Tenerife 1
Látogatók száma: 52
Megint egy első... első nyaralásom repülővel. :)
Ha már az utazásnál tartunk, az utóbbi két-három évben elszaladt velem a ló. :) Belevetettem magam az utazás gyönyöreibe. Már írtam Ecuadorról, a kenuzásról, de az első, repcsis élményem, az első igazi külföldi nyaralásom felnőtt fejjel, amiért én magam megdolgoztam, szerveztem és fizettem, az ez volt.
Tenerife. A Kanári szigetek egy gyöngyszeme. 8 nap, 7 éjszaka, EU tagállam (elvileg), bár ők kikérik maguknak, nem spanyolok, hanem "tenerifiek". Jó, én meg pesti vagyok nem magyar. Pest megye is Pest nem?
A repüléstől kissé paráztam. Anyám szerint olyan, mint a hullámvasút, hányingerkeltő. Na ilyenkor intem le őt, én imádom a hullámvasutat, ha olyan, akkor imádni fogom! Nem olyan volt. Én a lánchintára szavazok. Szédületes a felszállás. Bár azóta megszoktam és megszerettem, akkor ott, iszonyatos volt.
De kezdem az elején. Ferihegy, 2009 szeptember eleje, éjszaka. Na jó hajnal, sötét volt és kész. A fiam nem volt hajlandó aludni előtte, miért hallgatna rám, túl izgatott volt. Én is. A menetrend szerinti járat 5 óra alatt visz majd el arra a távoli szigetre. Mi hárman, Erika ( a barátnőm) Ricskó és én be is szálltunk. Fogalmam sem volt hová üljek. A számozás és a betűzés akár a moziban( bár oda sem járok), de az indulás előtt elfogyasztott likőr, amit Erika rámtukmált tökéletesen lenyugtatott és elbódított. Éhgyomorra fejbe vágott rendesen.
Nagy nehezen megtaláltuk a helyünket és a fiam meg én úgy lógtunk az ablakon, mint a majmok az állatkert rácsán. Bambán vigyorogtunk kifelé. Semmit sem láttunk, csak a fényeket. A felszállás maga volt a pokol! Szédültem, forgott a gyomrom és azt hittem ott helyben zokogva kiugrom akár ejtőernyő nélkül is! A belső szerkezetem az ülésbe préselődött, aztán fordultunk egyet, majd a másik irányba és én a karfát majdnem letéptem.
Egy perc és kigyulladt a zöld lápa, hogy elértük a megfelelő magasságot és mintha elvágták volna a nyomást a gyomromban. Felsóhajtottam. Rögtön a gyerek után néztem, ő még mindig az ablakon lógott. Élvezte. Hú. De jó. Legalább ő nem lett rosszul. Elkezdtük az utat, majd lekapcsolták a villanyokat. Aludjatok! Na persze, én aki még akkor sem tudok pihenni, ha ketyeg az óra! Jó vicc.
Ricskó akkor 6 éves volt, el is fáradt a nagy nézelődésben, meg hajnali 2-3 lehetett. Elájul az ülésen. A kabátjával takargattam egy ideig, mert didergett. Tényleg nagyon hideg volt. Helyezkedtünk jobbra, balra, de sehogy sem volt kényelmes. Erika persze úgy aludt, mint a bunda. Ő már nem először repült. Hozott egy felfújhatós nyakpárnát magával. Igazán szólhatott volna, hogy ha kényelmesen akarok ülni, hozzak párnát. Mindegy, nehezen, de pihentem szakaszokban 2 órát, közben háromszor cseréltünk helyet a fiammal, aztán felhajtottuk a karfákat és Ricskó végignyúlt a három ülésen. A lába Erika ölében, a feje meg az enyémben. Ez bevált.
Mielőtt megkezdtük volna a leszállást, visszarendeződtünk és hozták a reggelit. Már a gondolatától is forgott a gyomrom, de a látványtól elszállt az életkedvem is. Úgy nézett ki, mint a virsli. Talán az volt, de a szaga nem volt ismerős. Beértem a kávéval és a gombócka zsemlével. A gyomrom kezdett helyre jönni, csak a nikotin hiányzott, de nagyon. Dohányos vagyok, nem csoda. Erika pedig piszkált is, mert ő nem cigizik. Mondtam is neki, ötven fölött már kár rászoknia, megrövidíti az életét. Nekem még mindegy, de ő már a nyugdíj előtt áll! Mi lesz, ha nem éri meg? Nevetett, én is, de elértem, hogy nem piszkált többet. Erikáról tudni kell, hogy egy rettentő nagy hangú nő (állítása szerint a Délkerben muszáj volt kiabálnia és rajta ragadt a szokás. Nemrég hangszálgyulladása volt, nem bírt beszélni és a férje meg is kérdezte az orvost, hogy nem lehetne-e ezt az állapotot véglegesíteni :) Ezúttal nem haragudtam azért, hogy alap hangon üvölt, mert a légikisasszonyok mindig meghallották, ha valamit akart. Mondjuk fűtést. Marokkó felett már folyt rólunk a víz. A fiam bugyira akart vetkőzni, de közöltem vele, ha megteszi, hazaküldöm azonnal, amint leszálltunk. Hatott. A nadrágot magán hagyta. Jézus, milyen élénken élnek bennem ezek az emlékek...! Hihetetlen mi mindenre emlékszik az ember!
A landolás előtt cukorkát osztogattak, nem tudtam miért, vettem egy marokkal a fiamnak is, aztán megindultunk lefelé. Atya úr isten! A jobb fülem azt hittem tőből leszakad! Tuti halláskárosult leszek, gondoltam, mert annyira lüktetett és fájt, hogy nyelni sem bírtam. Csendben szenvedtem és amikor kiléptem a gépből, közöltem, engem többé nem vesz rá senki, hogy felüljek egy ilyen madárra! ( Hiába, a kalandvágyam leküzdhetetlen, újra próbálkoztam később :)
Mint már többször említettem, a magyaron kívül nem igen beszélek más nyelven, de mutogatni és rajzolni profin tudok. Erika sem, bár ezen hiányosságát a hangterjedelmével pótolja. Kiszedtük a csomagokat a futószalagról, aztán kirohantunk (mert Erika folyton siet, pedig nyaraltunk) alig gyújtok rá, már látom is, hogy egy női taxishoz lép a hatszáz férfi között, és vadul hadonászik a foglalásunkkal. A fejlécen ott a hotel neve szerencsére, mert a kiejtéséből senki az ég világon nem jött volna rá, hová akarunk eljutni. A nő mosolyogva bólint és a nagy hodály merci hátsó csomagtartójába kezdi bedobálni a nem elhanyagolható méretű csomagját. Fiam már ott is termett én meg dohogva kerestem egy kukát, hogy elnyomjam a csikket, amit kb két slukkra szívtam el. Húh. Szédületes volt, de beültünk a kocsiba és már repültünk is a hotel felé. Úgy 15 perc, autópálya, hegynek meredeken fel és ott is voltunk. A hölgy kirakott, fizettünk és a tök üres utcán körbekémleltünk. Sehol senki. Naná, hajnal 7 óra. Néhány nap múlva tudtam meg, hogy ott 9 előtt nincs élet. Ráérnek, későn sötétedik, minek rohanni. Igazuk van.
A hotel is csendes és nyugodt volt, de én meglehetősen ki voltam fáradva a repüléstől, meg a nem alvástól, de a szobát csak 10 kor lehetett legkorábban elfoglalni. Hurrá, akkor miért nem indították később azt a nyomorult gépet? Naponta jött, de mindig éjszaka. Akik átszállással jöttek, azok is lassan megérkeztek, ők is ugyanott vártak. 10 ig. Néhány óra múlva a magyar összekötő is megjelent. Levezetett egy terembe, ahol elmagyarázta a helyzetet, mit lehet itt csinálni a nyaraláson, szervezett utakra lehet befizetni, meg miegymás. Pont nem érdekelt, kivéve ha azt mondja, kapok egy ágyat. Viszont kaptunk Sangriát. Azt szeretem, de nem reggel, kávé után, diónyi zsemlével a gyomromban.
Mást nem igen tudtam tenni, mint várni, közben teljesen regenerálódott a szervezetem a repülés élménye után, a fiam meg egyre bátrabb lett, kimerészkedett körbenézni. Én még nem ismertem a helyet, így nem engedtem messzire, de láttam rajta, hogy végtelenül unatkozik és még fáradt is.
Nagy sokára aztán megkaptuk az apartmant, melyben egy háló, egy nappali, egy konyha, egy fürdő és egy terasz foglaltatott, a másodikon. A bejárat kívülről, lépcsőn megközelíthető. Olyan görögös volt az egész, fehérre meszelve, hangulatos cserjék mellett vitt az út, meg pálmafák között. Már fényes nappali világos volt, így jól láttam mindent, csak épp a szemem homályosodott el a fáradtságtól.
Felvonultunk és ledobtuk magunkat. Kisfiammal a hálót kaptuk, két hatalmas ágy, romantikus kis háló, tv, óriási gardrób, széf. Tetszett. Erika a nappaliban aludt a nagy kanapén. Kihúzhatós volt. Én, mint bútorárus, játszva megágyaztam neki, bár felesleges volt, az ő 160 cm-ének elég volt az egy szárny is. Így sem érte végig.
Délután arra riadtam, hogy Erika üvölt. Az ajtó csapódott és én kimásztam az ágyból. A fiam édesen aludt, meg sem mozdult, de én kiballagtam. A takarítónőt ordította le épp, hogy milyen jogon sétál be, amikor itt vagyunk és alszunk. Már nem. De nem szóltam bele, minek, úgy sem értette a spanyol nő, amit a barátnőm kiabál. Viszont megfélemlítette. :) Ha valaki nincs hozzászokva tényleg ijesztő.
kép1: érkezéskor a központi helység terasza
kép2: a teraszunkról kinézve este
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Ailet!
Nagyon érdekes utazás elé nézek, mert olyan élethűen írod le a történteket, hogy úgy érzem, minta én is veletek utaztam volna.
Puszi
heleenke
Örülök, hogy átélhető, épp ez a célom vele : átadni az élményt, az apró gondokkal együtt, amik megadják a sava-borsát egy kalandnak...
Pusz
Ailet
Nagyon érdekes utazás elé nézek, mert olyan élethűen írod le a történteket, hogy úgy érzem, minta én is veletek utaztam volna.
Puszi
heleenke
Szia Ailet!
Most írjam, hogy minek nekem utazni?! Itt vagy te, és elmeséled;-) (Jó, leírtam.) Na olvasom a 2. részed:-)))
Üdv,
Pinokkió
:) Ez az utolsó sztori... megígérem!
Viszont várom a tiédet! :)
Üdv, Ailet
Most írjam, hogy minek nekem utazni?! Itt vagy te, és elmeséled;-) (Jó, leírtam.) Na olvasom a 2. részed:-)))
Üdv,
Pinokkió