London és én - Végre tényleg London!
Látogatók száma: 76
Esik az eső. Naná, hisz az angol fővárosban vagyunk, ha szikrázó napsütés lenne, meg is sértődtem volna, hisz az nem annyira angol, én meg pár napig maradok csak, szóval mindent eredeti angol változatban szeretnék látni. Megkapom. A szúrós, szitáló eső és a szél percnyi kétséget sem hagy afelől, hogy hova is érkeztem. Sikerül gond nélkül kitalálnom az ajtóhoz, nagyban köszönhető ez a mindenhol elhelyezett "exit" feliratú tábláknak, nem áltatom magam, hogy milyen ügyes voltam. Útitársnőmtől puszival búcsúzunk, valószínűleg soha többé nem találkozunk, de örökké hálás leszek neki a segítségért.
Nyílik az ajtó, kicsit úgy érzem magam, mintha mindenki engem bámulna, pedig nem, csak a hozzátartozóikat várják az emberek. Bennem meg ott van a para, hogy meggyötört arcomat nem fogják felismerni vendéglátóim, az elküldött fotók köszönőviszonyban sincsenek jelenlegi kinézetemmel. De szerencsére nincs gond, sikeresen megtaláljuk egymást, irány a város!
Nem győzöm kapkodni a fejem, ha a repüléstől nem lettem volna elég izgatott, ez most még csak fokozódik, ahogy egyre bejjebb érünk Londonba. Az első emeletes busz és a híres piros telefonfülke látványától majdnem felsikítok örömömben. Közben csekély angoltudásommal próbálok kommunikálni, de vendéglátóim megértik izgalmamat, hagynak nézelődni.
Megérkezünk, egyből teával kínálnak. Mondjuk, ezt a részt kihagytam volna, magyar vagyok, kávét ide, de gyorsan, ám udvariasan bólogatok és csak annyit kérek, legalább ne tejet öntsenek bele. Ismerkedés, vacsora és némi welcome drink után megkérdezik, szeretném-e látni Londont éjjel. Micsoda kérdés ez, indulás! Két sarokkal később szembejön a Parlament épülete és a Big Ben. Mint a régi windows, lefagyva állok a Westminster Apátság kerítése előtt is, elképzeltem Lady Dianát, ahogy itt, ezen az úton vonul be az esküvőjére. Később persze a fiatalok is itt esküdtek, de nekem az Apátságról mindig Lady Di jut eszembe.
A Temze vizén ezüstösen csillog az éjszakai kivilágítás, a London Eye rózsaszínbe öltözött a tiszteletemre. Csak megyünk, megyünk, emberek tömege mindenhol, az utcák meglepően tiszták, nincs eldobott szemét, pedig mintha fényes nappal lenne, úgy hömpölyög a túrista áradat. A kínai negyed színes, kivilágított lampionjai mágnesként vonzzák a szemet, a Soho-ba csak bekukkantunk, megcsodálom a Trafalgar téren álló Nelson-emlékoszlopot. Ez az 52 méter magas építmény Nelson admirálisnak állít emléket, aki az 1805-ös trafalgári ütközetben legyőzte Napóleon flottáját. A tér az ütközet emlékére kapta a nevét.
A nagy sétában megéhezünk, kérdezik, mit szeretnék enni. Utazás előtt beleástam magam az angol konyha rejtelmeibe, ezért inkább egy KFC mellett döntök, mondom, minek ide nagy felhajtás, a csirkét mindenki szereti, nagyot nem tévedhetünk. Igyekszem nem túl nagyot sóhajtani az igenlő válasz hallatán, hiába, egy ilyen kimerítő nap után nincs kedvem kísérletezni, inkább biztosra mennék.
Jóllakottan és boldogan ülünk be egy taxiba, mert észre sem vettük, milyen messzire sétáltunk rögtön első alkalommal. Elégedetten hajtom a párnára a fejem, másnap korán kelünk, utunk folytatódik, új élmények várnak.
Folyt. köv.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én nem hagytam ki az angol teát tejesen, és elmondhatom kellemesen csalódtam benne, és finom volt!!! Sőt ittam ír szerzetes sört is, sőt étteremben ami egyben pub is ( söröző), ír kávét, amiben van wisky is. finom volt, kellemes, és családom örült, mert, a nászom ír származású, s neki külön megtiszteltetés volt, hogy ízlett számomra az, amit Ő javasol, hogy próbáljam ki, s ha nem tetszik akkor sincs baj. Ezeket a helyeket már én is láttam, éjjel és nappal, s valóban a tömeg soha nem csökken, sőt, voltunk olyan helyen, ahol kijáratot javasoltak a tömeg miatt, s nem mehettünk be a metróba sem, mert megtelt !!Londonban közel 15-18 millió ember él, de lakni ennél sokkal több, mert az emigránsok sokan sokszor nincsenek regisztrálva,s dolgoznak bejelentés nélkül is, élnek, ja és megélnek. Azért a kínai éttermeknek is megvan ám a maguk varázsa !!
Puszi Éva.
u.i.: Talán egyzsre kiutazhatunk együtt és átélhetünk közös megrázó, és megható élményeket is !! Bízzunk benne !!Puszi
Nekem is rajta van a bakancslistámon London.
Madame Tussauds házát ki ne hagyjátok!
Nagyon örülök Anubis, hogy ennyi látnivalóval gazdagodsz és jól érzed magad. Ami azt illeti, van mit nézni, ha lehet, nézzétek meg Shakespeare szülőházát , nincs messze Londontól és a háborúban teljesen lebombázott Cowentryt, természetesem már újra épült..
További kellemes kirándulást!
Puszi
Puszillak! :)
Ahhoz előbb mégegyszer ki kéne jutni! :D :D
Nagyon örülök Anubis, hogy ennyi látnivalóval gazdagodsz és jól érzed magad. Ami azt illeti, van mit nézni, ha lehet, nézzétek meg Shakespeare szülőházát , nincs messze Londontól és a háborúban teljesen lebombázott Cowentryt, természetesem már újra épült..
További kellemes kirándulást!
Puszi
Örülök,hogy jött a folytatás!Olyan jó olvasni,általad átélhetünk egy keveset az élményekből.Köszönöm!
Puszi
Puszi!
Aztán nem ám kint maradsz egyszer! :)))
Puszi
Nagyon tetszik ez is!
Egy "baj" van csak a beszámolóiddal, annyira gördülékenyen, humorosan és jól van megírva és az ember annyira belemerül, hogy a túl hamar a végére ér, olvasná még tovább :)
Legközelebb kétszer ilyen hosszút légyszi! :))
Pusz
Áll az alku?
Pussssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Szia Anubis!
Tetszik az élménybeszámolód!.. Remélem azóta már sikerült némiképp kipihenned a fáradalmakat... Bár ahogy olvaslak, megállapítom, hogy fáradhatatlan voltál azokban a napokban... a sok látnivaló, nem hagyja...
Jól nézel ki a fotókon, nem is értem miért volt az aggodalmad? Nem látszik... Igaz, hogy többnyire sötét van... :-)
Puszi
A következő részben már nappali képek lesznek, tarts ki! :)
Puszillak
Kedves anubis!
Élvezetesen, olvasmányosan írsz!
Gratulálok! Gondoltál már arra, hogy
írj egy útikönyvet? Sikeres lenne!
Pussz: emillio
Az útikönyv írásához először utazni kell. :)) Jelenleg a Máv és a Bkk járatairól tudnék írni egy csekély beszámolót, nem épp Kazinczy stílusában. Hát, kell az nekünk? :))))))))))
Köszönöm, hogy olvastál!
Egy "baj" van csak a beszámolóiddal, annyira gördülékenyen, humorosan és jól van megírva és az ember annyira belemerül, hogy a túl hamar a végére ér, olvasná még tovább :)
Legközelebb kétszer ilyen hosszút légyszi! :))
Pusz
Tetszik az élménybeszámolód!.. Remélem azóta már sikerült némiképp kipihenned a fáradalmakat... Bár ahogy olvaslak, megállapítom, hogy fáradhatatlan voltál azokban a napokban... a sok látnivaló, nem hagyja...
Jól nézel ki a fotókon, nem is értem miért volt az aggodalmad? Nem látszik... Igaz, hogy többnyire sötét van... :-)
Puszi
Élvezetesen, olvasmányosan írsz!
Gratulálok! Gondoltál már arra, hogy
írj egy útikönyvet? Sikeres lenne!
Pussz: emillio