogatók száma: 53

Érkezés Quitoba.

A több órányi nikotinhiány után Miamiban megnyugodott némiképp a szervezetem, bementünk a többiek után, akik még mindig a csomagért harcoltak, aztán csak fásultan közölték, hogy hiába nincs csomag, fel kell ülnünk a következő gépre ha nem akarjuk elveszíteni az odautat. Késésben voltunk. Megint. Párizsi élményeink még élénkek voltak, hát nagyon szedtük a lábunkat és a sors ismét velünk volt. Elértük.
Lenyűgöző volt! A LAN társaság gépe első osztályú kárpitozással, vastag, puha takarókkal, állandó net hozzáféréssel, kevés utassal és kényelmes fülhallgatókkal kápráztatott el, hogy azóta is vallom, az volt életem legjobb 4 órája, mármint repüléssel eltöltött 4 óra. Anna persze nem értett egyet, mert a felszállás után a wc-ben maradt egy ideig. Szegénynek nagyon nem bírta a gyomra. Én rászoktam a rágózásra. Vittünk 10 csomaggal! El is fogyott. Az odaúton. Mit nekem cukorka, meg dilibogyó! Csak a leszálláshoz használtam attól kezdve gyógyszert, - amit anyám biztonsági okokból a kézitáskámba dugdosott- tanulva az előző fojtogató próbálkozásomból, amikor bogyó nélkül értem földet Miamiban. Kár volt, de kibírtam.
Csodás út volt, naplemente, meg minden, igazán nyugodt kis regenerálódás után megérkeztünk végre. Quito, este. Semmit sem láttunk a fáradtságtól, magasan voltunk úgy 2700 m-en, el is nyomott minket a hely szelleme a transzferben, amit mi rendeltünk mailben az indulás előtt. Persze módosítottunk út közben a gikszer miatt Párizsban. Rugalmasak voltak. Hála istennek!
Csodás kis egyszerű "vályogház" stílusú szoba, négy ágy két ablak, közös fürdő. Labirintus, lépcsők, kissé vidékies, de volt egy hangulata, amit ha ma felidézek, nem tudom megfogalmazni. Pedig bőbeszédű vagyok. Családias, képekkel a falakon, maszkok, (híresebb vendégekről, akiket nem ismertünk) nagy kandalló, csak úgy nosztalgiázás miatt tüzet is raktak benne, mert ott úgy 25 fok volt nappal, éjszaka meg nem tudom, aludtam. A konyha is közös volt, mint másnap kiderült, az is családias, mint otthon. Zegzugos kis teraszok, amikre nagy fák vetették árnyékukat, lombjuk közt kolibrik repkedtek és minden csupa virág. A fürdőben nagy kád, minden vaskos fából, a wc-be papírt nem lehet dobni, de zárható és még hajszárító is volt. Az egyikben. Mert nagy volt a szálló. A tulaj német születésű, onnan vándorolt ki, nagyon furcsán beszélte a spanyolt, Anna szerint. De írásban profi volt.
Tehát a hely magával ragadóan egyszerű volt, találkoztunk is ott német nyugdíjassal, aki kapta magát és felkerekedett csak úgy bejárni Dél-Amerikát, az asszony nem akart vele jönni, hát egyedül volt. Ott rögtön fogadott is egy spanyol tanárt, aki megtanítja beszélni. Együtt boroztunk, persze chilei bort, mert Ecuador a sörbe jó, azt mondják olyanok a sörgyártásban, mint a németek Európában. Talán azért van ott annyi német. Mindegy én nem kóstoltam, mert nem szeretem, de a bort igen.
Úgy három napot töltöttünk itt, amíg vártunk Shisa csomagjára, minden nap el kellett menni a reptérre érdeklődni, ma megérkezett végre? Addig a lányka az anyja ruháit hordta. Mintha a sajátjai lettek volna! :) De tényleg. Kb egy méretet hordanak. Szerencse. Addig megünnepeltük a szülinapomat, bejártuk a város tradícionális részeit, sikátorokat, templomokat, a színház teret, ami a kedvencünkké vált, láttunk fura embereket és rácsodálkoztunk mindenre. Pl. a taxisokra. Meg az árakra. Nagyon olcsó volt minden. Még a taxit is megérte használni. A parkok gyönyörűek, gondozottak, tele szabadon nyíló hibiszkusszal, meg pálmafákkal, bokrok ontották szirmaikat, jó levegő, reggel kilencig hűvös volt, aztán kisütött a nap, egyik percről a másikra és nyári meleg lett este hatig. Mindenki nyugodtan igyekezett a dolgára, volt ugyan hangzavar, de ez a vezetési stílus sajátossága, egy sávot legalább ketten használnak egymás mellett, vagy ahányan elférnek. :) Na nem ennyire rossz a helyzet, de a nyüzsgő városról nekem más fogalmaim voltak Bp- ből kiindulva. Sosem tévedtünk el, vagy ha mégsem tudtuk hol vagyunk, taxiba szálltunk. Elrettentő példaként mindig én ültem elöl, én fizettem. Három törékeny nő mellett ez evidencia. :)

kép: naplemente Quito felé a LAN gépről

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

A "haláli utazás" folytatása..., jókat nevettem. (Mert ugye én ezeken csak nevetni tudok, kipróbálni semmi esetre sem!)
Üdv,
Pinokkió
Hihi... amire nem számítasz arra zsigerből reagálsz. Néha katartikus élményben lehet részed. Saját magaddal szemben is. :) A lényeg, hogy feszegessük a határainkat. Ez az igazi kihívás. :)

Üdv.
Ailet
Gyönyörű a kép a naplementével! Nagyon érdekes város lehet Quito. Több ismerősöm is van, akik onnan jöttek az USA-ba. Érdekes emberek számomra. Alacsony növésűek és csak az indián fejdísz hiányzik a fejükről, annyira magukon viselik az indiánok jellegzetes vonásait. Kiváncsian várom a folytatást.

Puszi

heleenke

megtekintés Válasz erre: heleenke

Gyönyörű a kép a naplementével! Nagyon érdekes város lehet Quito. Több ismerősöm is van, akik onnan jöttek az USA-ba. Érdekes emberek számomra. Alacsony növésűek és csak az indián fejdísz hiányzik a fejükről, annyira magukon viselik az indiánok jellegzetes vonásait. Kiváncsian várom a folytatást.

Puszi

heleenke

Igen, nagy a keveredés, de vannak közöttük "indiánabbak", bár ez elég profán megfogalmazás, de hidd el, ott van ilyen is. Pl. akik az őserőben élnek és csak különleges esetekben merészkednek elő onnan. Fura, színes hajviseletük és ruházatuk teljesen eltér a városiaktól, vagy esetleg (számomra teljesen meglepő módon) néhányan fehérebbek nálam... )

Pusz
Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: