Tenerife 2
Látogatók száma: 65
Túra a szigeten.
Ha már felébredtem Erika azonnal elsorolta mit kellene venni. Gyakorlatias asszony, hát rábíztam a listát, míg a fiam aludt, én felfrissültem. Maga volt a mennyország! Folyó víz, kád, meleg, csend.
Amint Ricskó magához tért, elindultunk feltérképezni a terepet. Na nem ment ilyen egyszerűen, mert Eri nem jelenik meg csak úgy gyűrött ruhában, hát neki állt vasalni és szépen, teljes díszbe vágta magát, én meg csak bámultam mi minden lapult a bőröndjében! Instant mosószer, hajszárító és mini vasalót is hozott! Atyám, felkészült egy nő, nem mondom!
Aztán séta, lefelé nagyon egyszerű volt, meg is találtuk az első bevásárlóközpontot, amolyan pláza szerűt, ott volt egy vegyes bolt. (mondjuk Tesco) Alaposan bevásároltunk, gyümölcsöt, pizzát, amit csak be kell dobni a sütőbe és 30 perc múlva kész, ásványvizet meg mindent. Gazdaságos volt, tényleg. :)
Az utazást nagyon jutányosan csíptük meg, viszont teljes önellátásra voltunk ítélve. Nem baj, megoldjuk. A hazaút már bajosabb volt a plázából. Talán nem volt egy kilométer a hossz, de a magasságkülönbség lehet. Megmásztuk, de a tíz perces odaút a háromszorosára nőtt. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Ráadásul, elhűltem, amikor a harmadik körforgalomnál (mert az egy kilométeres szakaszon volt legalább 4) a zebránál megálltak nekem. Egy egész kocsisor szépen megvárta, míg átdöcögünk. Azonnal, ahogy a járda széléhez közelítettünk! Bezzeg itthon! Még akkor sem állnak meg, ha leteszed a lábad! Lazán rájuk vigyorogtam, inteni nem volt kezem, de vették az adást, viszonozták a mosolyt. Hát ennyit erről.
Felcipeltük a cuccot és nekiálltunk vacsizni. Erika imád főzni, (talán ezért választottam őt útitársnak :) bevállalta a pizzasütést, Ricskó terített, én mély sóhajjal a mosogatást. Még mindig utálom, de ez van.
Vacsi, fürdés és alvás, a gyereknek, mi meg előkotortuk a piát és leültünk zsugázni Erával, közben mesélt, beszélgettünk, van közöttünk nem kis korkülönbség, én pedig élvezettel hallgattam az élete zajos eseményeit. Kikaptam. Römiben gyenge vagyok.
Másnap lementünk körbenézni először a hotel területén ( természetesen vasalás és mindenféle előkészületek után). A nagy terasz bővelkedett kényelemben. Egy 3 levelű lóhere alakú medence, 3 különböző mélységgel, pezsgőfürdő, játszóház, a föld alatt edzőterem, a lóhere közepén koktélbár. Hátrébb pompás kis kert, a járatok között megbújva nagy sakktábla a földön, homokozó a gyerekeknek és kilátó. Körpanorámával. Magasan voltunk, mert hogy Tenerife vulkanikus sziget, gyakorlatilag hegy az egész. Hurrá, ha hegy van, akad szerpentin is. Azt ha lehet kihagynám... gyenge a gyomrom.
Eri ismét sietősre fogta, mert kaptunk egy menetrendet, hogy a díjmentes buszjárat mikor visz le a partra. Fel is pattantunk rá, lerohantunk a kihalt fövenyre, mert ugye 9 előtt nincs élet, mindegy, legalább volt hely. Akkoriban még messze nem tudott úszni a fiam, ezért csak derékig engedtem be. Óvatosan, kiparancsoltam, amikor be akartam menni úszni, mert Erika víziszonyos, csak térdig hajlandó belemenni, így nem számíthatok rá, hogy kimenti, ha baj van. Beúsztam... aztán ki. Számomra ennyi volt. Piszok hideg a víz. Az már az Atlanti óceán! Kirázott a hideg, hát el is búcsúztam tőle. Remek nyaralás, ide sem jövök többet. Aztán ismét rohantunk a buszhoz. Erika folyton siet és én csak fejcsóválva követtem.
A következő napok egyikén befizettünk egy szigetkörútra, 2 kisbusszal mentünk vagy hatan-hatan és a két tolmács (férfiak voltak ) vezetett. Egészen elkápráztatott a hely, meglátogattuk Tenerife legnevezetesebb helyét "Isten ujját" ami egy kőszikla, még a pénzükön is rajta van. (Igaz Eurót használnak, de nekik ez nagyon fontos.) Ezen a helyen látható az ősvulkán, ami egyszer már az évezredek alatt felrobbant, most is él, csak sokkal kisebb. Állításuk szerint itt forgatták a Star Wars néhány jelenetét a birodalmi lépegetőkkel, de engem ez hidegen hagy, nem vagyok rajongó. A vezetők meséltek a történelemről, a legendákról és tényleg minden nevezetességet láttunk. A felhők felett bámulhattunk Amerika felé, szerintük tiszta időben látni a partot. Szerintem meg legfeljebb hallucináció. Akkor inkább már Gibraltárt. Vagy mindjárt Magyarországot.
A kalózok búvóhelyére is ellátogattunk, na itt az út egyszemélyes volt. A szembe jövők megálltak a kanyar előtt, hogy elférjünk. Szerpentin. Ez fincsi.
Sárkányokról is meséltek, amik itt őshonosak voltak, de eltűntek, mert a spanyol telepesek kiirtották őket, talán még ott, a megközelíthetetlen sziklákon azért akad belőlük, vagy csak legenda ez is? Mindegy. A fiamat felcsigázta a sárkányok híre, rögtön vettünk is neki egy sárkány ölő gyíkot, kb 30 cm-es rongybaba. :) sokáig avval aludt.
A híres Gigantes látványa lenyűgözött. Ha jól emlékszem, a világ 2. leghosszabb egybefüggő meredek sziklafala, lélegzetelállító volt. Aztán ebédelni indultunk, de előtte a szerpentinek kinyírták a gyomrunkat. A konvojt kissé feltartottuk, míg Ricskó könnyített magán és addig én is sok sok mély levegővel túléltem a rosszullétet. Van bennem tartás, ha megerőltetem magam! :) Szegénykém fal fehér volt, de azonnal regenerálódott, amint a kajáldához értünk. Egy dzsungel fogadott minket, ezer papagájjal, rikácsoltak és mi fényképezgettünk. Maga a hely amolyan igazi vidéki stílus, vaskos asztalok, székek, egyszerű terítő, jó bor, virágok, pálmák tömkelege. Mert ugye Tenerife a tavasz szigete. Ott mindig egyforma idő van, télen Afrika meleg áramlatai fűtik, nyáron meg a tenger felőli hűvös levegő hűti. Állandó 20-30 fok. Mennyei! Oda fogok költözni! Az minden álmom, hogy ne kelljen nagykabátozni, meg lihegni a kánikulától! Bár a víz hideg, nem probléma, az a legkevesebb. Van medence.
Az étteremben csicseriborsó levest ettünk, a második választható. Rosron hal, vagy kanári csirke. Én a roston halat választottam, a fiamnak csirkét kértem. Jól laktam, mindkettőből. Ricskó csak egészen keveset falatozott, tekintve, hogy a gyomra még kissé rendetlenkedett, meg nem egy nagy evő. Bár ez azóta változott. :)
Tovább utazva tevegelni mentünk, a fiamat befizettem egy körre, azonnal meg is szerezte a nemzetközi tevejogosítványt is. Kicsi grog szerű forró italt kínáltak a vezetők, elmondásuk szerint tevepisiből van, úgy készül, hogy leitatják a tevét és utána az kiadja magából a lét és gyógynövényeket adnak méghozzá. Haha, én meg télanyó vagyok! Nem vettem be, de az ital jó volt. Viszont amíg a gyerek tevegelt, Eri vásárolt, (mert ő mániákus vásárló) én a zenét követtem. Valami nyugdíjas tali volt és a spanyol zene (latin) nekem a mindenem, hát kaptam magam és csatlakoztam hozzájuk. Voltak ott gyerekek, néhány fiatal, de kutyát nem zavart, hogy közöttük lépkedek, vagy ringatózom, mert én képtelen vagyok egy helyben állni, ha zene szól.
Aztán összetrombitáltak minket a vezetők és indultunk gyöngyhalászatra. De előtte szembesítettem a jóképű sofőrünket egy kérdéssel, amire nem igen tudott válaszolni. Sokáig húztam halasztottam, de egyszerűen muszáj volt. Megkértem, hogy jöjjön be velem egy kisboltba, mert vennem kell... nos tampont. Sajnos feledékeny és szétszórt vagyok néha... :( Ő meg csak a fejét rázta, hogy fogalma sincs, hogyan mondják azt spanyolul. :) Zavarban volt, nem kínoztam tovább, elintéztem egyedül. Mondom, hogy jó vagyok activityben. :) (Még jó hogy nő volt a pult mögött :)
Attól kezdve a fiú a közelembe sem jött, nem bántam, nálam egyébként sem ér sokat a bájos pofi, inkább egy értékes, értelmes mondat. Vagy gondolat. Amiről beszélt, betanult szöveg volt, úgyhogy nem áltattam magam.
A gyöngyhalászat felcsigázta Erit, órákat töltött ott. Eképp zajlott: egy kb 50*50 cm akváriumban, élő kagylók vannak felhalmozva és egy kanállal ki kell pecázni egyet közülük. Mindben garantáltan van gyöngy. Nem értem, mit lehet ezen órákig vajúdni!
Én addig megtekintettem a képeket a falon. Volt közöttük néhány igazán szép alkotás. Azok jobban lenyűgöztek, mint a gyöngy ékszerek. Az eladók sem zaklattak, látták, hogy rajtam nem gazdagodnak meg, hagytak bolyongani a kiállítóteremben. Ricsi meg rallyzott a padlón a sárkányölő gyíkkal, persze jó messzire parancsoltam a medence méretű üvegkalitkáktól, melyekben az ékszerek pihentek. Ez van, nem szeretek vásárolni.
Végre végeztünk és este felé kiraktak minket az apartmannál. Aztán rájöttünk, hogy a gyerek motyója ott maradt a kisbuszban. Megkerestük a magyar összekötőt és szóltunk neki a dologról, majd felballagtunk.
Kép1 : Ricskó és az "Isten ujja" a háttérben
Kép2 : Gigantes
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez egy jó hely lehet, semmi fűtésszámla:-) Gondolom a helyi iparűzési adót sem ismerik... Csak mi élünk ilyen szerencsétlen helyen:-(((
Üdv,
Pinokkió
Szia Ailet!
Ez egy jó hely lehet, semmi fűtésszámla:-) Gondolom a helyi iparűzési adót sem ismerik... Csak mi élünk ilyen szerencsétlen helyen:-(((
Üdv,
Pinokkió
Az iparűzési adóról nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy a földterület bizonyos százaléka értékesíthető csak, amin már előre 1000 évre ELADVA tábla pihen. Viszont, ha már meglévő "őshonos" épületet veszel (akár lepusztultat) , aminek bizony borsos az ára és felújítod a helynek megfelelő stílusban, sok sok kedvezményt kapsz állítólag... (felépítheted belőle biztosan a saját kis rezidenciádat)
Nem a helyünk szerencsétlen, hanem azok, akik tönkre teszik, mert Mo. virágzó paradicsom lenne, ha okosan gazdálkodnánk értékeinkkel. Csak ne lennének annyira gyarlók EGYES (köz)emberek! :-(személyeskedés nélkül!! :-)
Üdv
Ailet
Szépen bemutattad ezt a csodás helyet! Sok szép látványban lehetett részetek. Én is szeretem a az állandóan kellemes hőmérsékletet, no meg az előző részben említett sangriát is. Klasszak a fotók, főleg ahol Ricsi is látható az "Isten ujjával"!
Puszi
heleenke
Szia Kedves Ailet!
Szépen bemutattad ezt a csodás helyet! Sok szép látványban lehetett részetek. Én is szeretem a az állandóan kellemes hőmérsékletet, no meg az előző részben említett sangriát is. Klasszak a fotók, főleg ahol Ricsi is látható az "Isten ujjával"!
Puszi
heleenke
Becsempésztem, a kicsi fiam :) rengeteg fényképet készítettem, azt sem tudtam melyiket rakjam fel... ez volt a legjobb utam. Oda visszamennék tényleg. Akár még hosszabb távra is. Szeretem a déli népeket, a napfényt és a szelet... :)
Pusz
Ailet