újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Temetőlátogatás

Látogatók száma: 54

Ismét egy utazás, csak kicsi, az Alföldre, a szüleim a széles rónaság szülöttei, jó 40 éve élnek itt Pest közelben, de mindig visszajárunk. Pihenni, nyaralni, halottainkhoz, élő rokonainkhoz. Most ez volt a terv: rendbe rakni a rokonok sírjait.

Nem indult jól a reggel. Anyám első körben közölte, hogy ne merészeljek nagy csomagot vinni. Jó, én tényleg törekszem a súrlódásmentes együttlétre, egy strandtáskát tömtem csak tele.
Reggeli függőségeim : kávé, cigi, felseségek.hu (és ez nem vicc, csak a szigorú tény:) meg aztán néhány napig net nélkül leszek... (hogy is bírtam, nem tudom :) de a fiam közölte, ő nem akar menni sehová. Fél órámba került, hogy rávegyem, öltözzön fel, üzletet kötöttünk. Érteni kell a gyerekek nyelvén. :) A Twinivel mentünk volna, tekintve hogy ez költséghatékony. Fele annyit fogyaszt, mint a Fagyi, meg fele akkora a csomagtér is. :( mindegy, ahogy belépek, anyám végig néz rajtam... mi a fene? Pulóver, farmer, cipő... mi az, leöntöttem magam? Mire ő: ebben a cipőben velem nem jössz sehová! Agyam a duplájára dagadt. Mi baja volt vele? Nem tudom. Szerinte vékony vászoncipőben egyáltalán nem helyes az agyagos trutyiban, késő ősszel végigtrappolni. Hiába győzködtem, már össze is vesztünk. Apám persze rutinosan besuvasztotta a csomagomat valahová a Twini legaljára. (mondtam már, apám egy zseni) Szóval parázs vita után én felvonultam lakásomba és leültem netezni... akkor nem megyek és pont. Anyám háromszor hívott, hogy átveszem e a cipőt. Annyira gyermeteg azt hinni, hogy mindent megteszek, csak hogy vezethessek :) Mert ugye ez volt az én célom. :) A gyerek meg tíz percenként futkosott fel, hogy most megyünk, vagy nem? Én már megnyugodtam, nálunk ez így megy, kidühöngjünk magunkat, aztán vége.
Apám üvöltött, hogy mekkora hülyék vagyunk (tény) de én roppantul utálom, a felesleges szabályokat, pláne, ha beleszólnak, mit is viseljek, nem beszélve a korlátozásokról... végül áthidaló megoldásként levonultam egy bakanccsal a kezemben, behajítottam az autóba, bár nem volt szándékomban viselni. Anyám meg dúlt-fúlt. :)
Nem vezethettem. Dacból, azért sem engedte meg, mert ugye a mi családunkban anyám viseli a nadrágot, én a ... talán szoknyát, apám pedig a papucsot... :) Immár 47 éve!!!! Nem is értem, hogy bírja fater!
Lényeg, hogy az út vége felé végigcipelt anyám a piacon (virágot vettünk) csak megfűztem, hogy vezethessek. :) 20 km, de ez is valami. :)
Másnapi program: temető. Eleve elvetélt ötlet, hogy ezen a napon vezessek, mert anyám olvasta a horoszkópom, hogy én balesetveszélyes vagyok aznap, hát meg sem próbáltam :)

...

A temető nyüzsgő volt, végiglátogattuk a sírokat, én gyalog mentem és közben kissé elmerengtem, mennyi tragédia sír le a fejfákról... élt 14 napot.... élt 2 hónapot... egy asszony, aki eltemette minden szerettét... meghatódtam. Az eltávozottak, kiknek mementói ott állnak, mindig elcsendesítik bennem az egyéb hangokat. Emlékek, érzések és a csend jár át. Tudom, ez az élet rendje, az út, a jelek, a karma, a lét értelme, de mégis nehéz maradni nélkülük... Béke lelkeikre. Mindenki lelkére.

...

Aztán mécsest is gyújtottunk, bár ott nem annyira szokás (vagy csak még nem voltam ott okt. 31-én) majd elmentünk ebédelni. Meglátogattuk a kereszt szüleimet is. Borúra derű, jót csevegtünk a vidéki élet és a fővárosi lét különbségein. Ezt nem részletezem, mert kb. 3 Háború és békényi kritikát fogalmazott meg néhány mondatban keresztapám. Az öreg nem szelídült meg az évek során, de én már csak diplomatikusan mosolygok az éles szófordulatain. :) Huncut az öreg, az már biztos. :) Persze azonnal elém rakta legújabb szenvedélyét, szilva pálinka. 51 fokos, hm... ízletes volt. Én ihattam, nem vezettem. Néhány kellemes óra után távoztunk, majd faházunkban meghúztuk magunkat. Másnap anyám hirtelen ötlettől vezérelve közölte, hogy nincs tennivaló, induljunk haza. Rendben, de én vezetek. Alkudoztam. :) A vászoncipőben. :) Rábólintott.
Azért előtte elvittem sétálni a fiamat, mert ugye ezzel vettem rá az egész utazásra, ígéret szép szó alapon, legalább 4 km sétáltunk oda, majd vissza, a semmi közepén. Ragyogó időnk volt, a föld száraz, mint a beton. (ennyit a sárról meg a vászoncipőről)

Néha nem tudom eldönteni, melyik a szebb. A végtelen föld, távolban a templomtornyokkal, melyeken ott csücsül a napsugár, vagy a városi tűzijáték aug. 20-án... talán a lelkiállapotomtól függ. Kicsit vidéki vagyok, kicsit városi. Mindkettő máshogyan szép. Máskor és másért. Nálam megfér a kettő, de ott akkor nagyon jól esett a távlat, az őzek sötétlő foltja a láthatáron, a színek és az illatok. Feltöltődtem és Ricskó alaposan elfáradt. :) legalább nyugton lesz egy ideig.
Délután sétakocsikázás haza, kissé elszámoltuk magunkat, az óraátállítás miatt nagyon gyorsan besötétedett. Én szeretek este vezetni, nem probléma, de Füzesabonynál egy idióta kicsorgott elém a főútra és vész fékeznem kellett. Kicsi hiányzott, hogy lerombolom. Kisfiam már induláskor panaszkodott fejfájásra, - nem is csodálkozom, tuti gyomorrontást kapott a rengeteg elfogyasztott édességtől. Hiába beszél neki az ember, akkor tanuljon a saját hibájából. - ekkor feladta és végighányta az utat az első benzinkútig. Helycsere. Fater vezetett én meg ápoltam a fiam. Gödöllőig aludt. Szegény, megfogadta, soha többé nem eszik édességet! Megnyugtattam, nem kell megfosztania magát teljesen tőle, csak mértékkel kell enni. Olyan fehér volt, mint a fal, de otthon, ahogy elhaladtunk a temető mellett a sötétben, nagyra nyílt szemekkel gyönyörködött a csodás fényárban.
Minden Szentek estéjére mécsesfénybe borult a kálvária és majd minden sír. El is beszélgettünk miért van ez és mire haza értünk, hellyel-közzel rendbe jött.
Ma már minden rendben, ebédre birkapörköltet eszünk (hm... igazán fincsi, kereszt főzte :) , Ricskó meg diétázik egy kis krumplival. :) Lám lám, a falánkság káros. De talán megtanulja ezt a szabályt saját érdekében és emlékezni fog arra is, mi értelme a November 1.-nek.

Kép: net

A cikket írta: Ailet

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Így van ez, amikor megpróbálnak ránk hatni. Egy egyéniségre? Hát az vagy, de látsz, érzékelsz, mindent megfigyelsz, ami számodra fontos a praktikum. Minek annyi cécó? Az áldott család! Nem mulasztod el külön-külön jellemezni szinte valamennyi hozzád tartozót. Nem feledkezel meg azokról sem, akiket nem is ismersz, csak gondolod (olvasod) a feliratokat ott a temetőben. Lazán, könnyedén, olykor komoly érzéseket ezzel leplezni próbálsz, de én látom benned mindazt, ami ahhoz kell, hogy az életet éld. És te azt teszed!... Tetszett ez a röpke idill, jól megfogtad a dolgok lényegét a magad stílusát beleadva. :-)
Minden egyes nap, tőlünk lesz más!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Így van ez, amikor megpróbálnak ránk hatni. Egy egyéniségre? Hát az vagy, de látsz, érzékelsz, mindent megfigyelsz, ami számodra fontos a praktikum. Minek annyi cécó? Az áldott család! Nem mulasztod el külön-külön jellemezni szinte valamennyi hozzád tartozót. Nem feledkezel meg azokról sem, akiket nem is ismersz, csak gondolod (olvasod) a feliratokat ott a temetőben. Lazán, könnyedén, olykor komoly érzéseket ezzel leplezni próbálsz, de én látom benned mindazt, ami ahhoz kell, hogy az életet éld. És te azt teszed!... Tetszett ez a röpke idill, jól megfogtad a dolgok lényegét a magad stílusát beleadva. :-)
Minden egyes nap, tőlünk lesz más!

Köszönöm Éva, hogy olvastad és megértetted a lényeget. :) Mert ez az: minden nap élni az életünk. Mert a miénk és csak egy van. Akkor legalább tegyük úgy, ahogy kényelmes, kellemes. :) (a gondok ellenére)

Pusz: Ailet
Szia Ailet!
Most megnyugodtam. Nemcsak a mi családunk "szeleburdi". (és még enyhén is fogalmaztam :)

Pusz,

L.

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Szia Ailet!
Most megnyugodtam. Nemcsak a mi családunk "szeleburdi". (és még enyhén is fogalmaztam :)

Pusz,

L.

Szia L.!

Minden család olyan amilyen. Így szeretjük és fogadjuk el, ahogyan ők minket. :) Különben rettentően uncsi lenne az élt. Hát nem? :)

Pusz: Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: