újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Irány Ecuador 8

Látogatók száma: 43

JFK... New York

Delta:
A légitársaság pultjánál egy dekoratív külsejű némi spanyolos beütésű hölgy fogadott, Anna neki is kezdett a kérdezz- feleleknek. Mint kiderül, azért nem tudnak minket haza küldeni, mert Bp nem indította a járatot, ezért ők nem tudnak mire felültetni, tehát nem ők a hibásak, a hó, meg Ferihegy, vis major. Ilyen esetben nem terheli őket semmilyen felelősség, mert a havat még ők sem képesek varázsütésre semmissé tenni. Akkor mi mit tegyünk itt a reptéren csomagok, pénz, nyelvtudás és szállás nélkül? Oh kérem, semmi probléma, a csomagokat megkaphatják. Ennyi. Köszi.
Kivettük hát a romos bőröndöket és lekocsiztunk a földszintre, ami ekkorra már kiürült. Hová menjünk? Mi legyen 2 napig velünk? Anna kiborult, Zsisza is, nekünk már nem volt kedvünk hozzá. Nyilvános telefon, haza csörögtünk, hogy mi a helyzet, ne várjanak, csak két nap múlva megyünk.
Egyetlen élőlény volt csak ott, a portás. Indiai származású. Ő volt olyan kedves és a pultja mellett álló kioszknál feltárta a lehetőségeinket. Szállodák tömkelege kínálta szolgáltatásait, de az árak már nem voltak biztatóak. Egy szoba 100 dollárnál kezdődött. Mi csak ráztuk a fejünket, mire ő intett, hogy semmi gáz, a 4. terminál éjjel, nappal nyitva van, üzletekkel és kajával.
Hogyan jutunk oda? Ő kifelé mutogatott a kis vonatra, ami egy emelet magasan lebegő sínpályán zötyögött. Remek. Akkor irány a 4. terminál!

JFK 4 terminál:
Nyüzsgés, rengeteg ember, de szabadon mehettünk bárhová, senki sem akadályozott semmiben. Lecuccoltunk egy asztalhoz, ahol négy szék volt és próbáltunk ötletelni, mit tegyünk. Tanácstalanság. 10 dollárból még jól sem bírtunk volna lakni négyen. Egy menü 5 dollár. Egy doboz cigi 14. Haha.
Február eleje lévén fogalmam sem volt utalták e időközben a fizum, mert a telefonom nem működött az EU-n kívül. Annyira szánalmasak voltunk ott, mint négy ágrólszakadt, szerencsétlen hontalan! Akkor ott, átéltem, milyen lehet az, (Terminál c. film azonnal beugrott. Elismerésem Tom Hanksnek ezúton is. ) amikor nincs hová menned!
Aztán kipattant a nagy ötlet, telefon! Odajárultunk hát, csak egyet hívtunk, Gá férjét, aki azonnal utalt némi pénzt. Huh, ez jól esett. Annánál lehetőség kilőve, a kártyája otthon volt. Magyarországon. Én meg sem mozdulok nélküle, de ki tudja van e rajta. Ha meg leveszem, miből élek egész hónapban... fél hónapban? Mert ugye bérből és fizetésből él az ember...
Vártunk az utalásra, talán nem azonnal érkezik meg, kopogott a szemünk az éhségtől. Gaya és én kiballagtunk cigizni, kabát, két takaró, csukja a fejünkön, a szél még mindig vízszintesen fújta a hópelyheket, rekord sebességgel végeztünk. A cigi is fogytán volt.
Visszafelé menet, mert a kijárat az elsőn volt, kiszúrtuk, hogy amott a túl oldali galérián nyüzsögnek az emberek. Fekszenek. Tábori ágyakon. Közöttük járkál egy pap. Uzsgyi oda és erőteljes activityvel és néhány ügyesen elejtett angol szóval megtudtuk, hogy azt ott nekünk találták ki. Szükségszálló az itt rekedt utasoknak. Mindezt a reptér egyik galériáján. Remek. Kapunk egy-egy tábori ágyat. Felvillanyozó lehetőség. Lerohantunk hát, aztán az immár hallgatag többiekkel felkocsiztunk. Az elázott bőröndjeinket irányba állítottuk, elbarikádoztuk magunkat kissé, hogy a személyes szféránk ne sérüljön :) aztán komor ábrázattal elhelyezkedtünk. Borzasztó hideg volt. A teli ablakon kinézve csak a sötétet láttam, meg kb 50 cm-re ahogy a hó esik. Odafenn meg büszkén feszített az amerikai zászló a plafonon. Nem szeretem Amerikát. Nem szerettem meg. Az egész egy kényszer volt, mármint az átutazás, de itt mindig rosszabbat kaptunk, mint amire számítottunk. Semmi "a vendégért mindent" semmi "örülünk, hogy minket választott" semmi tisztelet. Persze, én vagyok a hibás, hogy használom az épületeit, meg egyáltalán, a lábamat az ő földjére mertem rakni! Nem vágyom vissza. Oda-vissza meggyűlt a bajom a ki és belépéssel, kellemetlen emlékeket őrzök, bár ma már csak nevetek rajtuk, mert minden, ami egy utazóval megtörténhet, velünk megtörtént (majdnem). Fáztunk, kényelmetlenül hevertünk egy nyikorgó tábori ágyon, éhesek voltunk, idegen földön, amikor már otthon kellett volna lennünk. Végül összedobtuk a maradék pénzecskénket és valami szendvicset mégis vettünk, mert muszáj enni.
A Delta persze készséges volta maga módján, megígérte, hogy utána néz, hamarabb hogyan tudnánk haza jutni, majd másnap reggel menjünk vissza.
Másnap reggel: Anna és Gaya visszavonatoztak az 1 terminálba a Deltához és mi Shisával vártunk. Szép lassan elfogytak az emberek, mi maradtunk csak. Aztán jött egy férfi és kérdezte meddig maradunk. Megmutattam neki a jegyet, erre magyarázott, hogy nem lehet itt maradni addig. Köszi, akkor hová menjek? Megmakacsoltam magam és lefeküdtem a kis tábori ágyamra és hátat fordítottam neki. Meg kellene tanulnom angolul, hogy az ilyeneket elküldjem a fenébe! De már túl vagyok rajta, nyelvtudás nélkül. Megértett. Akkor meg minek strapáljam magam. :)
Annáék arcából ítélve nem jártak szerencsével. A Delta nem tudott gyorsabb utat, sem szép szóra, sem sehogy, viszont a szállodások (mert volt egy pult, ahol az ilyen dolgokat intézni lehetett) nem voltak túl kedvesek. Egy nő, akitől próbáltak érdeklődni, hol lehetne a lehető legolcsóbban megaludni egyszerűen nem volt hajlandó megszólalni spanyolul. A beszélgetésük így zajlott: Anna elmondta spanyolul, amit akart, ő pedig angolul válaszolt. Idióta! Anna hiába mondta, hogy spanyolul mondja, ő nem, azért sem. Ráadásul Gaya próbált pénzt felvenni a kártyájával, de valamiért nem ment. Visszadobta a kártyáját. Na akkor most én jövök! Gayat a hónom alá kaptam és levillantunk a wc-be. Kell az néha, még akkor is, ha zuhanyozni nincs lehetőség. Kávé nélkül, kissé szédelegve, majd a víztől teljesen felébredve léptem az automata elé és becsúsztattam a kártyám. Tény, az enyémet is kidobta, de kiírt mindenféle lehetőséget. Olvasni tudok, angolul is, hát pár gombnyomás és néhány dollárért cserébe kiadott nekem egy adag papírpénzt! Alleluja! Lehet kávézni! Lesz cigi, kaja, meg minden! Gaya, arca is felderült, hát az ő kártyájával is próbálkoztam, siker! Pénzeső aztán még az is felmerült bennem, hogy valahol elfekvőben még van forint is nálam, amit a taxira szántam Ferihegyről haza. Nagy részét beváltottam és gyorsan a büféhez faroltunk. Terülj terülj asztalkám, kávé, szendvics, inni való, minden, amit eddig csak néztünk messziről! Még egy fánkot is vettem a nagy örömre, felszaladtunk a szükségszállásra (a galériára) aztán jóízűen elmajszoltuk a kaját. Végre Anna is felderült, sőt még Shisza is, aztán az ő fejükből is kipattant a nagy ötlet. Hazacsörögtek, hogy küldjenek neki a WUnionon pénzt. Ez sem ment egyszerűen, mert a kedves barát automatikusan a kártyájára utalta az első összeget. Istenem! Kész kabaré! Aztán a következő hívás után már sikeresen felvette a tőkét!
Eztán már némiképp megnyugodva hagytuk magunk mögött a terminált és visszavonatoztunk a Deltához. Még mindig semmi, de megtaláltuk a legolcsóbb szállást, amit tudtunk a kioszknál. Az indiai bácsi akkor is ott volt és ledumálta a dolgot a szállóval. :) (Ennyit a nők kreativitásáról! Csak rutinosan, ahogy a kerékcserét kell! ) Két fr. ágyas, dohányzó szobát kaptunk, valahol a reptér mellett. Ingyenes busz jött volna értünk. Hát ismét vonatoztunk egy kicsit, ma már nem esett a hó, de kb 30 cm puha párna borított mindent.
A buszon itt is ki volt írva hogy hová tart, de mi egyszerű emberek vagyunk. New York Inn, JFK Inn, Holiday Inn, mindegyik szálló Inn, nem mindegy? Nem. Rossz buszra szálltunk, 10 dollárunkba került, hogy a megfelelőbe vigyen minket a sofőr. :)
Bejelentkezés, előre fizetve egy éjszaka, 120$ és végre fürdőszoba! Erre vágytunk 30 órája!

Kép: a szükségszálláson

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia!
Nekem az egész sztoridról a Tom Hanks Terminálja jutott eszembe.
Imádtam!
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia!
Nekem az egész sztoridról a Tom Hanks Terminálja jutott eszembe.
Imádtam!
Üdv,
Pinokkió

Szia!
Még nincs vége, a végkövetkeztetés csak most jön. De tény, Terminál szitu. Én is imádtam... az utazást. Jó kis kaland volt.

Ailet
Hát nem semmi kis kaland lehetett pénz és szállás nélkül! Szívesen vendégül láttalak volna benneteket arra a pár napra. Igaz, a JFK-től elég messze lakunk, de ha tudomásom lett volna, hogy a honfitársaim ilyen bajban vannak, akkor nálunk lett volna szállás és meleg étel számotokra, hogy ne ilyen rossz emlékkel gondoljatok Amerikára.

Puszi

heleenke

megtekintés Válasz erre: heleenke

Hát nem semmi kis kaland lehetett pénz és szállás nélkül! Szívesen vendégül láttalak volna benneteket arra a pár napra. Igaz, a JFK-től elég messze lakunk, de ha tudomásom lett volna, hogy a honfitársaim ilyen bajban vannak, akkor nálunk lett volna szállás és meleg étel számotokra, hogy ne ilyen rossz emlékkel gondoljatok Amerikára.

Puszi

heleenke

Akkor még nem ismertelek, közöm sem volt ehhez az oldalhoz, de hálás köszönet érte. Ha véletlenül elkeveredek megint NY-ban, ( amire meglehetősen kicsi az esély) gondolok rád.

Puszi
Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: