A családod!
Látogatók száma: 58
Másként nem fér bele a karakterekbe, ezért versszerű, de mégsem az...
Kinek a véleménye lehetne számomra mérvadó...
mint az anyámé, aki elindított ezen az ösvényen...
vagy az apámé, ki ehhez a támogatást adta...
A testvéreimé, akik tolerálták csetléseim, botlásaim...
Szerettem őket, a maguk nemében...
Felnéztem rájuk mikor odáig elértem.
A mérleg arra billent, kiktől több megértést, szeretetet kaptam,
Elértem, mindig is, amit akartam...
A számító létemet tőlük kaptam, nekik köszönhetem, akaratlan, de megtanultam...
Jöttem, de utólag már senki sem kérdezte, vajon ezt is akartam?
Vagyok, pedig azt sem tudom sokszor, ki vagyok. Mert kivagyok.
A nagy család egyikeként azt hiszem, mesélhetnék,
Érdekel e téged, ki ugyanezt megélted,
Akarod e újra élni, miről jobb, ha nem is regélek,
Szeretnéd e jobbá tenni a világod,
kitől utilapot egyszer kaptál, de már nem látja a te világod,
pedig idáig értük is éltél, tetted a dolgod.
Nehéz magadért kiállni, segítség nélkül újra és újra talpra állni,
mégis megpróbálod.
Mit egykor a mérleg megmutatott, ki megértést és szeretetet többet adott,
Értük minden körülmények között újra kiálltál,
de ha már ők sincsenek, akkor kiért kiáltod világgá,
Magadért vajon megpróbálod e, mert szinte nincs is már senki se.
Ha körbenézel, rádöbbensz... hol van már a családod!?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
nekik is megsokasodott a dolguk és háttérbe szorult kissé a te világod.
Ha megélted, és még mindig megérted, ez már nem a te, ez az ő világuk!
De az olyan mint te, vagy én többet akar, mit nem tudott elérni, mindig is keresi...