Nehéz nap
Látogatók száma: 54
Vigyázzunk egymásra!
Tavaly egész évben én furikáztam a kollégáimat, akik busszal jártak a munkahelyre, meg este vissza. A reggeli járat télen nyáron 12 km-ről mindjárt 20 km-re ugrott s 15 percről háromnegyed órára, tekintve, hogy ennyit fogyaszt a Fagyi, kissé krákogtam a tankolásnál.
Reggel háromnegyed nyolcra vittem a Ricsit iskolába, utána rongyoltam a sógornőmért, ki a világ végére, aztán a kertek alatt átvágtam a szomszéd városba, ahol persze lehetetlen átjutni a főúton a főváros felé, mert végig áll a sor. Közel vagyunk Pesthez, sok a bejáró. Persze én találtam menekülő utat. Az orvosi rendelőnél próbálok rákanyarodni a főútra, az ellenkező irányba, mint a legtöbben, hogy felszedjem, akik a buszon rostokolnak. Arra alig van forgalom, de egy nagy dög tehergépjármű veszettül közeleg, hát megadtam neki az elsőbbséget, a kis járgányom csigatempóban gyorsul. Mögöttem az új autójába feszítő pasi, naná, hogy kitolt az útra, még jó, hogy széles a főút, azonnal tekertem a kormányt izomból, nem akarok kivasalódni. A teherautó szele megdobott, de kikerült, én meg higgadtan szorítottam a kormányt egy hosszú pillanatig, Bea, a sógornőm, már rutinos, minden autóját összetörték, szerintem neki ez a végzete. Mondtam is, már ne vegyen drága autót, mert kár érte. :)
Tehát Bea kipattan és üvölt a pasival én is kikötöztem magam, nehezen ment, mert kicsit ijedt voltam, rácsaptam az elakadásjelzőre és kikászálódtam. Hátrasétálok, a férfi hadar, hogy elnézést, meg balra benézett, azt hitte, kimegyek... Bea meg üvölt vele. Én hallgatagon rápillantok a Fagyira, semmit sem láttam, ami eddig nem volt rajta. Már horpadtan vettem, vállat vontam, aztán az övére néztem. Úgy tűnt, az enyém vasalva van, mert a másik lökhárítója fincsin hullámzott, repedezett, ja és a ködlámpa helyét takaró műanyagok ripityára törtek. A fickó még mindig hadar. Gondoltam megszólalok én is, ha már én vagyok a sértett. "Uram, ez az első koccanásom, mióta vezetek, hát legyen büszke rá!" Éhgyomorra nincs kedvem általában dühöngeni, meg még merev voltam az idegtől. Csak nyugodtan, nem történt baj, legalább is nálam minden oké, hát ott hagytam egy szép napot-tal, szedegesse csak a romját. Bea már úgy is mindent elmondott.
Eztán elrobogtam a többiekért, majd ledolgoztam a 12 órámat és este hazafelé újra csak szembesültem azzal, hogy idióták az emberek. Főúton mentem, teli zöld, a gyalogosnak piros. Még egyszer jelzem, nagy főút, veszélyes kereszteződés, hosszú egyenes ráfutással. Jobbra index, már jó előre lassítok, mert látom, hogy a gyalogos ott nyújtogatja a nyakát a másik irányba és amikor odaérek, naná, lelép, majdnem belém száguldott oldalról. Kis híja volt, hogy nem törte be az ajtót. Akkorát ugrott, mint egy zerge. Mondtam is, persze, ülj be nyugodtan menet közbe, elviszlek haza! Még egy ideig néztem a visszapillantóból, hogyan integet és dühöng, aztán kicsit kiborultam. Tényleg micsoda fergeteges sebességgel tűntem fel a semmiből a hosszú egyenes szakaszon! De én vagyok a hibás, hogy kis ívben vettem a jobbkanyart. Akár befordulhattam volna a szembejövő sávban is. Ez a nap kész katasztrófa! Ennyi idiótát!
Nem álltam meg veszekedni, alapból konfliktuskerülő vagyok, feleslegesen nem idegesítem magam, minek is. Aki meg akar halni, tegye, de na az én autóm segítségével! Bár erre az oktatóm azt mondta, hogy a gyalogosról nem szabad felételezni, hogy ismeri a KRESZ-t, de könyörgöm, legalább a piros színt csak felismeri!
Levontam a megfelelő következtetést. Azóta úgy vezetek, hogy igyekszem a másik agyával is gondolkodni. Használom az indexet, mert sokan azt sem, átengedem a gyalogosokat majdnem mindenhol, bár erre is van idegtépő sztorim. Fő az óvatosság s ha egy mód van rá, amikor autóba ülök, én vezetek. Abból baj nem lehet alapon, mert más mellett, taposom a nem létező pedálokat vagy becsukom a szemem :)
Vigyázzunk egymásra!
kép: internet
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Örülök, hogy végül minden jól sikerül!
Vigyázz magatokra!
Pussz, Tündér
Kedves Ailet!
Örülök, hogy végül minden jól sikerül!
Vigyázz magatokra!
Pussz, Tündér
Szép napot az eső ellenére is!
Ailet
Nálatok már esik? Itt még semmi.
Vigyázz az utakon, csomó őrült gyalogos van. :) Tegnap majdnem engem is elütött egy, de komolyan. De azt sajnos nem hallják, ha én veszekszek. lehet jobb is. :)
És amikor negyedikként álltam a kocsisorban a balra kanyarodó sávban, előttem kettő nem indekszelt. Azért nem ártana, még, ha onnan nem is lehet máshová menni.
Bár múltkor az is előfordult, hogy zöldnél a balra kanyarodó sávból jobbra indult. Szerencsére nem volt forgalom. Némelyik autós is "nagyonhülye".
Tetszenek a cikkeid!
Puszik! Virág
Szia Ailet!
Nálatok már esik? Itt még semmi.
Vigyázz az utakon, csomó őrült gyalogos van. :) Tegnap majdnem engem is elütött egy, de komolyan. De azt sajnos nem hallják, ha én veszekszek. lehet jobb is. :)
És amikor negyedikként álltam a kocsisorban a balra kanyarodó sávban, előttem kettő nem indekszelt. Azért nem ártana, még, ha onnan nem is lehet máshová menni.
Bár múltkor az is előfordult, hogy zöldnél a balra kanyarodó sávból jobbra indult. Szerencsére nem volt forgalom. Némelyik autós is "nagyonhülye".
Tetszenek a cikkeid!
Puszik! Virág
Csak szemetelt, már nem esik... csak olyan szomorú az idő.
Na igen, a gyalogosok nem egyszerűek. Múltkor is megállok a zebránál, hogy átengedem az idős bácsit és az istenért sem akart átmenni. Háromszor intettem neki, miután megálltam, aztán rádudáltam, de ő integetett, hogy azért sem megy át előttem. Nem vitáztam tovább vele, mert mögöttem legalább tíz autó várt, aztán ott hagytam. :) megáll az eszem, nem is értem...
Az autósok sem kutyák, elmebeteg őrült némelyik, se index, se tükör, sem udvariasság, direkt nem enged el, mert neki nagy és szép autója van... pedig csak feltartjuk egymást. ill. ő engem, meg a többieket mögöttem.
Köszönöm, hogy olvastál.
Pusz: Ailet
Hol esik? Hol fúj? Nálunk még egyik sem, csak borul.
Nekem is tetszenek a cikkeid. Te az autós szemszögéből, én a gyalogos oldaláról nézegetek körbe. Utasként pedig mindig majrézok, még rutinos vezető mellett is. Hiába, aki megszokta a tömegközlekedést évtizedeken keresztül, így marad.
Nálunk, kertvárosban udvariasak az autósok, a gyalogátkelőhelyen nekem van elsőbbségem. Ők is tudják. Lassít is a kedvemért, de a mögötte lévőt figyelem általában, sose lehet tudni. Kivágódik és nekem annyi. Volt már rá precedens, tehát nem véletlenül vagyunk bizalmatlanok. :-)
Pussz,
Éva
Más agyával mi? És ha nincsen neki? XD
Tyson
Szia Ailet!
Hol esik? Hol fúj? Nálunk még egyik sem, csak borul.
Nekem is tetszenek a cikkeid. Te az autós szemszögéből, én a gyalogos oldaláról nézegetek körbe. Utasként pedig mindig majrézok, még rutinos vezető mellett is. Hiába, aki megszokta a tömegközlekedést évtizedeken keresztül, így marad.
Nálunk, kertvárosban udvariasak az autósok, a gyalogátkelőhelyen nekem van elsőbbségem. Ők is tudják. Lassít is a kedvemért, de a mögötte lévőt figyelem általában, sose lehet tudni. Kivágódik és nekem annyi. Volt már rá precedens, tehát nem véletlenül vagyunk bizalmatlanok. :-)
Pussz,
Éva
Én is voltam gyalogos, ezért igyekszem mind a két oldalt szapulni :) csak igazságosan... :) pl. mikor babakocsival próbáltam átjutni egyik oldalról a másikra, hát megmondom kereken, katasztrófa, pedig kisváros. De itt meg kell jegyeznem, hogy vannak jó élményeim is. Azért nem mindenki tapló az utakon, legyen az autós vagy gyalogos. Vannak kivételek, csak kevés.
Köszönöm, hogy olvastál.
Ailet
Szijjja!
Más agyával mi? És ha nincsen neki? XD
Tyson
Ha nincs, akkor majd én osztok neki észt :D
Ailet
Egyik barátom vezetett úgy, hogy folyamatosan kiabált és káromkodott. Semmit nem oldott meg, esetleg őt nyugtatta, ha kiadhatta a mérgét. Nekem a nyugalom a fegyverem..., főleg ha vezetek!
Érdekes hogy meg tudunk változni, ha az autóból kiszállunk és gyalogossá, biciklissé változunk;-)
Üdv,
Pinokkió
Szia Ailet!
Egyik barátom vezetett úgy, hogy folyamatosan kiabált és káromkodott. Semmit nem oldott meg, esetleg őt nyugtatta, ha kiadhatta a mérgét. Nekem a nyugalom a fegyverem..., főleg ha vezetek!
Érdekes hogy meg tudunk változni, ha az autóból kiszállunk és gyalogossá, biciklissé változunk;-)
Üdv,
Pinokkió
Ebben mélységesen egyet értek! Mintha személyiséget is váltanánk! Egész más a perspektíva, mint amikor leülök a földre a gyerekkel játszani... (Lóci szindróma... :)
Üdv: Ailet